Megbocsátás

Megbocsátás
szerző: Mihail Jurjevics Lermontov, fordító: Szabó Endre

Ha majd az égő szenvedélyek
És emlékük elmultanak,
És rólad többé nem beszélnek
És híred is el-elmarad.

És alszik majd a sírba' szíved,
Melyben hő vér forrott elebb,
Melyet oly esztelen hevített
A szerelem és gyűlölet;

Ha majd a nagy, végső itélet
Előtt meghajtod a fejed,
És szégyenül tudják be néked
Határtalan szerelmedet:

Azt, a ki ifjú éveidnek
Elkeseríté legjavát:
Védelmedül oh ne idézd meg
S ajkadról őt ne érje vád.

De - mely lehurrog - a tömegnek
Mondd: »Van még más birói szék,
Az én szívem sokat megenged,
Oh, mert én sokat szenvedék.«