Giliszta

A giliszta elnevezéssel általában a gyűrűsférgek törzsének azokat a szárazföldi és édesvízi fajait jelölik, amelyeknek a táplálkozását az jellemzi, hogy a talajt a testükön áteresztve szűrik ki a számukra fontos szerves tápanyagokat. Ezzel mind a szárazföldön, mind a vizekben javítják a növények számára a talaj minőségét. Ezen kívül néhány bélféreg-fajt is a giliszta névvel jelölnek.

Földigiliszta-félék (Lumbricus terrestris)

A szó eredete

A giliszta szó szláv eredetű. A 19. században gelesztának nevezték.

Földi és vízi giliszták

Szárazföldi gilisztafélék:

• Földigiliszta-félék (Lumbricidae)

Vízi (iszaplakó, illetve vízfenéklakó) gilisztafélék:

• Mocsárigiliszták (Lumbriculidae)
• Zsinórgiliszták (Haplotaxidae)

Apró termetű vízi giliszták:

• Olajosgiliszták (Aeolosomatidae)
• Láncosgiliszták (Naididae)

Bélgiliszták

Az emberben élősködő három leggyakoribb parazita bélféreg-fajt is gilisztának nevezik. Ezek azonban nem a gyűrűsférgek törzsébe, hanem a rendszertanilag távolabb álló fonálférgek törzsébe tartoznak.

• Hegyesfarkú bélgiliszta vagy emberi végbélgiliszta, illetve népies nevén „cérnagiliszta” (Enterobius vermicularis)
• Ostorgiliszta (Trichuris trichiurus)
• Orsógiliszta vagy orsóféreg (Ascaris lumbricoides)

Állatokban élősködő bélgiliszták:

• Orsógiliszta-félék (például Ascaris megalocephala, a lovak élősködője)
• Pántlikagiliszták, illetve ismertebb nevükön galandférgek (például Taenia saginata, Taenia solium) – állatról emberre is terjednek

További információk

• vandorhorgasz.hu