Praeilliricum flóravidék

A Dél-Dunántúli flóravidék éghajlata és ennek megfelelően növényzete is duplán átmeneti jellegű: észak–déli irányban a Pannonicum flóratartománytól (annak Bakonyicum flóravidékétől) az Illiricum flóratartomány (a szlavóniai flóravidék) felé, keletről nyugatnak pedig a Pannonicum flóratartomány alföldi része (Eupannonicum flóravidék) és a tartomány többi részénél erőteljesebb alpi hatásokat mutató Praenoricum flóravidék között.

Földrajzi helyzete

Többé-kevésbé azonos a földrajzi értelemben vett Dél-Dunántúllal: a Zalai-dombvidék keleti részétől a Somogyi-dombságon át a Tolnai-dombságig, tehát gyakorlatilag a Dunáig terjed. A Somogyi-dombság délnek, a Dráváig terjeszkedő nyúlványát, a Zákány-őrtilosi-dombságot a legtöbb kutató afféle szigetként az Illiricum flóratartomány szlavóniai flóravidéke részének tekinti.

Éghajlata

Éghajlata erősen szubmediterrán jellegű, amit jól jelez a viszonylag enyhe tél és a kétcsúcsú csapadékmaximum.

Flórajárásai

A flóravidéket négy flórajárásra tagoljuk:

1. Mecsek (és Villányi-hegység) (Sopianicum flórajárás);
2. Külső-Somogy (Kaposense flórajárás);
3. Belső-Somogy (Somogyicum flórajárás);
4. Zalai-dombvidék (Saladiense flórajárás).

Növényzete

Amint ezt helyzete és éghajlata indokolja, növényzetében sok a nyugat-balkáni flóraelem, és ezek mellett megjelennek az atlanti flóraelemek is. Északra, illetve kelet felé a mediterrán, szubmediterrán és balkáni elemek csökkenésével nő a pannóniai, xeroterm elemek szerepe. A Mecsekben és a Villányi-hegységben kelet-balkáni hatások is érvényesülnek, olyannyira, hogy számos kutató szigetként a Velencei-hegységet is az Illiricum flóratartományhoz sorolja.

Tipikus illír lágyszárúak (szubmediterrán és balkáni elemek):

• szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus),
• lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglossum),
• pirítógyökér (Tamus communis),
• kispárlófű (Aremonia agrimonioides)
• bánáti bazsarózsa (Paeonia officinalis),
• tarka lednek (Lathyrus venetus)
• zalai bükköny (Vicia oroboides)
• kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum),
• illatos hunyor (Helleborus odorus),
• olasz müge (Asperula taurina),
• majom kosbor (Orchis simia),
• díszes vesepáfrány (Polystichum setiferum),
• keleti zergevirág (Doronicum orientale),
• borostás sás (Carex strigosa) stb.

Jellemző növénytársulásai és növényei

A flóravidék jellemző társulásai a kiterjedt cseres-tölgyesek mellett a kedvező éghajlati hatásoknak köszönhetően az illír gyertyános-tölgyesek és a szubmontán bükkösök (Aremonio-Fagion), a síkságokon pedig a liget- és láperdők. Az illír bükkösök és gyertyános-tölgyesek a flóravidék délnyugati részén a sík vidéken is nőnek. A szárazabb dombvidéken cseres-kocsánytalan tölgyeseket találunk elegyes ezüst hárssal. Külső-Somogy és Tolna löszdombjait egykor lösz- és karszttölgyesek borították. Belső-Somogy völgyeiben gyakoriak az égerlápok.

Jellegzetes fás növényei:

• ezüst hárs (Tilia tomentosa),
• jerikói lonc (Lonicera caprifolium),
• szelídgesztenye (Castanea sativa).

Források

• Kevey Balázs: Növényföldrajz
• 5.2. Az Őrség és a Vasi-dombság flórajárása (Castriferreicum)