Lausanne-i békeszerződés
A lausanne-i békeszerződést 1923. július 24-én írta alá Törökország és az első világháborúban győztes antanthatalmak a svájci Lausanne-ban, az 1920-as sèvres-i békeszerződés revíziójaként.[1] Ezt a revíziót a törökök az 1919–1923 között vívott török függetlenségi háború során harcolták ki. A török oldalról a tárgyalásokat İsmet İnönü, a későbbi miniszterelnök vezette.
Az új szerződés értelmében Törökország – 1922. november 1. előtt Oszmán Birodalom, majd kalifátus, 1923. október 27. után Török Köztársaság – megtarthatta Anatóliát, a kurd és örmény területekkel együtt (mindkét nemzetnek korábban függetlenséget ígértek a nyugati hatalmak), ellenőrzése alá vehette a Boszporuszt és a nyugati hatalmak fegyveres erőinek ki kellett vonulniuk az ország területéről. Törökország elveszítette Irakot, Szíriát és Ciprust, megtarthatta viszont Kelet-Trákiát, Isztambult és Szmirnát. Eltörölték a kapitulációkat (a nyugati hatalmak számára kereskedelmi és egyéb előjogokat biztosító szerződéseket) és egyezmény született Görögországgal a lakosságcseréről, aminek következtében néhány hónappal később szinte az összes görög lakos elhagyta Anatóliát. Norman M. Naimark, a Harvard Egyetem professzora szerint az áttelepítésre szánt népesség nagyobb részét már 1923 előtt elűzték, ennek során a kisebbségekhez tartozó több embert meggyilkoltak.[2]
A békeszerződést több kritika is érte, elsősorban Anglia és az Egyesült Államok részéről. George Curzon brit külügyminiszter azon a véleményen volt, hogy „a lausanne-i szerződés keresztbe-kasul rossz megoldás, amely miatt a világnak a következő száz évben még súlyos jóvátételt kell fizetnie.”[2] James W. Gerard, Németország volt amerikai nagykövete szerint „Lausanne-ban feláldozták a keresztény civilizációt az olaj-spekulátorok érdekeinek oltárán;” véleményét magas rangú harvardi és columbiai professzorok is osztották. Más egyetemek történészei és magas pozíciót betöltő állami hivatalnokok viszont védelmükbe vették a békeszerződést.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Az I. világháború utolsó békeszerződése. rubicon.hu
- ↑ a b Naimark, Norman M.. Fires of Hatred. Ethnic Cleansing in Twentieth-Century Europe. (angol nyelven). Harvard, 55.. o. (2001. november 4.). ISBN 0674003136
- ↑ „Lausanne Treaty” (angol nyelven). Time, Kiadó: Time Inc.. [2008. június 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 5.)
További információk
[szerkesztés]
- A Lausanne-i békeszerződés szövege angolul[halott link]
- Gábor Hamza: Grenzfragen von den Pariser Vorortverträgen bis zum Ersten Wiener Schiedsspruch 1938 und seine Folgen. In: Rechtstransfer in der Geschichte. Internationale Festschrift für Wilhelm Brauneder zum 75. Geburtstag. Peter Lang, Berlin - Bern - Bruxelles - New York - Oxford - Warszawa - Wien, ISBN 978-3-631-79525-5, 139-170. old.
| Színterek |
| ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Fontosabb események |
| ||||||||||
| Nagyobb csaták | |||||||||||
| A háború résztvevői |
| ||||||||||
| Kapcsolódó szócikkek | |||||||||||
Törökország történelme | ||
|---|---|---|
| Anatólia |  | |
| Szeldzsuk korszak | ||
| Oszmán Birodalom | ||
| Függetlenségi háború | ||
| Török Köztársaság | ||
| Lásd még | ||
