Baranya vármegye története
Baranya vármegye | |||
Az egykori Megyeháza Pécsett | |||
| |||
Fennállás | 1000-1949 | ||
Ország | Magyar Királyság | ||
Főbb települések | Pécs, Mohács, Siklós, Villány, Pécsvárad | ||
Népesség | |||
Népesség | ismeretlen | ||
Nemzetiségek | 56,6% magyarok, 31,9% németek, 3,7% szerbek, 2,9% horvátok | ||
Vallás | katolikusok, reformátusok | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 5 176 km² | ||
Térkép | |||
Baranya vármegye térképe | |||
Baranya vármegye domborzati térképe |
Baranya vármegye (németül: Komitat Branau, horvátul: Baranja, latinul: Comitatus Baraniensis) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság dunántúli részében. Jelenleg nagy része Magyarországhoz tartozik, a mai Baranya vármegye területe nagyrészt megegyezik vele, délkeleti fele pedig Horvátország része.
Földrajz
Baranya vármegye a Dráva alsó völgyszakaszának vidékén terült el az Alma folyó vonalától a Dráva Dunába való torkolatáig. Területei a Dráva mindkét partjára kiterjedt; északon a Zselic (ma Mecsek) erdőkig, délen a Pozsegahavasáig (ma Papuk hegység). Területének nagy részét dombságok fedték le: a Baranyai-dombság és a Mecsek.
A vármegyét keletről Bács-Bodrog, délről Verőce, nyugatról Somogy, északról Tolna, északkeletről pedig 1932-ig Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyék határolták.
A vármegyének két fontosabb folyója volt: a Duna és a Dráva. A területről eredő folyók, patakok a Zselic-Vashegy (ma Báni hegyek) tömbjéből déli irányba futva párhuzamosan völgyekre szabdalták a hátságot, a Duna és Dráva síkságán pedig holtágakban vesztek el.
A megye nyugati határát jelölő Alma folyó (ma Almás) jobb oldalról vette fel a somogyi Zselic felől határul szolgáló Karán patakot, dél felé folyva, majd a síkságot elérve halastavakat hozott létre, s medre alább közvetlenül a Drávába torkollott.
Az Almával párhuzamosan folyt az Okor vize (ma Bükkösdi víz), mely Okorvölgy falu környékén eredt; kiérve a hegyek közül jobbra a Gyűrű patakot, majd Okorág és a később Okorághoz csatolt Mónosokor alatt (ma Okorvíz a patak neve), innen keletnek fordult és egyesült az északkelet felől jövő Kőrös vízzel (ma Pécsi-víz).
Történelem
Baranya vármegye, hasonlóan a nyugati szomszédjához, Somogy vármegyéhez, egyike volt a legrégebben alapított magyar királyi vármegyéknek.
Baranya vármegye területe a római korban Alsó-Pannoniához tartozott. A népvándorlás és az avar birodalom bukása után a keleti frank birodalom dunántúli szláv hercegségének része lett. István király idejében a király a határvármegyék szervezésekor vármegye székhelyül Baranyavárat jelölte ki, melynek neve feltehetően az első ispánja nevéből ered.
A tatárjárás a megye területén is nagy pusztítással járt, magát Pécset is elpusztította. A veszteség azonban nem volt akkora, mint az Alföldön, mivel a megszállás itt kevesebb ideig tartott, s a lakosságnak módja volt arra, hogy az erdők és mocsarak közt elrejtőzzön. A legjobban a megye keleti sávja, a nagy hadiút környéke pusztult el, amelyen át Batu kán serege kivonult az országból.
A tatárjárás után a nagybirtokosok kővárakat építettek, és az elpusztult vidékeken is új nagybirtokosok jelentek meg, s megindult a telepítés is. Kővár épült ekkor többek között Pécsen, Pécsváradon, a Duna mentén fekvő Szekcsőn is.
A 16. században az Oszmán Birodalom elfoglalta a vármegyét, és megalapította a Mohácsi szandzsákot, ami egy török közigazgatási egység volt, székhelye Mohács. A 17. században Baranya vármegye területét bekebelezte a Habsburg Birodalom, majd visszakerült a Magyar Királysághoz. 1918-ban a vármegyét elfoglalták a szerb csapatok, és egy időre a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság irányítása alá vonták (ld még: Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság). Az 1920-as trianoni békeszerződés Baranya vármegye nagyobbik részét meghagyta Magyarországnak, kisebbik, délkeleti részét pedig Jugoszláviának ítélte. 1941-1945 között a vármegye területe kiegészült az elszakított résszel ("Baranyai Háromszög"), ám a világháború után Jugoszlávia visszaszerezte a területet. 1991-ben Horvátország függetlenné vált, azóta a délikeleti, elszakított rész Horvátországhoz tartozik.
Lakosság
- A lakosság száma 1857-ben[1] 258 350 volt. Közülük 170 281 magyar (65,91%), 68 817 német (25,09%), 8 750 horvát (3,39%) 14 502 szerb (5,61%) anyanyelvű volt.
- A lakosság száma 1880-ban 293 414 volt. Közülük 147 474 magyar (50,26%), 97 475 német (33,22%), 32 328 szerb és horvát (11,02%) anyanyelvű volt.
1910-ben a vármegye összlakossága 352 478 volt, ebből:
nemzetiségűnek vallotta magát.
Közigazgatás
A török hódoltság után eleinte a török közigazgatási beosztás maradt érvényben. Baranya vármegye határait Esterházy Pál nádor elnöklete alatt Somogy, Tolna és Baranya küldöttei az 1534. évi dicalis lajstrom alapján állapították meg. Ezzel elvesztek a Dráván túli falvak Baranya számára, mert 1534-ben az a régió már török fennhatóság alatt volt.
Baranya megye községneveit a községnevek rendezése során a Belügyminisztérium 1903. XII. 2.-i 113.225/II.30 sz. rendelete határozta meg. 1925. november 13-án a belügyminiszter a 113–850/1925. V. számú rendeletével elrendelte, hogy a „cz”-vel írt helyneveket a továbbiakban „c”-vel kell írni.
Baranya vármegye járásai
Baranyavári járás: 1736–1941. augusztus 15. Székhelye 1921. augusztus 31.-ig Dárda, 1921. szeptember 1.-1941. augusztus 15. között Villány. 1701–1736 között a Baranyavári és Siklósi járás része volt.
Baranyavári és Siklósi járás: 1693–1736 között. Székhelye Baranyavár. 1736-ban kettévált Baranyavári és Siklósi járásokra
Dárdai járás: 1941. augusztus 16. – 1944. december 31. között. Székhelye Dárda.
Hegyháti (korábban Mecsekháti) járás: 1736–1950. május 31. között. Székhelye Sásd. A továbbiakban neve Sásdi járás volt.
Mohácsi járás: 1693–1736 és 1775-től. Székhelye Mohács. 1983-ig fennállt.
Pécsi járás: 1693–tól. Székhelye Pécs. 1978-ig fennállt.
Pécsváradi járás: 1871–től. Székhelye Pécsvárad. 1966-ig fennállt.
Siklósi járás: 1736–tól. Székhelye Siklós. 1693–1736 között a Baranyavári és Siklósi járás része volt. 1983-ig fennállt.
Szentlőrinci járás: 1775–1950. május 31. Székhelye Szentlőrinc.
Villányi járás: 1941. augusztus 16.-1956. január 31. között Székhelye Villány. 1956-ig fennállt.
Baranya vármegye főispánjai (1688–1950)
Név | Tisztség | Időszak | Megjegyzés |
---|---|---|---|
gróf trakostyáni Draskovich János | főispán | 1688. december 31. – 1692. április 2. (†) | A török megszállás utáni első főispán |
gróf trakostyáni Draskovich Péter | főispán | 1693. március 12. – 1698. | |
gróf trakostyáni Draskovich János | főispán | 1698. december 31. – 1705. | A Pécsi püspökség javára elvesztette főispánságát, de igényét haláláig nem adta fel. |
gróf Nesselrode Ferenc | püspök-főispán | 1705. szeptember 12. – 1732. szeptember 29. (†) | |
gróf vallesassinai Thurn Antal | püspök-főispán | 1732. december 5. – 1734. december 24. (†) | |
Cienfuegos Alvarez | püspök-főispán | 1736. május 2. – 1739. augusztus 19. (†) | |
gróf karancsberényi Berényi Zsigmond | püspök-főispán | 1739. december 4. – 1748. szeptember 25. (†) | 1736-tól főispán-helyettes |
Klimó György | püspök-főispán | 1751. július 30. – 1777. május 2. (†) | |
gróf tolnai Festetics Pál | főispán | 1777. május 16. – 1782. április 7. | |
verebi Végh Péter | főispán | 1782. április 19. – 1807. március 5. (†) | 1805-től már csak névleg főispán, helyettese fia, István volt. |
verebi Végh István | főispán | 1807. június 12. – 1834. szeptember 30. (†) | |
gróf saárdi Somssich Pongrác | főispán | 1835. július 6. – 1847. november 4. | |
székhelyi Mailáth György | főispán | 1847. november 4 – 1848. | 1845-től főispáni helytartó |
gróf németújvári Batthyány Kázmér | főispán | 1848. április 22. – 1849. | |
székhelyi Mailáth György | császári és királyi biztos | 1849. január 30. – október | másodszor hivatalban |
szentkatolnai Cseh Ede | megyefőnök | 1849. október 20. – 1850. február 21. | |
paulai Eckstein Rudolf | megyefőnök | 1850. február 21. – 1851. április | |
szentkatolnai Cseh Ede | megyefőnök | 1851. április – 1858. december 8. | másodszor hivatalban |
dr. Szalay Nikodém | megyefőnök | 1859. augusztus 15. – 1860. november | |
nagykéri Scitovszky Márton | főispán | 1860. november 26. – 1861. november | |
dr. Szalay Nikodém | királyi biztos | 1861. november – 1864. szeptember 2. | másodszor hivatalban |
kőkeszi és nagymezei Csernyus Andor | főispán | 1864. október 23. – 1867. április | |
báró kisfaludi és lubellei Lipthay Béla | főispán | 1867. április 24. – november | |
bonyhádi Perczel Miklós | főispán | 1868. május 24. – 1887. április 10. | |
vaszkai és kardosfalvi Kardos Kálmán | főispán | 1887. április 10. – 1896. december 17. | |
dr. báró komlóskeresztesi Fejérváry Imre | főispán | 1897. március 7. – 1905. december 27. | |
dr. gróf benyói és urbanói Benyovszky Móric | főispán | 1906. április 23. – 1910. február 12. | |
nagyszigeti Szily Tamás | főispán | 1910. február 17. – 1917. június 11. | |
dr. gróf benyói és urbanói Benyovszky Móric | főispán | 1917. július 7. – 1918. november 22. | másodszor hivatalban |
kereseszegi Kerese György | kormánybiztos | 1918. november 22. – 1919. március 24. | |
Svachulay Zoltán | kormánybiztos-helyettes | 1919. szeptember 11. – december 3. | |
dr. Blaskovich Iván | kormánybiztos | 1919. december 3. – 1920. március 31. | |
dr. Prakatur Tamás | kormánybiztos | 1920. március 31. – szeptember 30. | Csak 1921. október 16-án mentették fel állásából. |
Klein Antal | kormánybiztos | 1920. augusztus 15. – 1921. július 15. | |
Kiszely Gyula | kormánybiztos | 1921. szeptember 27. – október 10. | |
dr. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc | főispán | 1921. október 10. – 1931. augusztus 24. | Somogy vármegye főispánja is |
gróf muraszombati, széchyszigeti és szapári Szapáry Lajos | főispán | 1931. október 23. – 1935. március 8. | Somogy vármegye főispánja is |
dr. gróf benyói és urbanói Benyovszky Móric | főispán | 1935. március 8. – 1936. február 4. (†) | harmadszor hivatalban |
Horvát István | főispán | 1936. február 12. – 1938. március 18. | |
dr. Blaskovich Iván | főispán | 1938. március 18. – 1943. január 20. | másodszor hivatalban |
Nikolits Mihály | főispán | 1943. január 20. – 1945. január 20. | |
dr. Boros István | főispán | 1945. január 4. – december | |
dr. Kertész Endre | főispán | 1945. december 11. – 1947. november 12. | |
dr. Gyetvai János | főispán | 1947. november 12. – 1949. február | |
Bors Antal | főispán | 1949. február – július | |
Bobánovics Jenő | főispán | 1949. július 1. – 1950. március 15. |
Jegyzetek
Források
- Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza: Baranyavármegye ISBN 963 05 3532 7
További információk
- 1880-as népszámlálás
- Szinkovich Károly 1897: Baranyavármegye László-közkórháza. Pécs.