Dejtár
Dejtár (szlovákul: Dechtice, Dehtary vagy Dejtáre) község Nógrád vármegyében, a Balassagyarmati járásban.
| Dejtár | |||
 | |||
| A római katolikus templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Észak-Magyarország | ||
| Vármegye | Nógrád | ||
| Járás | Balassagyarmati | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Smitnya Sándor (független)[1] | ||
| Irányítószám | 2649 | ||
| Körzethívószám | 35 | ||
| Testvértelepülései | Lista | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1287 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 64,89 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 167 m | ||
| Terület | 21,42 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 01′ 60″, k. h. 19° 10′ 00″48.033333°N 19.166667°EKoordináták: é. sz. 48° 01′ 60″, k. h. 19° 10′ 00″48.033333°N 19.166667°E | |||
 Dejtár
Pozíció Nógrád vármegye térképén
| |||
| Dejtár weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dejtár témájú médiaállományokat. | |||
Fekvése
szerkesztésA település az ország északi részén, Budapesttől 70 kilométerre, Balassagyarmattól nyugatra 13 kilométerre, a 22-es főúttól 3 kilométerre, a 2-es főúttól pedig mintegy 6 kilométerre fekszik, az Ipoly folyó bal partján.
A község főutcája a 2201-es út, amely Nagyoroszinál ágazik ki a 2-es főútból és érinti Patak központját is. Érinti a település területét a 22-es főút is, amelybe itt torkollik bele a 2201-es út, nagyjából 11 kilométer megtétele után. Utóbbiba Dejtár központjában torkollik bele a 22 101-es számú mellékút, amely Ipolyvece és Drégelypalánk felé biztosít közúti kapcsolatokat, továbbá a 10. kilométere környékén kiágazik belőle a rövidke 22 303-as út, amely a Vác–Balassagyarmat-vasútvonal Dejtár vasútállomását szolgálja ki.
A Duna–Ipoly Nemzeti Park részét képezi a vasúton túli terület. Ritka és védett növények találhatók a Nagy-tó és a Kifli-tó környékén (árvalányhaj, fekete kökörcsin).
Megközelítése közösségi közlekedéssel
szerkesztés- Vonattal a MÁV 75-ös számú (Vác–Diósjenő–Drégelypalánk–Balassagyarmat) vonalán közelíthető meg. A helyi vasútállomás Ipolyvece és Ipolyszög között található. A 75-ös számú vonal a Börzsöny lábánál és az Ipoly völgyében vezet, hazánk egyik legszebb vasútvonala.
- Autóbusszal: A Balassagyarmatról induló autóbuszok (Ipolyvece, Nagyoroszi felé) áthaladnak a településen.
Története
szerkesztésA települést először 1255-ben említik az oklevelek Dehter néven. 1438-ban az esztergomi érsek birtokába került, ekkor appidiumként (mezővárosként) említik az oklevelek. A török kiűzése után az esztergomi érsek újjáépítette a falut, mely rohamos fejlődésnek indult.
Dejtáron a mai templom elődjét a Canonica Visitatiók szerint az 1713-at megelőző években építették. 1731-ben és 1755-ben, mint jól felszerelt templomot említik, bár Patay Pál adata alapján 1736 és 1745 között valószínűleg tűzvész martaléka lett, harangjai is elpusztultak.
A településen többször pusztított tűzvész, az első az 1848-49-es szabadságharc után. Ennek emlékére állították a Szent Flórián szobrot 1855-ben.
A falu templomát majd két évtizeden keresztül építették és 1810-ben szentelték fel. Érdekessége a 200 éves szószék, melynek faragványait ismeretlen művész alkotta.
1903-ban alakult meg a Dejtár-pataki Vadásztársulat, dr. Fáy Albert vezetésével.
Az 1980-as évek elején, az Ipoly partján fúrt kutakkal és a vízmű kiépítésével kezdték el kiaknázni a dejtári vízbázist, mely jelenleg 51 település egészséges ivóvízellátását biztosítja. 1980 februárjában összedőlt a könyvtár, melynek újjáépítése az év végére megtörtént. 1991-ben az átalakított egészségügyi központ került átadásra. 1993-ban restaurálták a műemlék Szent Flórián szobrot. 1993 decemberében 400 telefonvonal kapacitású automata telefonközpontot üzemeltek be. A telefonhálózat kiépítése befejeződött, mintegy 260 lakásban működik telefon. Az 1994 év a csatornahálózat kiépítésének évében kellett befejezni a mintegy 270 milliós beruházást. 1995 év szeptemberében mintegy 120 előfizetővel megkezdte működését a helyi kábeltelevízió. A gázberuházás megvalósulása érdekében az önkormányzat is csatlakozott a Börzsönygáz Kft-hez.
Jelentős a konzervüzem és a hagyományos savanyító üzem. Megyei II. osztályú labdarúgó csapatnak szurkol a falu. De van más sportolási lehetőség is, például az asztalitenisz.
Közélete
szerkesztésPolgármesterei
szerkesztés- 1990–1994: Fábián János (FKgP-KDNP-MDF-SZDSZ-Fidesz)[3]
- 1994–1998: Balga József (független)[4]
- 1998–2002: Balga József (független)[5]
- 2002–2006: Balga József (független)[6]
- 2006–2010: Balga József (független)[7]
- 2010–2014: Smitnya Sándor (független)[8]
- 2014–2019: Smitnya Sándor (független)[9]
- 2019–2024: Smitnya Sándor (független)[10]
- 2024– : Smitnya Sándor (független)[1]
Népesség
szerkesztésA település népességének változása:
| Lakosok száma | 1622 | 1535 | 1499 | 1404 | 1377 | 1377 | 1332 | 1353 | 1324 | 1287 |
| 1980 | 1990 | 2001 | 2011 | 2013 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88,8%-a magyarnak, 6,6% cigánynak, 0,2% románnak mondta magát (11,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 71,7%, református 0,5%, evangélikus 1,2%, felekezeten kívüli 2,5% (21,9% nem nyilatkozott).[11]
2022-ben a lakosság 93,2%-a vallotta magát magyarnak, 6,1% cigánynak, 0,2% románnak, 0,1-0,1% szlováknak és németnek, 1,8% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (6,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 54,2% volt római katolikus, 1% evangélikus, 0,9% református, 1,2% egyéb keresztény, 1,6% egyéb katolikus, 7,2% felekezeten kívüli (34% nem válaszolt).[12]
Híres személyek
szerkesztés- Itt született 1825-ben Molnár József római katolikus plébános.
Nevezetességei
szerkesztés
A népviselet és a természeti értékek mellett más látnivalók is megtalálhatók a községben. Ilyen az 1810-es évek előtt épült és 1810-ben felszentelt római katolikus templom. Az egyhajós, középtornyos templomot rizalitszerűen kiugró torony díszíti. Szentélye egyenes záródású, a hajóval azonos szélességű. Sekrestyéje a délnyugati szentélyfalhoz kapcsolódik. Háromszakaszos hajóját és a szentélyt kupolasüveg boltozat fedi, a karzatot kosáríves boltozat tartja. Berendezése modern, szószéke „pálos faragású”, 1760 körüli mellvédjén két faragott domborművel, amelynek faragója ismeretlen. A régi berendezések közül a gyóntatószék, a térdeplők, a keresztelőkút és a szenteltvíztartó maradtak meg. A templomot több freskó ékesíti, így a mennyezeten látható örvendetes, dicsőséges és fájdalmas olvasó egy-egy jelenete. A főoltár mögötti falon látható a Szűz Mária születését ábrázoló festmény. Templomunkat az angyalok született királynéja, Mária tiszteletére szentelték fel. Az asztaloltár és a főoltár fehér márványból készült, a főoltárt Szent Sándor és Szent Rozália szobra díszíti. A déli fal előtt van a Jézus Szíve oltár. A templomban láthatjuk még Szent József, Szűz Mária, Szent Teréz, Szent Rita, Szent Ferenc, Szent Antal és a Fájdalmas Anya szobrát. 2004-ben Szent István faragott szobrát adományozták a templomnak. A színes üveges ablakokon nagy szentek alakjai láthatók: Szent István, Szent László, Szent Alajos, Szűz Mária Szíve, Szent Erzsébet és Szent Margit.
A templom mellett áll a Szentháromság-szobor, oldalain az I. és II. világháborúban elesett hősök neveivel. A településen található egy turul-szobor is.[13]
A műemlék Szent Flórián-szobor a Szabadság utca felső szakaszán található. A községet többször is tűzvész pusztította, ennek emlékére állíttatták Flórián szobrát mintegy védelmezőnek a tűz ellen, így lett a falu védőszentje.
A tájház átadására 2003. augusztus 23-án került sor. Bemutatja a régi paraszti élet tárgyi, tevékenységbeli, viseletbeli emlékeit, valamint Dejtár népviseletének gazdagságát egy középparaszti portán. Itt mutatkozhatnak be a településen és máshol alkotó és élő tehetséges fiatalok és művészek alkotásaikkal.
2007 óta Dejtár az egyik helyszíne az egykori helyi igazgató, kántortanító karnagy, zeneszerző Luspay Kálmán tiszteletére rendezett népdalversenynek[halott link].
Dejtár község tagja a Sugárkankalin Turisztikai Egyesületnek, melynek célja térség turizmusának fejlesztése, és természeti értékeinek bemutatása. A község a Palóc út egyik állomása.
Népviselet
szerkesztésA dejtári népviseletben különös figyelmet érdemel a fiatal asszonyok féketője (főkötő) később a kor előrehaladtával az asszonyok ’szarvas’ kendője, amit hideg napokon vagy ünnepekkor díszes fölsőkendővel kötöttek át, ennek megkötési módja elöl volt, míg az említett szarvaskendőé hátul.
A férfiak viselete nem különbözött nagymértékben a környékbeli falvak viseletétől. Nyáron kalapot, pamutvászon ujjú inget, és széles szárú vászon gatyát hordtak. Ez volt a mindennapi öltözet. Ehhez feltétlen viseltek klott szakácskát, tavasztól őszig pedig mezítláb (mesztélláb) jártak. A téli időszakban a viselet kétsoros posztókabáttal, csizmanadrággal és hosszú szárú fekete csizmával egészült ki.
