Cshangdokkung
A Cshangdokkung a koreai I-dinasztia szöuli öt palotája közül a másodikként épült 1405-ben. Nevének jelentése „virágzó erény”. A 16. századi japán invázió idején leégett, 1609-ben újjáépítették.[3] Megépítésétől a japán támadásig másodlagos palotaként funkcionált, az újjáépítést követően azonban ez lett a dinasztia székhelye több mint 250 éven át.[1]
| Cshangdokkung (창덕궁) | |
 | |
| A palota Indzsongdzson-pavilonja | |
| Ország |  Dél-Korea |
| Település | Csongno kerület, Szöul |
| Alapterület | 579 000[1] m² |
| Épült | 1405–1412[1] |
| Család | I-dinasztia |
| Rekonstrukciók évei | 1804, 1834, 1920, 1990–1999[2] |
| Tulajdoni helyzet | koreai állam |
| Fenntartó | Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Cshangdokkung palotairoda |
| Világörökségi adatok | |
| Világörökség-azonosító | 816 |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | II, III, IV |
| Felvétel éve | 1997 |
| Elhelyezkedése | |
 Cshangdokkung
Pozíció Szöul térképén
| |
 é. sz. 37° 34′ 46″, k. h. 126° 59′ 30″37.579444°N 126.991667°EKoordináták: é. sz. 37° 34′ 46″, k. h. 126° 59′ 30″37.579444°N 126.991667°E | |
 | |
| Cshangdokkung weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Cshangdokkung témájú médiaállományokat. | |
A palota az UNESCO Világörökség része, 2003-ban pedig forgatási helyszínül is szolgált, itt forgatták a nagy sikerű A palota ékköve című kosztümös sorozat néhány epizódját.[4]
Története
szerkesztésA koreai történelem folyamán a főváros gyakran költözködött, Keszong és Hanjang (a mai Szöul) között. Az 1400-as évek elején Thedzsong király úgy döntött, az udvart Hanjangba telepíti, de az ott már meglévő Kjongbok palotát nem tartotta megfelelőnek, így új palota építését rendelte el. Az első épületek 1405-ben készültek el, a teljes komplexumot 1412-re fejezték be. Az 57,9 hektár területen fekvő Cshangdokkung Szöul északi részén, a Pegak-hegy Ungbong-csúcsának lábánál található.[1]
Az épületegyüttest 1462-ben északnyugati irányban tovább bővítették. A 16. századi japán invázió idején teljesen leégett, rekonstrukciója Szondzso király uralkodása alatt, 1609/10-re fejeződött be.[1] 1623-ban újabb tűz pusztított a palotában, 1647-re sikerült helyreállítani, majd a századok folyamán többször is bővítették illetve felújították az épületeket.[2]
1990 és 1999 között nagyszabású felújítást hajtottak végre, közben pedig 1997-ben az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította az épületegyüttest.[2]
-
Rajz a palota egy részéről az 1800-as évek elejéről -
A Nakszondzse épület az 1900-as évek elején
Épületei
szerkesztés
A palotát úgy építették meg, hogy az épületek a terület déli részén helyezkednek el, észak felé pedig a nagy méretű, finoman kidolgozott kert, az úgynevezett „Titkos Kert” található. Az elrendezés a hagyományos koreai palotaépítészet jegyeit követi, három kapu és három udvar épült, az adminisztratív udvar, a királyi lakóudvar és egy harmadik udvar, ahol az audienciákat tartották. Az épületek általában kő alapokra épültek, gazdagon díszített fa szerkezettel.[1]
- Tonhvamun (돈화문)
A palota főbejárata, eredetileg gránit alapokra épült, ma azonban már csak a faszerkezet áll. A 16. századi japán invázió során a kapu elpusztult, 1607-ben újjáépítették. A kapu az egyik legrégebbi faépület Szöulban; Dél-Korea 383. kincse.[5]
- Kumcshongjo híd (금천교)
Szöul egyik legrégebbi kőhídja, 1411-ben épült, boltíves, mitikus állatfigurákkal díszített. Egykoron egy északon fakadó patak futott alatta, mely körbeölelte a palota külső épületeit. A híd 12,9 méter hosszú és 12,5 méter széles.[5]
- Indzsongdzson (인정전)
A palota fő csarnoka, kétszintes épület, melyben 5+4 szoba kapott helyet. Középpontjában a trónszék állt, mennyezetét főnixfestmény díszítette. Az Indzsongdzson a külső épületek középpontjában áll, 1912-ben helyreállították az egykor előtte álló kaput (인정문, Indzsongmun) is. A csarnok Dél-Korea 225. nemzeti kincse.[6][5]
- Szondzsongdzson (선정전)
Az egyszintes, kék cserepes tetejű épület a király dolgozószobájaként funkcionált, ahol minisztereivel és hivatalnokaival tanácskozott. Dél-Korea 814. kincse.[5]
- Hidzsongdang (희정당) és Tedzsodzson (대조전)
A Hidzsongdang a későbbi Csoszon királyok használták dolgozószobaként, amikor a nyugati civilizáció elérte Koreát. Bár az épület maga hagyományos koreai építészeti alkotás, belül nyugati bútorokkal és anyagokkal rendezték be. 1917-ben leégett, akkor a Kjongbok palotából hozott építőanyagokkal és bútorokkal rekonstruálták. Dél-Korea 815. kincse.[5]
A Tedzsodzson a királyné lakosztálya volt. Dél-Korea 816. nemzeti kincse.[5]
-
Hidzsongdang -
Tedzsodzson
- Titkos Kert
A leginkább csak Titkos Kert (비원, Pivon) néven emlegetett kert hivatalos neve Huvon (후원, „hátsó kert”).[7] A kertben lótusztó található, számos pavilonnal és több mint 56 000 növénnyel, köztük diófákkal, tölgyfákkal, gyertyánszilekkel, páfrányfenyőkkel, gyertyánokkal, szilvafákkal.[1]
Források
szerkesztés- ↑ a b c d e f g Changdeokgung Palace Complex. UNESCO. (Hozzáférés: 2013. augusztus 20.)
- ↑ a b c History. Cultural Heritage Administration. [2013. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 20.)
- ↑ The 5 Palaces of Seoul. Chosun Ilbo, 2012. január 24. (Hozzáférés: 2013. augusztus 20.)
- ↑ Daejanggeum (Jewel in the Palace). Korea Tourism Organization. [2013. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 21.)
- ↑ a b c d e f Changdeokgung. Cultural Heritage Administration. (Hozzáférés: 2013. augusztus 21.)
- ↑ Injeongjeon Hall of Changdeokgung Palace. Cultural Heritage Administration. (Hozzáférés: 2013. augusztus 21.)
- ↑ Tourist sites confront translation troubles. Korea JoongAng Daily, 2010. október 26. (Hozzáférés: 2013. augusztus 21.)
További információk
szerkesztés
