Voyager–1
| Ez a szócikk vagy bekezdés egy jelenleg zajló űrexpedícióról szól. Az adatok még jelentősen módosulhatnak. Legutóbbi módosítás: 2024. december 7. |
 |
A Voyager–1 az amerikai Voyager-program első űrszondája, melynek célja a Naprendszer külső bolygói és a csillagközi tér kutatása. A Földtől legtávolabb lévő űreszköz. Meglátogatta a Jupitert és a Szaturnuszt, és ez az első űreszköz, amelyik részletesen fényképezte e két bolygó holdjait. Az űrszonda eredeti neve Mariner Jupiter/Saturn A volt, de a felbocsátás előtt fél évvel átkeresztelték Voyager–1-re. Jelenleg a Földtől legtávolabbi emberek által készített tárgy.
| Voyager–1 | |
 | |
| Ország |  Amerikai Egyesült Államok |
| Űrügynökség |  NASA |
| Gyártó | Jet Propulsion Laboratory |
| Küldetés típusa | közelrepülés csillagközi kutatás |
| Küldetés | |
| Célégitest | Jupiter, Szaturnusz |
| Indítás dátuma | 1977. szeptember 5. |
| Indítás helye | SLC–41 |
| Hordozórakéta | Titan IIIE |
| Megérkezés | 1979. március 5. (Jupiter) 1980. november 12. (Szaturnusz) 1980. november 12. (Titan) |
| Időtartam | Eltelt idő: 47 év |
| Az űrszonda | |
| Tömeg | 721,9 kg |
| Energiaellátás | 420 W |
| Pálya | harmadik kozmikus sebesség |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Voyager–1 témájú médiaállományokat. | |
Sebessége 61198 km/h, távolsága a Naptól 2024 decemberében 165 csillagászati egység (24,8 milliárd km).[1] Ebből a távolságból 23 óra alatt érkezik a Voyager által küldött jel a Földre. a A Voyager–1 jelenleg a csillagközi térben halad.[2]
Küldetés
szerkesztés
A Voyager–1-et 16 nappal a Voyager–2 után indították 1977. szeptember 5-én Cape Canaveralból. 15 km/s csúcssebességre gyorsult fel. Hat óra múlva 10 km/s sebességgel közelítette meg a Holdat. 500 000 km távolságból 6 felvételt készített a Föld–Hold rendszerről. Ezeket a fedélzeten tárolta és október 8-án, 30 millió km-ről visszasugározta.
Szeptember 11-én és 13-án pályaváltoztatásokat végzett, 24 kisebb hidrazin hajtóművet használva. Mivel gyorsabb pályán haladt, a Voyager–1 1977. december 22-én a kisbolygó-övben megelőzte a Voyager–2-t.
1979. március 5-én 280 ezer km-re közelítette meg a Jupitert, melynek gravitációja segítségével 14 km/s-ra gyorsult, így folytathatta útját a Szaturnusz felé. Két nap alatt több Jupiter-holdat is megközelített, köztük az Amaltheát, az Iót, az Europát és a Ganymedest. Január 24-től kezdve készített felvételeket az óriásbolygóról. A szűk látószögű kamerával 40 millió km-ről készült képek sokkal élesebbek voltak a Pioneer–10 és Pioneer–11 által készített képeknél. Közben a szonda adatokat gyűjtött a légkör összetételéről: 82% hidrogén, 17% hélium, 0,05% metán, 0,01% ammónia, vízgőz, kén, nitrogén stb.
A Nagy Vörös Folt egy légköri örvény, melyről 1979. március 5-től készített felvételeket 217 ezer km távolságból. Kiderült, hogy valamennyire a környező felhőrétegek fölé emelkedik. A légkörben több kisebb vörös foltot is felfedeztek. Az IRIS spektrométer 30 µm-en infravörös sugárzást észlelt. A Voyager–1 március 4-én felfedezte a Jupiter gyűrűjét, amely retrográd irányba kering 7 órás periódussal. A gyűrű 56 300 km távolságra van a legmagasabb felhőrétegektől, szélessége 8 700 km, vastagsága 30 km. A Voyager–1 fedezte fel a Jupiter 14. holdját, amely 30–40 km átmérőjű és 58 000 km távolságra kering.
Ezek után a szonda a Szaturnusz felé vette az irányt, melyet 1980. november 12-én közelített meg 124 000 km-re. A bolygó hét holdját is megközelítette: a Titánt 4000 km-re, a Rheát 72 000 km-re, a Mimast 88 800 km-re, a Dionét 161 000 km-re, az Enceladust 202 500 km-re, a Tethyst 415 300 km-re és a Hyperiont 879 900 km-re. November 7. és 18. között a Voyager–1 2000 felvételt készített és 10 milliárd bit(körülbelül 10GB) információt sugárzott a Földre.
Újabb hintamanőver segítségével kilépett a Föld pályasíkjából és jelenleg a csillagközi tér felé repül.[3] A NASA 2013. szeptember 12-én megerősítette, hogy a Voyager–1 2012. augusztus 1-én lépett be a csillagközi térbe.[2]
2017. november 28-án egy tesztelés során beüzemelték az utoljára 1980-ban használt röppályamódosító (TCM - trajectory correction maneuver) hajtóműveket. A tesztre azért került sor, mert az általában használt helyzetszabályzó motor egyre megbízhatatlanabbul működött, így egyre nehezebbé vált a kommunikáció megteremtése a szondával. A NASA tervei szerint 2018 januárjától üzemszerűen használják majd a TCM motorokat, melyeknek hátránya a felfűtésükhöz szükséges nagy energiaigény. A várakozás szerint így 2-3 évvel meghosszabbítható a Voyager–1 használata.[4]
2022 májusában szokatlan adatokat kezdett a Földre küldeni a Voyager. Később kiderült, hogy ez egy rendszerhibának volt köszönhető, amit javítottak, így újra elkezdett megfelelő adatokat küldeni.[5][6]
2023 decemberétől az űrszonda FDS (flight data system) számítógépe nem működött megfelelően és nem kommunikált a telemetria-modulációs egységgel (TMU). A hiba miatt a Voyager nem volt képes tudományos adatokat küldeni a Földre, ugyanakkor az elküldött parancsokat vette és végrehajtotta.[7] 2024 március elején a szonda értelmezhető adatokat küldött, bár még ezek sem voltak a normál működésnek megfelelőek. Az információk dekódolása után kiderült az FDS memóriájának tartalma érkezett meg. A mérnökök azt remélték, hogy az új és a régi hasonló adatokat összevetve talán kiderül a meghibásodás oka.[8] Áprilisra kiderült, hogy a Voyager memóriájának 3%-a sérült, ami csak egy chipet érintett,[9] és a hónap végére újra használható adatokat küldött a Földre, bár a tudományos adatok küldésére még mindig nem volt képes.[10] 2024 júniusában a NASA bejelentette, hogy helyreállt a működése, mind a négy műszer rendben gyűjti a mérési adatokat, melyeket a szonda újra továbbít a Földre.[11][12]
2024-ben az egyik hajtómű üzemanyag csöve eltömődött (0,25 milliméterről 0,035 milliméterre csökkent a keresztmetszet) az üzemanyagtartály öregedése során keletkezett szilícium-dioxidtól. Ezért egy másik, használaton kívüli hajtóművet kellett beindítani.[13]
2024 október 16-án a NASA egy fűtőberendezés bekapcsolására adott parancsot a Voyagernek, ami a végrehajtásáról nem küldött választ. A szakemberek szerint a szonda beindította az önálló hibaelhárító rendszerét. Ez az energiafelhasználás csökkentésének érdekében változtatott a rádiós egység működésén. A kommunikáció egy nappal később helyreállt, de október 19-én ismét megszakadt a kapcsolat. Ezt követően egy 1981 óta használaton kívüli adóra álltak át, ami kevesebbet fogyaszt, de gyengébb erősségű jelet továbbit. Ezen keresztül október 24-re helyreállt az információ áramlás a Föld és a Voyager között.[14] November végén sikerült újra beindítani az eredetileg használt adót.[15]
Jövője
szerkesztés
Gyengülő radioizotópos termoelektromos generátora miatt azt számították, hogy 2020-ig tud tudományos méréseket végezni,[16] de elvárások szerint tudományos mérőeszközei közül legalább egyet még életben fog tudni tartani 2025-ig. Az azt követő 11 évben már nem lesz energiája ezek működtetésére és 2036-ra el fogja hagyni a Deep Space Network, a NASA kommunikációs rendszerének hatáskörét.[17]
Feltéve, hogy soha nem ütközik semmivel és nem lesz begyűjtve, a Voyager–1-et soha se fogja utolérni a New Horizons űrszonda. Az Oort-felhőt nagyjából 300 év múlva fogja elérni,[18][19] ahol várhatóan 30 ezer évet fog tölteni, mire elhagyja és ezzel kilép a Naprendszerből.[20][21] Ugyan nem halad egy csillag felé se közvetlenül, nagyjából 40 ezer év múlva el fog haladni a Gliese 445 csillagtól 1,6 fényévre.[22] A NASA hivatalos közleménye azt mondta a két Voyager-szondáról, hogy „A Voyagerek sorsa, hogy – talán örökre – a Tejútrendszerben vándoroljanak.”[22]
Galéria
szerkesztés-
A Halványkék pötty, a Voyager–1 egyik leghíresebb képe -
A Voyager felépítése -
A Voyager-1 az űrszimulátor kamrában -
Az aranylemez behelyezése a Voyager-1-be -
Lávafolyamok az Io felszínén -
Az Europa -
Felvétel a Szaturnuszról, négy nappal a közeli elhaladást követően -
A Rhea felszíne -
A Mimas, 425 ezer kilométer távolságból
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Voyager - Mission Status (angol nyelven). voyager.jpl.nasa.gov. (Hozzáférés: 2023. június 12.)
- ↑ a b NASA Spacecraft Embarks on Historic Journey Into Interstellar Space. [2020. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 13.)
- ↑ Heti riportok a Voyager szondákról a NASA-JPL honlapján
- ↑ Közel 40 év után kapcsolták be a Voyager 1 hajtóműveit. 24.hu (2017. december 4.) (Hozzáférés: 2017. december 4.)
- ↑ published, Tariq Malik: NASA solves Voyager 1 data glitch mystery, but finds another (angol nyelven). Space.com, 2022. augusztus 30. (Hozzáférés: 2023. június 12.)
- ↑ Greicius, Tony: Engineers Solve Data Glitch on NASA’s Voyager 1. NASA, 2022. augusztus 30. (Hozzáférés: 2023. június 12.)
- ↑ Gond van a Voyager-1 ürszondával, nem küld adatokat a Földnek. hvg.hu (2023. december 13.) (Hozzáférés: 2024. február 13.)
- ↑ Váratlanul értelmes adatot küldött a Földre a meghibásodott Voyager-1 űrszonda. hvg.hu (2024. március 17.) (Hozzáférés: 2024. március 18.)
- ↑ 24 milliárd kilóméter távolságból találták meg a NASA mérnökei a Voyager-1 hibáját. hvg.hu (2024. április 9.) (Hozzáférés: 2024. április 9.)
- ↑ „Voyager-1 sends readable data again from deep space”, 2024. április 23. (Hozzáférés: 2024. április 23.) (brit angol nyelvű)
- ↑ Flachner, Balázs. „A NASA-nak sikerült teljesen helyreállítania a Voyager–1 űrszondát”, 2024. június 16.. [2024. június 16-i dátummal az eredetiből archiválva]
- ↑ „Voyager 1 Returning Science Data From All Four Instruments”, 2024. június 16.. [2024. június 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (angol nyelvű)
- ↑ 24 milliárd kilométerről melegítették fel a Voyager–1 űrszonda hajtóműveit, hogy életben tartsák a küldetést. hvg.hu (2024. szeptember 12.) (Hozzáférés: 2024. október 30.)
- ↑ Súlyos gond támadt a Voyager-1 űrszondával, egy időre a kapcsolat is megszakadt vele. hvg.hu (2024. október 30.) (Hozzáférés: 2024. október 30.)
- ↑ Telefon haza: egy hónap után újból rendben kommunikál a Voyeger-. hvg.hu (2024. november 28.) (Hozzáférés: 2024. november 28.)
- ↑ Space.com / Interstellar Traveler: NASA's Voyager 1 Probe On 40,000-Year Trek to Distant Sta Szeptember 13, 2013
- ↑ Voyager - Frequently Asked Questions (angol nyelven). voyager.jpl.nasa.gov. (Hozzáférés: 2023. június 12.)
- ↑ Catalog Page for PIA17046. photojournal.jpl.nasa.gov. (Hozzáférés: 2023. június 12.)
- ↑ Atkinson, Nancy: It's Official: Voyager 1 Is Now In Interstellar Space (amerikai angol nyelven). Universe Today, 2013. szeptember 12. (Hozzáférés: 2023. június 12.)
- ↑ published, Tia Ghose: Voyager 1 Really Is In Interstellar Space: How NASA Knows (angol nyelven). Space.com, 2013. szeptember 13. (Hozzáférés: 2023. június 12.)
- ↑ How Do We Know When Voyager Reaches Interstellar Space? (amerikai angol nyelven). NASA Jet Propulsion Laboratory (JPL). (Hozzáférés: 2023. június 12.)
- ↑ a b Voyager - The Interstellar Mission (angol nyelven). voyager.jpl.nasa.gov. (Hozzáférés: 2023. június 12.)
További információk
szerkesztés
