Content-Length: 275737 | pFad | http://hu.wikipedia.org/wiki/Lennox_hercege

Lennox hercege – Wikipédia Ugrás a tartalomhoz

Lennox hercege

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lennox hercege
Duke of Lennox
A hercegi címer (első létrehozás)
A hercegi címer (első létrehozás)
OrszágSkócia
Nemzetségskót
Alapítva
  • 1581
  • 1675
Alapító
Kihalt
  • 1672
  • létező cím
Utolsó tag
FejeCharles Gordon-Lennox
Rangherceg
A Wikimédia Commons tartalmaz Lennox hercege témájú médiaállományokat.

Lennox hercege skót főrendi cím, amit először 1581-ben hoztak létre a skót főrendben. Viselői a Lennox grófok utódai voltak, a Lennox grófokat az a Stewart/Stuart család adta, amelyekből a skót, később a skót és angol uralkodók származtak. Ez utóbbiak adományozták Lennox hercegeinek a Richmond hercege címet, a kétszeres hercegek az előkelőbb Richmond hercegi címet használták. A család életében fontos szerepet töltött be a franciaországi Aubigny birtok is. A Lennox grófja, hercege és Aubigny ura címek 1672-ben kihaltak.

Bővebben: Lennox grófja, Richmond hercege és Aubigny hercege

1675-ben másodjára is létrehozták a skót főrendben II. Károly angol király törvénytelen fia számára, aki ugyanakkor lett Richmond hercegévé is, így ismét az utóbbi cím volt az elsődlegesen használt címe. A két címet azóta is együtt viselik, a viselőket a Richmond hercege szócikk mutatja be.

A szócikk speciális jelölései

[szerkesztés]
  • A szócikkhez szorosan kötődő főnemesi címek mellett előfordulhat a (Skócia 1488 II) jelzés. Ez azt jelenti, hogy a nemesi címet a skót peerage-ben, főrendben hozták létre 1488-ban. Ez volt a cím második létrehozása. Gyakran csak a létrehozás sorszámát jelentő római számokat adjuk meg.
  • A családfán feltüntetett személyek esetén a fontosabbak neve kék. A névre kattintva vagy ezen a szócikken belül az adott személy ismertetésére ugorhat, ha a személyről önálló szócikk létezik – mint az összes uralkodó esetén –, úgy átlép az adott szócikk oldalra. Olyan személyek esetén, akik nem voltak Lennox hercegei, a kék névre kattintás másik releváns szócikkre visz. Ha a név fekete, akkor a mellette található jegyzetszámra kattintva olvasható pár mondatos ismertető. Ha nincs ismertető, akkor az adott személy jelentéktelen. A férjek és feleségek szinte minden esetben másik szócikkre visznek.
  • A családfán nem szerepel az összes leszármazott, nem tüntettük fel az összes feleséget és gyereket.

Lennox hercege, első létrehozás (1581)

[szerkesztés]

Esmé Stewart (~1542–1583) 1. grófja (V), Lennox 1. hercege (I)

Esmé (néha Esdé[m 1]) Stewart a Stewartok Darnley ágának a franciaországi Aubigny-ben élő családjából származott. Nagyapja John Stewart Lennox 3. grófja (II) volt, apja John Stuart Aubigny 5. ura. Esmé Stewart (~1542–1583. május 26.) élete nagy részét Franciaországban töltötte. 1567. május 31-én örökölte a történelmi Berry-megyében lévő Aubigny birtokot és a hozzá tartozó uradalmakat, beleértve az Aubigny kastélyt Aubigny-sur-Nère városában és a közeli másodlagos rezidenciát, az oizon-i Verrerie kastélyt (Château de la Verrerie).

37 évesen érkezett Skóciába, hogy részt vegyen távoli unokatestvérével, az akkor 13 éves VI. Jakab skót király hivatalos edinburgh-i bevonulásán, ez jelezte, hogy a régens helyett az uralkodó megkezdve személyes uralkodását. Esmé mint egzotikus látogató elbűvölte a fiatal Jakabot, aki kitüntetésekkel és ajándékokkal halmozta el. Tagja lett a skót titkos tanácsnak. 1580. március 5-én Stewart elnyerte a Lennox grófja címet (Skócia 1580 V)[m 2]

VI. Jakab értékes ékszereket ajándékozott Esmé Stewartnak, amelyek Stuart Mária gyűjteményéből maradtak meg. 1581 júniusában egy gyöngyökből és gyémántokból álló arany övet vagy láncot, októberben pedig egy gyémántokkal és rubinokkal díszített arany keresztet, rubin- és gyémántláncot, egy gyémánt carcan[m 3] nyakláncot arany rózsákkal, valamint hozzá illő hajdíszeket és más ékszereket kapott. 1581. augusztus 5-én a király Lennox hercegévé (Skócia 1581 I)[m 4] emelte.[1]

Esmé Stewart gyors felemelkedését a korábbi skót régens, James Douglas, Morton 4. grófja és követői ellenszenvvel fogadták. A presbiteriánus Skóciában egy katolikus herceg gondolata sokakban ellenérzéseket váltott ki. Lennoxnak választania kellett katolikus hite és a királyhoz való hűsége között. Lennox az utóbbit választotta, Ennek ellenére a Skót Egyház továbbra is gyanakodva tekintett Lennoxra nyilvános megtérése után, és különösen aggasztotta, amikor Lennox árulás vádjával bíróság elé állíttatta és kivégeztette Morton grófját.[m 5][2][3]

Válaszul a skót nemesek az egyre növekvő hatalmú Lennox eltávolítását tervezték. Jakabot vendégként a Ruthven-kastélyba (ma Huntingtower kastély) csalták, ahol tíz hónapig fogva tartották. A Vállalkozó Lordok (Lord Enterprisers) ezután arra kényszerítették Jakabot, hogy száműzze Lennoxot. Egy hosszú nyilatkozatot adtak ki Lennox ellen 1582. szeptember 17-én Stirling várában, amelyben többek között vallását, Lord Darnley (Jakab apja), Moray régens[m 6] és Lennox régens gyilkosaival való kapcsolatát, a királyi háztartás irányítását és nemzetközi intrikáit nevezték meg vádként.[4]

Lennox visszatért Franciaországba. Bár a skót nemesek azt hitték, hogy Lennox megtérése lelepleződik majd, miután visszatért Franciaországba, ő továbbra is presbiteriánus maradt.[5] Egyik közeli skót családtagjának írt utolsó levelében James Stewart azt kérte, hogy gondoskodjon fiáról, és szerezze vissza a skót birtokokat számára. Lennox 1583. május 26-án hunyt el Párizsban, és legidősebb fia, Ludovic követte őt a hercegi címben. Lennox halála után William Schaw visszavitte a szívét Jakab királynak Skóciába, majd követte őt Lennox özvegye és legidősebb fia, Ludovic Stewart is. Jakab arra utasította fiát, I. Károlyt, hogy gondoskodjon róluk, aki teljesítette ezt a kötelezettséget, így a Lennox családnak jelentős befolyása volt a skót és az angol udvarban a következő két generációban.[6][7]

Ludovic Stewart (1574–1624), Lennox 2. hercege (I), 1613 Richmond grófja, 1623 Richmond 1. hercege (I). KG
Ludovic Stewart, Lennox 2. hercege és Richmond 1. hercege (1574–1624) portréja, XVII. századi ismeretlen festő műve.

Ludovic Stewart (1574. szeptember 29. – 1624. február 16.) apja, Esmé Stewart halála után 1583-ban örökölte meg a Lennox hercege címet. 1583-ban, mindössze kilencévesen, visszatért Franciaországból Skóciába, ahol I. Jakab angol király udvarában nevelkedett. 1583. december 23-án kinevezték Skócia fő- és nagy kamarásává[m 7], valamint a királyi háztartás első udvarmesterévé[m 8].[8] Sorra nyerte a fontos beosztásokat és címeket, a skót titkos tanács elnöke lett 1589-ben, Skócia hadnagya (katonai parancsnoka) volt 1589-90 között.[8] 1590-ben részt vett I. Jakab és Anna dán és norvég királyi hercegnő esküvőjén. Skócia főadmirálisa volt az 1593-as évben.

1603-ban, I. Jakab angol trónra lépésekor Ludovic is Angliába költözött, angol állampolgárrá[m 9] lett.[8] 1603. júliusában részt vett a „Main Plot“[m 10]néven ismert összeesküvés felderítésében, amelynek célja I. Jakab eltávolítása volt. Ezt követően Ludovic a Térdszalagrend lovagja és titkos tanácsos lett.[8] 1613-ban megkapta a Richmond grófi ( 1613) címet[m 11][m 12], majd 1623-ban Richmond hercegévé ( 1623)[m 13] tette az uralkodó.

Ludovic Stewart jelentős szerepet játszott az Ulster Gyarmatosítása[m 14] nevű ír telepítési programban, amelynek célja az ír területek angol és skót betelepítése volt. Az ulsteri telepítések részeként Lennox 1608-ban földbirtokot kapott a donegali Portlough-ban, amelym az 1618-as Pynnar-felmérés szerint körülbelül 809 hektárt jelentett. A mai Észak-Írországban található Tyrone megyében lévő Newtownstewart valószínűleg róla kapta a nevét. Az 1631-es Katonai Felmérés szerint unokaöccse, James Stewart 1619 hektár földterület vállalkozójaként szerepelt. Támogatta az amerikai gyarmatosítást is, különösen Maine (állam) területén. Richmond-sziget és Cape Richmond, valamint Richmond városa Maine-ben róla kapták nevüket.

1624. február 16-án hunyt el, és a londoni Westminster-apátságban helyezték örök nyugalomra. Mivel három feleségétől sem született örököse, halálával a Lennox hercege cím testvérére, Esmé Stewartra szállt, a Richmond grófja és hercege címek kihaltak.[9][10][11][12]

Esmé Stewart (1579—1624), Lennox 3. hercege (I), KG
Lennox 3. hercegének két fia, akik bátyjukkal, George-dzsal együtt a királypártiak oldalán harcolva estek el az angol polgárháborúban. Balra John Stewart (1621–1644), jobbra Bernard Stewart (1623–1645). A festményt Anthony van Dyck 1638 körül készíthette, jelenleg (2024) a londoni National Gallery-ben tekinthető meg.

Esmé Stewart (1579 – 1624. július 30.) nem lehetett négy évesnél idősebb, amikor apjától megörökölte az Aubigny birtokot, ő lett Aubigny 7. ura. Az Aubigny-i kastélyban nevelkedett anyja felügyelete mellett. A neve szerepel a Száz Udvari Nemes („Cent Gentilshommes") listáján, akik a Skót Gárdával[m 15] együtt osztoztak azon kiváltságban, hogy minden állami eseményen az uralkodó mellett legyenek. Esme hódolatát tette IV. Henrik előtt nem sokkal azután, hogy nagykorú lett, 1600. április 8-án.

1601-ben bátyja, Ludovic, Lennox hercege, „aki nemcsak szerető testvére volt, hanem gondos apja is volt”, Skóciából Franciaországba érkezett nagykövetként, és megragadta az alkalmat, hogy meglátogassa anyját Aubignyben. Öccsével tért vissza Skóciába, hogy Esmé hódolatát tehesse I. Jakab király előtt, ezt anyjuk is támogatta. Ez egyben angol állampolgárrá válását is jelentette.[13] Esme d'Aubigny Skóciában tartózkodott 1603 áprilisában, ahol aláírt egy okiratot, amelyben vállalta, hogy átadja Aubignyt bátyjának, ha Lennox hercege valaha is Franciaországban kívánna lakni. Esmé d'Aubigny állítólag Franciaországban ment férjhez Gabrielle de Bueilhez, Louis de Sancerre gróf lányához. A házasságra aligha kerülhetett sor, legjobb esetben is csak megállapodást kötöttek, mivel számos dokumentum igazolja, hogy Esmé I. Jakab udvarában élt Londonban 1603 augusztusától. 1608–1609 februárjában 18 000 fontot és ékszereket kapott a királytól. Jakab ragaszkodott hozzá, minden lehetséges módon előmozdította jólétét. A király gazdag feleséget talált neki Katherine Clifton[m 16], Sir Gervase Clifton egyetlen lánya és örököse személyében.

Esmé 1613-ig csak felesége jogán volt Huntingdonshire-i Leighton Bromswold Clifton 1. báró, ekkor a király megadta részére ezt a címet ( 1613), majd 1619-ben March górfjává ( 1619) kreálta[m 17]. 1624. február 6-án elhunyt bátyja után lett Lennox hercege, szinte azonnal megkapta a Térdszalagrendet. Ám néhány hónappal később, 1624. július 30-án, vélhetően tífuszban meghalt. A Westminsteri apátságban temették el.[10][14][12][15]

James Stuart (1612–1655), Richmond 1. hercege (II), Lennox 4. hercege (I)
James Stuart (1612–1655), Richmond és Lennox hercege, Anthony van Dyck festménye 1633-35 körül.[m 18]

James Stuart (1612. április 6. – 1655. március 30.) apja 1624-ben bekövetkezett halála után örökölte a Lennox hercegséget, Tizenhárom évesen az újonnan megkoronázott I. Károly angol király lovaggá ütötte, három év múlva elnyerte a Térdszalagrendet és Titkos tanácsos lett. IV. Fülöp spanyol király első osztályú grand[m 19] címmel jutalmazta. Anyja halála után nem csak annak bárói címét – Leighton Bromswold Clifton 3. bárója – örökölte, de ő lett a Richmond Park őre[m 20] is.

1637. augusztus 3-án feleségül vette Mary Villierst[m 21], George Villiers, Buckingham 1. herceg leányát, két gyerekük született, Esme Stuart, a következő Lennox herceg és a rövid életű Mary Stuart (1651–1668), Leighton Bromswold Clifton 5. bárónője. 1640 és 1642 között az Öt Kikötő felvigyázója (Lord Warden of the Cinque Ports)[m 22] és az Udvar Főintendánsa[m 23].

I. Károly 1641. augusztus 8-án újra létrehozza az örökölhető Richmond hercege ( 1641 II) címet James Stuart részére. A címet az ő férfi örökösei, az ág kihalása esetén öccse, George Stewart és az ő férfi örökösei öröklik. A cím létrehozásától a Richmond hercege lett az első cím, az a cím, amit használnak. A Richmond hercege magasabb presztízsű volt a régebbi, 1581-es létrehozású Lennox hercege címnél. Hamarosan a birtokába került a kenti Cobham Hall kastély, amely átépíttetése után lakhelye volt.

Az Angol polgárháborúban a király oldalán állt, harcolt a Nasebyi csatában. 1655. március 30-án halt meg, 42 évesen, temették el a Westminster Abbeyben, Westminsterben, Londonban, Angliában. A Westminsteri apátságban temették el.[10][12][16]

Esmé Stewart (1649–1660), Richmond 2. hercege (II), Lennox 5. hercege (I)

Esmé Stewart (1649. november 2., Párizs – 1660. augusztus 10.) apja a polgárháború idején I. Károly angol király hűséges támogatója volt, 1655-ben meghalt. Esmé anyja két gyerekével száműzetésbe vonult Aubigny-be, a család franciaországi birtokára. Alig volt tíz éves, amikor Párizsban 1660-ban himlőben meghalt. Címeit unokatestvérére örökölte.[12][17]

Charles Stewart (1639–1672), Richmond 3. hercege (II), Lennox 6. hercege (I) KG
Peter Lely (1618–1680) olajfestménye 1668 körül készült. A képen Charles Stewart, Richmond 3. hercege, 6. Lennox hercege és Aubigny 12. urának portréja a Térdszalagrenddel. A kép a Lennoxlove kastély gyűjteményében látható (2024).

Charles Stewart (1639. március 7. – 1672. december 12.) egyetlen fia és örököse George Stewartnak, Aubigny 9. urának, de az Angol polgárháború zavaros idejében a franciaországi birtok örököse nagybátyja, Ludovic Stuart lett. 1645. december 10-én az uralkodó Lichfield grófjává ( 1645) [m 24] Ugyanebben az évben Skócia örökletes főkamarássá[m 7], Skócia örökletes főadmirálisává[m 25] és Dorset főhadnagyává[m 26] nevezték ki. 1660-ban örökölte meg a Richmond és Lennox hercegi címeket. 1661. április 15-én, a monarchia helyreállítása után, II. Károly király a Térdszalagrenddel tüntette ki. Háromszor házasodott, de nem maradt férfi örököse, így ő volt az utolsó az Aubigny Stewartok férfiági vonalán, akiket a Stewart uralkodók kedvelt unokatestvéreiként tartottak számon. Feleségei között volt a nagyon távoli rokon Frances Teresa Stuart[m 27], a híres szépség, akit állítólag II. Károly király korábbi szeretőjének tartottak.”

