Wikipédia

Mi–24

Szovjet-orosz harci helikopter
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. április 23.
Hind átirányít ide. A településeket a Kishind illetve Nagyhind címen találod.

A Mi–24 a Szovjetunióban a Mil tervezőiroda által kifejlesztett, majd a Szovjet Légierőben 1976-ban szolgálatba állított harci helikopter.

Mi–24
A Magyar Légierő Mi–24V harci helikoptere
A Magyar Légierő Mi–24V harci helikoptere
Funkcióharci helikopter
GyártóMil Moszkvai Helikoptergyár
TervezőMil tervezőiroda
Gyártási darabszámtöbb mint 2500
Első felszállás1969. szeptember 19.
Háromnézeti rajz
A Wikimédia Commons tartalmaz Mi–24 témájú médiaállományokat.

A típus egy hadrendből kivont járműve 2018 óta emlékműként tekinthető meg Szolnokon, a 3225-ös út „Auchan-körforgalmában” [korábban itt ágazott ki a 442-es főút a 4-es főútból].

Története

szerkesztés

Az 1960-as évektől ugrásszerűen megnőtt a helikopterek alkalmazása a harctéren. A koreai háború rádöbbentette az Egyesült Államokat arra, hogy milyen fontos a helikopterek alkalmazása a csatatéren. A vietnámi háború során a helikopterek szerepe rendkívül megnőtt. Az Egyesült Államok új harci helikopterek fejlesztésébe kezdett. Hamarosan megszülettek a Bell AH–1 és Lockheed AH–56 típusok. Ezek a gépek a személyzeten kívül más személyt nem szállíthattak. A 60-as években a Szovjetunió is belekezdett egy új típus fejlesztésébe. Mihail Leontyevics Mil vezette tervezői gárda megbízást kapott egy harci helikopter kifejlesztésére. A tervek 1966-ra készültek el, a prototípus megépítésére 1967-ben kaptak engedélyt. Az új helikopter a személyzeten kívül már katonákat is szállíthatott. A gép kezdetben a V–24 típusmegjelölést kapta. A bemutatkozó repülésre 1969-ben került sor.

A helikopter alapját a már gyártásban levő Mi–8 szolgáltatta, így a típus sok hasonlóságot mutat a Mi–8-assal. Méretei lecsökkentek, a szerkezet stabilitása megnőtt. A harci bevetésekhez páncélozták a pilóták kabinját és a deszantteret. A helikopter két oldalán segédszárnyakat helyeztek el különböző fegyverek felfüggesztésére, ill. vízszintes repülésnél felhajtóerőt is termeltek. A futóműveket behúzhatóra cserélték. A prototípus először 1969. szeptember 19-én emelkedett a levegőbe V–24 típusjelzéssel. Mihail Mil, a tervezőiroda vezetője 1970 januárjában elhunyt. A fejlesztés tovább folytatódott. A sorozatgyártás 1972-ben indult meg az A változat gyártásával a néhai Szovjetunió területén. Az A változat gyártása 1975-ben fejeződött be 550 példánnyal.

 
Első változata, a Mi–24A az Ukrán Állami Repülési Múzeumban

1975-ben elkezdődött az áttervezett D változat gyártása. A gép orr-részét teljesen átépítették, a pilóta és az operátor egymás mögött/felett két külön fülkében foglalt helyet, tandem elrendezésben. A fegyverzetet is modernizálták, az orrban egy új négycsövű, JakB–12,7 típusú géppuskát helyeztek el. A D változatból kb. 2500 db készült. A különböző változatokból összesen 5000 darab készülhetett.

Főbb típusváltozatai között megemlítendő a Mi–24D, a Sturm rakéták indítására alkalmas Mi–24V és a Mi–24P, amelynél a négycsövű géppuskát felváltotta egy, a törzselsőrész jobb oldalára szerelt GS–30K vagy másképp GS–30–2 típusjelű 30 mm-es ikercsövű, Gast-elven működő gépágyú.

Ismert még a Mi–24VP, amely a Mi–24V és P típusok ötvözete, alapvetően a V sárkánya, de az orrban egy forgatható GS–23L típusú gépágyú található. A Mi–35 és Mi–35M verziók jellemzője a csökkentett méretű fesztáv, a modernizált elektronika és a futómű behúzó mechanikáinak elhagyása. Az 1990-es évek közepén a nyugati légibemutatókon megjelent Mi–35M a Mi–24VP alapján készült, GS–23L gépágyúval, de nem behúzható futóművel, a Mi–28 X alakú faroklégcsavarjával, és főrotorjával. További jellemzője volt a részben francia eredetű fedélzeti elektronika. Sorozatgyártásba nem került, a koncepció elemeit az orosz légierő számára készült Mi–24PN, vagy újabban szintén Mi–35P néven ismert és a Mi–24P-k modernizálásából született gépeknél láthatjuk viszont. Ez utóbbiból már legalább egy század repül, de a költségesebb különbségek (Mi–28-as hajtásrendszere) nélkül, a kisebb szárnycsonkokkal, a nem behúzható futóművekkel és új, éjszakai bevetésre is alkalmassá tevő célzókészülékkel.

Háborús tapasztalatok, részvételek

szerkesztés

A típus számos konfliktusban vett részt, de a legnagyobb szabású alkalmazására a Szovjetunió afganisztáni háborújában került sor. A háború során a típus összes változatát bevetették, végül a gépek 12%-át vesztették el. Sok fegyverrendszer került kipróbálásra, és több új taktikát dolgoztak ki az alkalmazásra (például a nekifutásos felszállás a nagy fegyverterhelés miatt, bombázó-szerepkörben való alkalmazás). Az afganisztáni tapasztalatok alapján dolgozták ki az infravörös rakéták elleni védekezési rendszert is, ami jelentős védelmet nyújtott a vállról indítható FIM–92 Stinger kézi légvédelmi rakéták ellen (a típus legnagyobb veszteségeit a Stingerek, valamint a nagy kaliberű gépágyúk okozták).

A gép adatai

szerkesztés

Típusjelzés: Mil Mi–24

Származási ország: Szovjetunió

Kategória: Harci helikopter

Rotorátmérő: 17,30m

Törzshossz: 17,50m

Hajtómű: két, egyenként 1600 kW-os (2200 Le) Izotov TV3-117A, tengelyteljesítményt szolgáltató gázturbinás hajtómű és egy AI-9 segédhajtómű (indító hajtómű).

Max. felszállósúly: 12 000 kg

Legnagyobb sebesség: 335 km/h

Hatótáv: 450 km

Csúcsmagasság: 4500 m

Utasférőhely: 10+2 fős személyzet

Fegyverzet (általános): 1 darab négycsövű, 12,7 mm-es nehézgéppuska az orr alatt; irányított és irányítatlan rakéták külső tartályokban; bombák

A gép fegyverzete

szerkesztés
 
JakB–12,7 géppuska a Mi–24D harci helikopterbe építve

Beépített fegyverzet: JakB–12,7 12,7 mm-es négycsövű, Gatling-rendszerű (forgócsövű) géppuska (Mi–24D-V); GS-30-2K 30 mm-es űrméretű Gast-elven működő gépágyú (Mi–24P, PN, Mi–35), GS–23L ikercsövű Gast-elven működő 23 mm-es gépágyú (Mi–24VP, Mi–35M)

Bombák: 1000 kg bombateher

Rakéták: 4 db Falanga irányított páncéltörő rakéta (Mi–24D) 4, vagy 8 db Sturm páncéltörő rakéta (Mi–24V, P, VP) 16 db Ataka páncéltörő rakéta (Mi–24PN, Mi–35, Mi–35M)

További fegyverzet: 4 darab UB–32–57-es nemirányított SZ–5 típusú 57 mm-es rakétákat tartalmazó konténer, illetve 4 darab B–20, SZ–8-as 80 mm-es nem irányított rakétákat tartalmazó konténer, 2 darab SZ–24-es nem irányított rakéta, 2 darab FAB–100 100 kilogrammos, FAB–250 250 kilogrammos vagy 2 darab FAB–500M62 500 kilogrammos nem irányított bombafegyverzet, 2 darab 23 mm-es ikercsövű gépágyút tartalmazó konténer, vagy magában 1 darab 40 mm-es automata gránátvetőt, két 12,7 mm-es négycsövű nehézgéppuskát magában foglaló konténerből 2 darab a szárnyak belső fegyvertartóin. Felszerelhető a KMGU aknaszóró konténerből is 2 darab.

Beépített lőfegyverek – géppuskák

szerkesztés

Az alkalmazott Jakusev-Borzov JakB-12,7 típusú, 12,7 mm űrméretű, négycsövű, gázdinamikai meghajtású, forgócsöves (Gatling-rendszerű) géppuskát a helikopter orr-része alatti lövegtoronyba építették be. Elméleti tűzgyorsasága 5000 lövés/perc,hatásos lőtávolsága 1500–1800 m között változik.

A helikopter fedélzeti géppuskájának rendeltetése az ellenség élőerejének, gyengén vagy nem páncélozott földi és légi céljainak megsemmisítése.

Beépített lőfegyverek – gépágyúk

szerkesztés

A harcászati tapasztalatok azt mutatták, hogy a 12,7 mm-es géppuska tűzereje nem minden esetben elégséges a cél megsemmisítéséhez, ezért fejlesztették ki a Mi–24P változatot. Elhagyva a mozgatható lövegtornyot a forgócsövű géppuskával, a helikopter törzsének jobb oldalára mereven egy ikercsövű, Grjazev-Shipunov GS-2-30, 30 mm űrméretű gépágyút építettek, melynek lőszerjavadalmazása 250 db. A fegyver Gast-rendszerű, vagyis a két cső felváltva tüzel, úgy, hogy a csőből távozó lövedék mögül visszavezetett nagy nyomású gáz kiveti az üres hüvelyt és a másik csőbe betölti a következő lőszert, melynek elsütése után ez a mozzanatsor ismétlődik.

Lassú sorozat választása esetén a tűzgyorsaság 300 lövés/perc, gyorsnál 2600 lövés/perc. Lőtávolsága maximum 4000 méter. Az alkalmazható lőszerfajták: repesz-romboló-gyújtó és páncéltörő-gyújtó lövedékek, valamint ezek nyomjelzős változatai.

Rendszeresítő országok

szerkesztés
 
Mi–24, Mi–25 és Mi–35-tel rendelkező országok
 
Magyar Mi–24 „Csőrike”

1978 óta közel 2000 db Mi–24-et gyártottak, 600-at export célra.

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Harding, Steve, Flying the Threat, U.S. Army web site article. [2006. november 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 12.)
  2. ↑ "World Military Aircraft Inventory", Aerospace Source Book 2007, Aviation Week & Space Technology, January 15 2007.
  3. ↑ Búcsú a szlovák Mi-24-esektől. Air Base Blog, 2011. október 29. (Hozzáférés: 2012. április 9.)[halott link]

Források

szerkesztés
  • Brandt Gyula: Magyar felségjelű Mi–24 harci helikopterek - Mi–24 Attack helicopter with Hungarian insignia. Budapest, Zrínyi Kiadó, 2017.

További információk

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mi–24&oldid=26914298”
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy