Siketfajd
A siketfajd (Tetrao urogallus) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj.
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 50 000 Ft | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Tetrao urogallus Linnaeus, 1758 | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Siketfajd témájú médiaállományokat és Siketfajd témájú kategóriát. |
Előfordulása
szerkesztésÉszak- és Közép-Európában valamint Ázsia területén honos. Fenyvesek aljnövényzetében érzi jól magát. A siketfajd korábban Európa minden nagyobb összefüggő erdőségében élt. Az élőhelyek megszüntetése és a vadászat miatt mára a magashegységek fenyőövébe és a tajgaerdőkbe szorult vissza. Magyarországon egy időben kihalt, de még néha ma is egy-kettő kóborol Magyarországon.
Alfajai
szerkesztés- Tetrao urogallus aquitanicus – Pireneusok
- Tetrao urogallus cantabricus – Spanyolország
- Tetrao urogallus grisescens
- Tetrao urogallus hiomanus
- Tetrao urogallus karelicus – Finnország és Karélia
- Tetrao urogallus kureikensis
- Tetrao urogallus lonnbergi – Kola-félsziget
- Tetrao urogallus lugens
- Tetrao urogallus major – Közép-Európa
- Tetrao urogallus obsoletus – Észak-Európa és Oroszország
- Tetrao urogallus pleskei – Közép-Európa, Fehéroroszország és Oroszország
- Tetrao urogallus rudolfi – Bulgária és Ukrajna
- Tetrao urogallus taczanowskii
- Tetrao urogallus uralensis – Urál-hegység és Szibéria nyugati részén
- Tetrao urogallus urogallus – Skandinávia
- Tetrao urogallus volgensis – Észak-Európa és Oroszország
Megjelenése
szerkesztésTesthossza 60–87 centiméter, szárnyfesztávolsága 90–125 centiméter, súlya 2900–4000 gramm. A kakasoknak a nász idején szakálla van és zöldes fémfény a mellén. A tyúknak nagy rozsdasárga folt van a mellén. Gyenge repülő, a levegőben csak kis távolságot tud megtenni. Csőre rövid, vaskos, domború, lába erős kapirgáló láb. Tollazatának alapszíne szürke, fekete. Csüdjét is toll borítja, lábujjain a téli időszakban szarulemezek fejlődnek. Ezek a „hótalpak" megkönnyítik a havon való mozgást.
 |
 |
 |
Életmódja
szerkesztésBogyókkal, rügyekkel, a fenyő tűleveleivel, hangyákkal és azok bábjaival táplálkozik. Néha egy egész fát megkopaszt a tűleveleitől. Csak rövidtávon és nagy zajjal repül.
Szaporodása
szerkesztésDürgés idején tánccal, pózolással és hanggal udvarol a tojónak. Fészkét talajra, fák tövébe készíti. A fészekalj általában 5-12 tojásból áll, melyen 26-29 napig kotlik. Fiókái fészekhagyók, gyorsan kifejlődnek.
Dürgéskor, köszörülés közben süket, ugyanis a fejébe száll a vére és így a hallójárat hátsó falán elhelyeződött, a vértolulás folytán erősen megduzzasztható redő is, másrészt pedig a szájtátogatás következtében az alsó állkapocs hátsó csontnyúlványa is elzárja a fülnyílást. Innen a siket név. Ahogy azonban a csőrét összecsukja, ismét élesen hall.[1]
 |
Kárpát-medencei előfordulása
szerkesztés
Magyarországon ritka alkalmi kóborló. Korábban Sopron, Kőszeg és az Őrség vidékén alakultak ki állományai. Az 1880-as évek állomány-expanziója következtében települt meg Sopron és Vas vármegyék területén. A századfordulón a Soproni-hegység állománya mintegy 40-50 példány lehetett. Az első világháborút követően a 20-as években jelent meg újra Sopron környékén. Ekkor már csak 10-15 példányból állt az állománya, ami a 30-as években felmorzsolódott. A Kőszegi-hegység állománya kisebb volt, nem haladta meg a 10 példányt. Az Őrségben és a Vend-vidéken is akkor jelent meg először, amikor Sopronban. A 40-es évek elején az Őrségben egy újabb bevándorlás következtében jelentősen nőtt a populáció, 1948-ban 150 példányt becsültek. 1955-ben a becslések szerint még 60-80 példány volt jelen, de a faj a 60-as években az Őrségből is eltűnt.[2]
Romániában a Kárpátok egész területén megtalálható a tűlevelű erdőkben, bár állománysűrűsége területenként igen nagy változást mutat. Olykor a vegyes erdőkben (luc- vagy jegenyefenyő és bükk) is megtalálható mint költőfaj. Egyes becslések szerint romániai állománya 10 000 példányra tehető. A párokra való állománybecslés aligha lehetséges, mivel a siketfajd kakasok poligámok, és az egy kakasra jutó tyúkok száma változó lehet.
Az Őrségi Nemzeti Park címerében is megtalálható.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Brehm: Az állatok világa / Császármadár (Tetrastes Key. et Blas.). 200; ISBN 963-86118-2-0 Elérve: 2008-04-01
- ↑ Faragó S: Vadászati állattan. mezőgazda Kiadó, Budapest
Források
szerkesztés- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. március 5.)
- Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. október 25.)
- Integrated Taxonomic Information System besorolása szerint fajdformák (Tetraoninae) alcsaládjába tartoznak és 4 fajt sorol a nembe. (Hozzáférés: 2010. október 25.)
- Az MME Monitoring Központjának adatlapja. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva].
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
