Ugrás a tartalomhoz

Nicolas Boileau

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Nicolas Boileau-Despréaux szócikkből átirányítva)
Nicolas Boileau
Született1636. november 1.[1][2][3][4][5]
Párizs[6][7]
Elhunyt1711. március 13. (74 évesen)[1][2][4][3][5]
Párizs[8][7]
Állampolgárságafrancia
Foglalkozása
Tisztségea Francia Akadémia 1. széke (1684. április 24. – 1711. március 11.)
Iskolái
Sírhelyesaint-germain-des-prés-i apátság

Nicolas Boileau aláírása
Nicolas Boileau aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Nicolas Boileau témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Nicolas Boileau-Despréaux (Párizs, 1636. november 1. – Párizs, 1711. március 13.) francia költő, esztéta, műkritikus.

A párizsi irodalmi élet szervezője és teoretikusa, 1677-től XIV. Lajos történetírója, 1684-től a Francia Akadémia tagja.

Életpályája

[szerkesztés]

Egy parlamenti írnok tizenötödik gyermekeként született. Teológiát, majd jogot tanult, s az irodalomnak szentelte az életét. Költői pályafutását irodalmi szalonokban felolvasott szatírákkal kezdte, amelyek félelmetes hírnevet szereztek számára, és az új irodalom szervezőjévé tették. Racine-nal együtt XIV. Lajos udvari történetírója volt.

Az utókor a „Költészettan” (1674) miatt a klasszicizmus dogmatikus törvényhozójának tartotta, pedig újdonsága éppen az volt, hogy a puszta elmélet helyett szenvedélyes költeményt írt maga és nemzedéktársai védelmében. Nemzedékét tartotta a görög–római kor egyetlen törvényes utódjának. A romantikusok mint költőt nagyra becsülték, kiváltképpen szatíráit és „A pulpitus” (Le lutrin, 1674) című vígeposzát.

Magyarul

[szerkesztés]
Boileau 1674-es kötetének címoldala
  • Bojleau Despreaux Miklósː A’ Pulpitus, egygy Mulatságos Vitézi költemény; magyar versekbe foglalta, ki-adta Kováts Ferenc; Streibig József, Győr, 1789. 136 p.
  • A költészetről: tanköltemény négy énekben; ford. Erdélyi János. 2. kiad. Budapest : Franklin-Társulat Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda, 1885. 74, [6] p. (Olcsó könyvtár / szerk. Gyulai Pál ; 467-467)
  • A pulpitus. Komikus eposz; ford. Lothár László, előszó Lakits Pál, illetve Kondor Lajos; Európa, Bp., 1961. 83 p.
  • Költészettan; ford. Rónay György, Vajda Endre; inː Poétikák; jegyz. Osztovits Szabolcs, Unghy-Seress Fanny; Európa, Bp., 2007 (Európa diákkönyvtár)

Irodalom

[szerkesztés]
  • Hack Alfréd: Boileau a magyar irodalomban. Pécs : Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda Rt., 1933. 57 p. (Ser. Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem (Pécs). Francia Intézet ; Specimina dissertationum Facultatis Philosophicae Regiae Hungaricae Universitatis Elisabethinae Quinqueecclesiensis)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  7. a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Буало Никола, 2015. szeptember 28.
  8. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)

Források

[szerkesztés]
  • Dobossy László: A francia irodalom története. Budapest, Gondolat, 1963. 1. köt. Boileau l. 268-273. o.
  • Világirodalmi kisenciklopédia I. (A–L). 3. bőv. kiadás. Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest: Gondolat. 1984. 161. o. ISBN 963-281-375-8
  • Világirodalom (szerk.: Pál József), Budapest, Akadémiai Kiadó, 2005. 999 o. Boileau l. 380-381. o. ISBN 9630582384

További információk

[szerkesztés]
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy