Ugrás a tartalomhoz

DC–3

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Douglas DC–3 szócikkből átirányítva)
DC–3
A Swissair egyik DC–3-asa
A Swissair egyik DC–3-asa

Funkcióutas- és teherszállító repülőgép
GyártóDouglas Aircraft Company
TervezőDonald Wills Douglas
Gyártási darabszám10 655

Első felszállás1935. december 17.
Hatótávolság3420 km
Háromnézeti rajz
A DC–3 háromnézeti rajza
A DC–3 háromnézeti rajza
A Wikimédia Commons tartalmaz DC–3 témájú médiaállományokat.

A DC–3 a Douglas Aircraft Company által kifejlesztett kétmotoros, alsószárnyas, teljesen fémépítésű utas- és teherszállító repülőgép.

Története

[szerkesztés]

Első repülését 1935. december 17-én hajtotta végre, napra pontosan 32 évvel a Wright fivérek első motoros repülését követően. A DC–3-as ma is talán a legismertebb oldtimer típus. A repülőgép sárkányszerkezete hatalmas előrelépést jelentett a korábbiakhoz képest. A főkonstruktőr ugyan Donald Wills Douglas volt, mégis a repülőgép alakját Kármán Tódor magyar származású tudós alkotta meg. A DC–3 elődjének tekintjük a DC–1-est és a DC–2-est is. A DC–1-esből mindössze egy példány készült el, amellyel több USA és világrekordot állítottak fel. A DC-1-est a TWA rendelte, hogy vetélytársa legyen a Boeing 247-esnek és az United Airlinesnek. Ezt követte a DC–2-es, amely erősebb, Wright R–1820-as kilenchengeres motorokat kapott, az utasférőhelyek számát megnövelték 12-ről 14 főre, valamint a törzset is kis mértékben meghosszabbították. Ebből a típusból 156 db-ot gyártottak. Ezt követte a DC–3-as, amely a korábbiaknál jelentősen nagyobb sikert aratott. 10 655 db-ot gyártottak belőle (licencváltozatok nélkül). Kezdetben a Wright R–1820 Cyclone motort alkalmazták, később tértek át a Pratt & Whitney R–1830-as 14 hengeres kétsoros csillagmotorra.

A típust használták a polgári légiközlekedésben és a légierőnél is. A második világháborúban csapat- és sebesültszállító, katonai teherszállító, célzsákvontató feladatokat látott el. Ritkán bombák ledobására is használták. A típust licencben gyártották a Szovjetunióban kezdetben PSZ–84, majd 1942-től Li–2 típusjelzéssel. A harmincas években Japán is megvásárolta a DC–3 gyártási jogát és 450 db repülőgépet épített Shova L–2D néven. A második világháború kitörésekor fokozták a típus gyártását, mert a légierőnek egyre nagyobb szüksége volt a szállító gépekre. A háború alatt két fő altípusa alakult ki, a teherszállító C–47 Skytrain, és a sebesült és csapatszállító C–53 Skytrooper. A legyártott repülőgépek többsége C–47 volt. Nagy Britanniának is szállították a típust, itt a hivatalos neve Dakota volt. A háború után feleslegessé váltak a repülőgépek, ezért ezeket „fillérekért” adták el a légitársaságoknak. Ezekben az időkben a DC–3 és a Li–2 szinte minden légitársaság flottájában megtalálható volt. A Maszovlet (1954-től Malév) főként a Li–2 típust használta, de egy DC–3-asa is volt, amely a HA–TSA lajstromjelet viselte. Ez a repülőgép 1961. augusztus 6-án sétarepülés közben dugóhúzóba esett és Zuglóban lezuhant. A katasztrófában 30 ember vesztette életét.

Az eredeti DC–3 gyártását 1945-ben fejezték be. A negyvenes évek végén egy új típust mutatott be a Douglas Aircraft: ez volt a Super DC–3, amelyen számos fejlesztést hajtottak végre. PL: a repülőgép teljesen behúzható futóművet kapott. A gép azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és a programot törölték 105 gép elkészülte után. Az Egyesült Államokból körülbelül 700 DC–3 sárkányszerkezetet exportáltak a Szovjetunióba. Ezek a gépek szovjet Svecov AS–62 csillagmotorokat kaptak. Ennek a típusnak a TS–62 nevet adták. Az ötvenes években a virágzó légi közlekedésnek köszönhetően a DC–3-asok a kisebb légitársaságokhoz szorultak vissza, mert már nem tudták ellátni az egyre növekvő utasforgalmat. Helyüket a nagyobb teljesítményű négymotoros utasszállító repülőgépek vették át. Ezek közé tartozott a Douglas DC–6 és a DC–7, amelyek szintén legendás repülőgépek. Ennek ellenére a DC–3-asokból még ma is sok repül, főként Afrikában, Ázsiában és Dél-Amerikában, de a fejlettebb országokban is használják őket oldtimer repülőgépekként.

Műszaki adatok

[szerkesztés]

Méret- és tömegadatok

[szerkesztés]
  • Hossz: 19,7 m
  • Fesztáv: 29,0 m
  • Magasság: 5,16 m
  • Szárnyfelület: 91,7 m²
  • Üres tömeg: 8300 kg
  • Maximális felszálló tömeg: 11 400 kg

Motorok

[szerkesztés]
  • Motorok száma: 2 db
  • Típusa: Wright R–1820 Cyclone kilenchengeres csillagmotor (az 1930 2 db Pratt & Whitney R–1830 Twin Wasp 14 hengeres, 1200 LE-s kétkoszorús csillagmotor)
  • Motorteljesítmény:
  • Légcsavar: Hamilton Standard 23E50, háromtollú, hidraulikusan állítható légcsavar

Repülési adatok

[szerkesztés]
  • Maximális sebesség: 381 km/h
  • Utazósebesség: 240 km/h
  • Hatótávolság: 1650 km
  • Szolgálati csúcsmagasság: 7300 m
  • Emelkedőképesség: 5,73 m/s
  • Szárny felületi terhelése: 125 kg/m²

Lásd még

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Douglas DC-3
A Wikimédia Commons tartalmaz DC–3 témájú médiaállományokat.
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy