Proletariátus
A proletariátus (a latin proletares, am. „vagyontalan polgár” szóból) a kapitalizmus egyik alapvető társadalmi osztálya. Tagjai a proletárok, vagy rövid, gyakran dehonesztáló megnevezéssel „prolik”. Eredeti meghatározás szerint a proletárok azok az emberek, akik nem rendelkeznek termelési eszközzel, így munkaerejük eladásából, bérmunkából élnek. A bérmunkásként végzett fizikai, azaz kétkezi munka ezen osztály egyik elsőrendű megkülönböztető jegye.[1] Kezdetben lekicsinylő felhanggal társult, később Karl Marx a munkásosztály szociológiai meghatározására alkalmazta.[2]
A latin elnevezés ókori eredete
[szerkesztés]Proletár (proletarii) a legalsó szabad társadalmi osztály az ókori Rómában, amely nevét a proles (gyermek) szótól vette, mivel a proletárok csakis gyermekeik számával és szavazatukkal lehettek az állam hasznára. A Servius Tullius-féle cenzus szerint azok voltak a proletárok (ritkábban accensi velati), akik az általa megállapított öt osztály egyikébe sem tartoztak, de legalább 1500 ast birtokoltak, míg azok, akik még ennyivel sem rendelkeztek, voltak a capite censi. A Kr. e. 201-ben lezajlott második pun háborút követően a Jugurtha elleni háború, valamint a különböző macedóniai és ázsiai konfliktusokat Róma ugyan megnyerte, azonban a római győzelmeknek nagyon magas ára volt: az elhúzódó harcok jelentősen megtizedelték a római kisparasztok létszámát, így a köztársaság hadserege egyre inkább hiányt szenvedett a tradicionálisan latin kisparaszti rétegekből toborzott közlegényekből.[3] Caius Marius megoldást talált[4] a városi nincstelen rétegek növekvő létszámából adódó korabeli társadalmi és megélhetési problémákra, valamint a hadsereg toborzási problémáiból adódó létszámhiányra: Marius hadseregreformjai után a fogyatkozó földbirtokos kisparaszti rétegek helyett a proletárokból toborozták a római légiók legénységének zömét. A reformokkal gyorsan orvosolhatóvá vált a terjeszkedő birodalom hadseregének növekvő létszámhiánya, és egyúttal a városi szegény rétegek jövedelemhez, megélhetéshez juttatása.
Modern értelmezése
[szerkesztés]
A 19. század elején – jóval Karl Marx születése előtt – társadalomtudományokkal foglalkozó nyugat-európai értelmiségiek hasonlóságokat fedeztek fel a római kori szegény alsóbb néprétegek és a kapitalizmus hőskorában kialakuló és gyorsan felduzzadó ipari munkásosztály társadalmi helyzete között. A fogalom újrafelhasználásának egyik legkiemelkedőbb alakja Hughes Felicité Robert de Lamennais francia katolikus teológus és filozófus volt, aki 1807-ben írt művében (angolra 1840-ben fordították "Modern Slavery" címmel) – rámutatott számos hasonlóságra, ettől kezdve az értelmiség szélesebb köreiben is elterjedt a proletár / proletariátus terminus mint az egyik társadalmi osztály fogalma / kategóriája.[5] Jean Charles Léonard de Sismondi svájci liberális közgazdász és történész is az elsők között volt, aki a proletár terminust használta a bérmunkások megjelölésére. Karl Marx közvetlenül az ő műveinek hatására kezdte használni később munkáiban a proletariátus fogalmat.[6][7][8][9]
A proletariátus túlnyomó többségét kitevő "barna gallérosok" (pl: betanított vagy segédmunkások) a legalacsonyabban kereső rétegek voltak.
Fontos felhívni a figyelmet azonban arra a gyakori sztereotípiára és tévedésre, miszerint a proletárok minden rétege automatikusan szegénynek számított volna. A XX. század közepéig a proletariátus akkoriban még jóval vékonyabb rétegét, a magasabban képzett, szakvizsgával rendelkező un. "kékgallérosokat", tehát a szakmunkásokat és különösen az un. "munkáselit" rétegnek számító érettségizett technikusokat már nem tekinthették szegénynek, mivel gyakran hozzájuk képest még a kispolgári/kisvállalkozói azaz tulajdonosi rétegek egyes tagjai sem számítottak igazán gazdagabbnak. Tehát önmagában a személy keresete legtöbbször nem befolyásolta a proletariátushoz való tartozás tényét, hiszen a városokban a vékonyabb de szakképzettebb rétegei könnyedén megteremthették maguknak a kispolgári életszínvonalat.[10]
A marxista ideológiában
[szerkesztés]
A Karl Marx és Friedrich Engels által írt, és 1848-ban megjelent Kommunista kiáltvány szerint a kapitalista társadalom burzsoáziából és a proletariátusból áll – e kettő küzdelme az úgynevezett osztályharc. A proletárok vagyonnal, termelőeszközzel nem rendelkeznek, munkaerejüket eladják a termelőeszközöket birtokló tőkéseknek, akik a kizsákmányolás révén a munka eredményének nagy részét elsajátítják, a proletároknak pedig csak a létfenntartásukhoz elegendő jövedelmet nyújtanak.[11] Marx a proletárokat sújtó gazdasági és diszkriminatív társadalmi problémákra a megoldást a proletárok kapitalizmust megdöntő forradalmában, majd az ennek sikeréből kibontakozó proletárdiktatúra bevezetésében látta, amely szerinte elvezetheti a társadalmat a kommunizmusba.[12][13]
Városi és vidéki proletariátus
[szerkesztés]A proletariátus két főbb nagy csoportra osztható: Első csoportjuk a városi proletárok, azaz ipari (kis- és nagyipari) vagy szolgáltató szektorban tevékenykedő munkások és a háztartásbeli cselédek, másik nagy csoportjuk a falusi, vidéki ún. agrárproletárok akik lehetnek béresek, napszámosok, uradalmi cselédek.
Napjainkban a proletár szót néha alacsony társadalmi státuszú vagy a „munkásosztályhoz” tartozó személyekre alkalmazzák.[14]
Ha azt hallom, vagy olvasom, hogy az „egyszerű emberek milliói” így, meg úgy – mindannyiszor visszacsengnek a fülembe annak a másik [szerk: azaz kapitalista] világnak „büdös paraszt” és „buta proli” kiszólásai. Lehet, hogy az illetékesek nem így gondolják, de a fontoskodva kimondott szavaknak megvan a kellemetlen mellékzöngéjük.
Lumpenproletariátus
[szerkesztés]
A lumpenproletariátus pejoratív szó, (rövidített alakban „lumpen” vagy „lumpi” ) a társadalom perifériájára került, deklasszálódott, lezüllött, részben tartósan munkanélküli, részben bűnözői életmódot folytató, osztálytudattal nem rendelkező egyénekből álló társadalmi réteget jelent, fontos jellemzője továbbá a megvesztegethetőség, az erkölcsi ingatagság. Engels meghatározta a lumpenproletariátus fogalmát is: „A lumpenproletariátus, ez az összes osztályok lezüllött tagjaiból álló üledék, amely főhadiszállását a nagyvárosokban üti fel valamennyi lehetséges szövetségestárs közül a legrosszabb”.[16]
A szó új értelmezései a 21.század Magyarországán
[szerkesztés]A proli (proletár) szó iskolapéldája lehet azoknak a szavaknak, amelyeket tömegek kezdtek el újra használni a rendszerváltás utáni Magyarországon, annak eredeti precíz jelentéstartalmának ismerete nélkül. A kifejezést zavarosan, sokféle sajátságos, akár tetszőleges értelmezésben, sőt egyesek egyféle szitokszóként[17] használják a nekik (vélt vagy valós) okból nem tetsző személyekre a 21.században.
Fennáll a veszélye annak, hogy Magyarországon a proletár szó egyre inkább homályossá váló sokféleképpen értelmezett és teljesen tetszőlegesen használt jelentései eltávolodnak az idegen nyelvekben és a nemzetközi társadalomtudományos témájú irodalomban egyaránt mai napig eredeti változatlan jelentésében használt proletár kifejezéstől. Ezáltal a magyarországi proletár szó jelentése, sokféle újonnan elterjedő sajátos értelmezései teljességgel inkompatibilissé (össze nem illővé) válnak az idegen nyelvekben használt változatlan jelentéstartalmához képest. A 21.századi magyar köznyelvben a szó jelentéstartalma így kiüresedhet, ezért használata lassan értelmetlenné válhat a kommunikáció során a tetszőlegesen, sőt szabadon értelmezett sokféle jelentése miatt.
Puzsér Róbert publicista szerint a „proli” kifejezés egy új jelentést kapott a magyarországi rendszerváltozást követően: az igénytelen, ízléstelen, kulturálatlan, de öntudatos és erőszakos ember jelzőjévé vált.[18] Szentesi Zöldi László újságíró szerint a „proli” lételeme a szabályok áthágása.[19] Tamás Gáspár Miklós publicista szerint pedig a „proli” (vö. „büdös proli”, „büdös paraszt”, lásd Derkovits Gyula Dózsa Györgyről készült fametszete) kifejezést abban az értelemben használják, mint ahogyan a fehérterror idején használták.[20]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Kövér György, Gyáni Gábor: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig (Osiris Kiadó, 2006))[1]
- ↑ Marx a proletariátust és a munkásosztályt szinonim fogalomként alkalmazta. R. J. Barry Jones: Routledge Encyclopedia of International Political Economy: Entries A-F 1. kötet/Routledge Encyclopedia of International Political Economy, R. J. Barry Jones, ISBN 9780415145329, 228. oldal. Link a könyvhöz: [2]
- ↑ Cf., Theodor Mommsen, Römisches Geschichte (1854–1856), 3 volumes; translated as History of Rome (1862–1866), 4 volumes; reprint (The Free Press 1957) at vol. III: 48–55 (Mommsen's Bk. III, ch. XI toward end).
- ↑ Henry White. Elements of Universal History, on a New and Systematic Plan: From the Earlist Times to the Treaty of Vienna. Lea & Blanchard, 110. o. (1844)
- ↑ Félicité Robert de Lamennais: Modern Slavery (1840)
- ↑ Real Life Economics. Routledge, 91–93. o. (2006)
- ↑ A History of Economic Theory and Method: Fifth Edition. Waveland Press, 226. o. (2006)
- ↑ Lutz, Mark A.. Economics for the Common Good: Two Centuries of Economic Thought in the Humanist Tradition. Routledge, 55–57. o. (2002)
- ↑ Saint-Simon and the Liberal origens of the Socialist critique of Political Economy, La France et l'Angleterre au XIXe siècle. Échanges, représentations, comparaisons. Créaphis, 21–47. o. (2006)
- ↑ http://www.britannica.com/topic/proletariat
- ↑ „Burzsoázián a modern tőkések osztálya értendő, akik a társadalmi termelési eszközök tulajdonosai és bérmunkát alkalmaznak. Proletariátuson pedig a modern bérmunkások osztálya, akik, minthogy nincsenek saját termelési eszközeik, kénytelenek eladni munkaerejüket, hogy megélhessenek.” Engels jegyzete.
- ↑ Lásd a 4. fejezetet Karl Marx: A gothai program kritikája (1875) c. művében.
- ↑ Szabó Viktor. A kommunizmus bűvöletében. - A Magyarországi Tanácsköztársaság propagandája., 125-126. o. [2019.]
- ↑ http://www.merriam-webster.com/dictionary/proletarian
- ↑ Kassák Lajos: Szénaboglya
- ↑ Friedrich Engels: A német parasztháború. Előzetes megjegyzés (1870 és 1875). MEM 7. köt. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1976. 550. old.
- ↑ Beck Tamás: A proli mint szitokszó (Népszava, 2019.02.06)[3]
- ↑ Proli – egy tiltott szó a mérlegen Archiválva 2019. január 21-i dátummal a Wayback Machine-ben, mno.hu
- ↑ Proli, demokrata.hu
- ↑ TGM: A köpködésről, merce.hu
Források
[szerkesztés]- I. Burzsoák és proletárok Karl Marx: A Kommunista Párt kiáltványa
- Idegen szavak gyűjteménye
- A proletár szó ókori jelentése
- Róma alkotmánya a királyok alatt és Servius reformjai, mek.oszk.hu
További információk
[szerkesztés]- Kövér György, Gyáni Gábor: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig (Osiris, 2006) Link: [4]
- Szalai Miklós: A munkásosztály marxista fogalmai (Történeti áttekintés) PDF In: Múltunk, 2007/2. szám, 105–123. o.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Ipari és technológiai forradalom | ||
|---|---|---|
| Témák |  | |
| Emberek, csoportok |
| |
| Helyek | ||
| Találmányok, technológia | ||
| Társadalmi hatások | ||
| Hivatkozások | ||
|
Ez a társadalomtudományi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
