Ideiglenes Nemzeti Kormány
| Ideiglenes Nemzeti Kormány (1944. december 22. – 1945. november 15.) | |||||
| Időhossz | 11 hónap | ||||
| Kormányfő | Miklós Béla (miniszterelnökként) | ||||
| Államfő | a tisztség betöltetlen | ||||
| Államforma | monarchia | ||||
| Pártok | Nemzeti Parasztpárt, Magyar Kommunista Párt, Magyarországi Szociáldemokrata Párt, Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, Polgári Demokrata Párt Miklós maga pártonkívüli | ||||
A magyar Ideiglenes Nemzeti Kormány a második világháború végén, 1944. december 22-én alakult meg Debrecenben, amikor a várost az ország keleti felével együtt már megszállta a Vörös Hadsereg, de az ország nyugati részében még folytak a harcok a szovjetek és a megszálló német hadsereg, illetve a Szálasi-kormány magyar hadserege között.
Története
[szerkesztés]Megalakulása az Ideiglenes Nemzetgyűlés felállítását követte. Az ideiglenes törvényhozó testület a háborús állapotok és a közigazgatás teljes összeomlása miatt nem szokásos választás útján jött létre, hanem az ország felszabadult területein részben spontán módon, részben a Vörös Hadsereg támogatásával vagy nyomására megalakuló, a helyi közigazgatást szinte mindenütt kezükbe vevő nemzeti bizottságok delegáltjaiból állt. Az ideiglenes kormányt azonban nem is ez a testület, hanem az általa megválasztott Politikai Bizottság választotta meg és alakította át később. A kormány összetételét valójában Moszkvában jóváhagyott pártközi megállapodással határozták meg a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontban részt vevő pártok.
Összeállításánál döntő szempont volt, hogy megossza a Szálasi-kormány vezetése alatt a németek oldalán még harcoló magyar erőket, illetve elfogadható legyen a még német megszállás alatt álló magyar területek lakossága számára. Ennek érdekében a kormány vezetője és két minisztere lett három, a magyar hadsereg legmagasabb, vezérezredesi rendfokozatát viselő tábornoka, akik októberben engedelmeskedtek Horthy Miklós kormányzó fegyverszüneti felhívásának. Miklós Béla az 1. hadsereg parancsnoka, Vörös János a honvéd vezérkar főnöke, Faragho Gábor pedig a csendőrség és a rendőrség felügyelője volt és ő vezette az előzetes fegyverszüneti delegációt. Mindhárman nagy tekintéllyel rendelkeztek a magyar hadseregben, korábban többször kitüntették őket (Adolf Hitler is). A kormányban helyet kapott Teleki Pál volt miniszterelnök fia, Teleki Géza gróf is.
A miniszterelnök Miklós Béla vezérezredes lett, a később kulcsfontosságúnak bizonyuló belügyi tárcát a Nemzeti Parasztpárt kommunistákhoz is közel álló politikusa, Erdei Ferenc kapta, a földre áhítozó parasztok számára legfontosabb tárcát, a földművelésügyit pedig a kommunista Nagy Imre.
A kormány tagjai
[szerkesztés]| Név | Hivatal kezdete | Hivatal vége | Párt | |
|---|---|---|---|---|
| dálnoki Miklós Béla | 1944. december 22. | 1945. november 15. | ||
| Erdei Ferenc | 1944. december 22. | 1945. november 15. | ||
| Nagy Imre | 1944. december 22. | 1945. november 15. | ||
| Vörös János | 1944. december 22. | 1945. november 15. | ||
| Valentiny Ágoston | 1944. december 22. | 1945. július 21. | ||
| Ries István | 1945. július 21. | 1945. november 15. | ||
| Takács Ferenc | 1944. december 22. | 1945. július 1. | ||
| Bán Antal | 1945. július 1. | 1945. november 15. | ||
| Gábor József | 1944. december 22. | 1945. május 11. | ||
| Gerő Ernő | 1945. május 11. | 1945. november 15. | ||
| Faragho Gábor | 1944. december 22. | 1945. július 21. | ||
| Rónai Sándor | 1945. július 21. | 1945. november 15. | ||
| Gyöngyösi János | 1944. december 22. | 1945. november 15. | ||
| Molnár Erik | 1944. december 22. | 1945. november 15. | ||
| Vásáry István | 1944. december 22. | 1945. július 21. | ||
| Oltványi Imre | 1945. július 21. | 1945. november 15. | ||
| Nagy Ferenc | 1945. május 11. | 1945. november 15. | ||
| Teleki Géza | 1944. december 22. | 1945. november 13. | átmenetileg PDP | |
A kormány fontosabb intézkedései
[szerkesztés]Az ideiglenes kormány kötötte meg 1945. január 20-án a fegyverszünetet a Szovjetunióval. Az egyezmény értelmében Magyarország hadat üzent Németországnak, és 300 millió dollár hadikárpótlás fizetésére kötelezték – kétharmadát a Szovjetuniónak és egyharmadát Jugoszláviának és Csehszlovákiának –, amit hat éven belül kellett megfizetni, főleg terményekben és árucikkekben. Előírta a fegyverszünet például 200 ezer óra leszállítását, amihez a svájci rugókat külföldről kellett beszerezni; valamint 52 mázsa cukorka átadását a Vörös Hadseregnek, ami a fegyverszünet értelmében ezeken felül bármit leszerelhetett és elszállíthatott az országból hadizsákmányként. A jóvátételt végül 1958-ra sikerült megfizetni, addig mintegy hatvanezer főnyi értékes munkaerőt kötött le ennek előteremtése.[1]
Március 15-én a kormány kiadta a földreformra vonatkozó rendeletet a 100 holdnál nagyobb birtokok felosztásáról, amelynek alapján sok paraszt juthatott földhöz. A kommunisták a következő években gyakran hivatkoztak arra, hogy a földreformra kommunista miniszter, Nagy Imre vezetésével került sor.
Az ideiglenes kormány 1945 tavaszán a februárban „felszabadult” Budapestre költözött, majd ősszel előkészítette és lebonyolította a nemzetgyűlési választást. Megbízatása 1945. november 15-én szűnt meg, amikor az új Nemzetgyűlés megválasztását követően megalakult az új kormány a kisgazdapárti Tildy Zoltán vezetésével.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Órákat és cukorkát is kért hazánktól kártérítésként a Szovjetunió. Múlt-kor, 2014. szeptember 30. (Hozzáférés: 2015. január 30.)
Források
[szerkesztés]- Bölöny József, Hubai László. Magyarország kormányai 1848–2004, 5. kiadás, Budapest: Akadémiai (2004). ISBN 963058106X
- Csonka Emil: A forradalom oknyomozó története
További információk
[szerkesztés]- Szűcs László szerk.: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
- Szűcs László szerk.: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. B kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