A nők viselete viszont merőben eltért a környező falvakétól. Csak a szomszédos falu (Patak község) viselete mutat hasonlóságot a dejtárival. A különbség a fejkendő változatosságában merült ki. A hajadon lányok jó idő esetén hajadonfővel jártak, hajuk gyakran derékig ért, melyet hármas, négyes vagy akár ötös fonat is jellemzett, ennek végére pedig masliba kötött szalag került. A felső testet takaró ruházat az időtől függően rövid vagy hosszú ujjú ing volt. Kétfajta inget különböztetnek meg a dejtáriak: sípujjút és buggyos ujjút. Ennek az ingnek a tetejére pedig pruszlikot vagy blúzkát vettek. Az alsó testet takaró ruházat többrétegű volt. A legalsó ruhadarabot nevezik pentőnek (pendely); mely egy rövid, egyenes szabású, keményítetlen szoknya. Erre már kikeményített vagy mángorolt, későbbi időkben vasalt szoknyák kerültek. A harmadik szoknyaréteg a felsőszoknya, melynek a jellegzetessége, hogy az anyaga brokát. Ez egy nemes arany vagy ezüst szállal átszőtt selyemvászon, melynek eredete egészen Bizáncig nyúlik vissza, ahonnan a középkori kereskedők hozták be az anyagot a Nyugati országokba. A brokátszoknya fölé pedig szakácska (kötény) került, melynek különbözősége alkalmakhoz kötődött. Jellemző, hogy a lábukon olyan harisnyát hordtak, melyet maguk kötöttek vagy horgoltak, ezeket pedig legkevesebb öt kötőtűvel készítették el. Továbbá a viselethez tartozott a csatos félcipő vagy fűző száras cipő, télen pedig a keményszárú lakkcsizma. Az asszonyoknál is előfordult, hogy nem vettek fel cipőt jó idő, vagy munka esetén. A tél és hideg idő beköszöntével pedig a fejükre a belíner kendő is felkerült.
A fentebb már említett féketőt egy fiatal asszony addig hordhatott, míg meg nem született első gyermeke, azután már az ő fejére is kendő került. Ennek a bizonyos kendőnek a viselése alkalmakhoz volt kötve. Ünnepekkor két kendőt kötöttek, míg munkába csak egyet. Nagyon fontos és egyben elengedhetetlen tartozék egy újságpapír, mely a kendő tartását hivatott biztosítani. Az alsó kendő alatt húzódik egy kis pánt, melynek helybeli elnevezése: villuska, ezt gombostűvel rögzítették. A kendő jellegzetessége továbbá abban áll, hogy a homlok fölött két szarvacska emelkedik ki. Ezt szarvaskendőnek hívja a nép. Ezzel vált híressé a dejtári népviselet.
A kor előrehaladtával, ahogy idősödtek az asszonyok, ruhájuk színe egyre sötétült és dísztelenné vált. Idős korban megfelelt az olcsóbb anyagból készült ruha is. Ezzel ellentétben a fiatal asszonyok ruházatát a színharmónia jellemezte, aminek színességét az alapszínek árnyalatai adták. Ruhájuk készülhetett ternó, selyem, barket vagy delén anyagból. Csupán nagy gyász idején egyezett a fiatal asszonyok és idősek viselete, akkor ugyanis a lángos szoknya volt az öltözék fő eleme.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Dejtár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. augusztus 19.)
- ↑ Magyarország helységnévtára. Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
- ↑ Dejtár települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Dejtár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 5.)
- ↑ Dejtár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. április 26.)
- ↑ Dejtár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 26.)
- ↑ Dejtár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 26.)
- ↑ Dejtár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 25.)
- ↑ Dejtár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
- ↑ Dejtár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. július 28.)
- ↑ Dejtár Helységnévtár
- ↑ Dejtár Helységnévtár
- ↑ Dobszay János (2012): Kis madárhatározó. HVG, 2012. december 22. 51–52. szám, 16–18.
További információk
szerkesztés- Brokát. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
- Dejtár
- Dejtári fehér gólyák adatbázisa
- Dejtári gólyakamera Archiválva 2013. július 17-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Dejtár az Ipoly-menti Palócok honlapján
- Dejtár kerékpárral
- Népviselet
- Pendely
Források
szerkesztés- Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Nógrád vármegye, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye II. kötet. 1911. Online elérhetőség: http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0013/17.html
- Csáky Károly: Nógrádi tájakon. Madách Kiadó, 1992 ISBN 8070891610
- Fábián János: Dejtár története, Kiadó: Z. Horv, 2005.
- Nagy Imre: Az Ipoly-völgy vadvirágai. Balassagyarmati Honismereti Kör, Polar Stúdió. 1994. ISBN 9630440741
- Szabó Zoltán: Cifra nyomorúság. Online elérhetőség: http://mek.oszk.hu/05200/05259/