Nagybátyja, Ludovic Stuart halála után ő örökölte a francia Aubigny 12. ura címet, ezért meghatalmazott útján tett hűségesküt XIV. Lajos francia királynak. 1667 júliusában, unokatestvére, Mary Butler, Arran grófnéje halálakor megörökölte Clifton báró címet. 1671-ben a dán királyi udvarhoz küldték nagykövetként, hogy rávegye Dániát, csatlakozzon Angliához és Franciaországhoz a tervezett hollandiai támadásban. 1672-ben Helsingør-i tartózkodása alatt 33 éves korában vízbe fulladt, amikor egy vacsora után egy hajó és csónakja közé esett.

Mivel öröklés nélkül halt meg, a címei – a teljesség igény nélkül: Lennox grófja, March grófja, Leichfield grófja, Lennox hercege, Richmond hercege, Aubigny ura – kihaltak, kivéve Clifton bárói címet, amely vagyonának nagy részével együtt húgára, Katherine Stuartra szállt. Utolsó felesége azonban életre szóló használatra megkapta a Lennox birtokokat.[18][12]

II. Károly szeretőjétől, Louise de Kérouaille-tól származó törvénytelen fia számára 1675-ben a Richmond hercege, Lennox hercege és March grófja címet adományozta.

Lásd még: Richmond hercege

Lennox hercegei (I) családfája

[szerkesztés]

A családfa a címe követésére készült, messze nem tartalmazza az összes testvért és csak kivételes esetben tartalmazza a feleségeket.

  • John Stewart (~1430–1495) Lennox 1. grófja (II)
    • Matthew Stewart (1460[m 28]–1513), Lennox 2. grófja (II)
      • John Stewart (1490–1526), Lennox 3. grófja (II)
        • John Stuart (~1519–1567), Aubigny 5. ura
          • Esmé Stewart (1542 – 1583), Lennox 1. grófja (V), Lennox 1. hercege (I)
            • Marie Stewart (1576–1644)[m 29] Férje: John Erskine (1562–1634), Mar 18. grófja
            • Henrietta Stewart (1573–1642)[m 30]. Férje: George Gordon (1562–1636), Huntly 1. márkija
            • Ludovic Stewart (1574–1624), Lennox 2. hercege (I), Richmond 1. hercege (II).
            • Esmé Stewart (1579–1624), Lennox 3. hercege (I). Felesége: Katherine Clifton (~1592–1637)[m 16], Clifton 2. bárónője
              • James Stuart (1612–1655), Richmond 1. hercege (III), Lennox 4. hercege (I)
                • Esmé Stewart (1649–1660), Richmond 2. hercege (III), Lennox 5. hercege (I)
                • Mary Stuart (1651–1668), Clifton 5. bárónője. Férje: Richard Butler (1639–1686), Arran 1. grófja ()[m 31]
              • Henry Stuart (1616–1632), Aubigny 8. ura
              • George Stewart (1618–1642), Aubigny 9. ura
                • Charles Stewart (1639–1672), Richmond 3. hercege (III), Lennox 6. hercege (I) Harmadik felesége: Frances Teresa Stewart (1647–1702)[m 27]
                • Katherine Stuart (1640–1702)[m 32], Clifton 7. bárónője
              • Ludovic Stuart (1619–1665), Aubigny 10. ura
              • John Stewart (1621–1644)
              • Bernard Stewart (1623–1645)

Lennox hercege, második létrehozás (1675)

[szerkesztés]

A Lennox hercege címet (Skócia 1675 II) másodszor a Richmond hercege címmel együtt hozta létre II. Károly skót király. Mivel a Richmond hercege cím az értékesebb cím, ezért viselői azt használták, ezért a rövid életrajzuk a Richmond hercege szócikkben olvasható.

A cím örököse (2024) Charles Gordon-Lennox (1994–)

Címerek

[szerkesztés]

A címerpajzsok a középkorban szigorú szabályoknak feleltek meg. John Stewart of Darnley címerpajzsában egyesül a Stewartok címere és a francia ág címere. A második létrehozás grófjai egyesítik ezt címert az első létrehozás címerével, a Lennox címerrel.[19]

  • A család francia ágának címerpajzsa. John Stewart of Darnley a francia király Évreux grófjává nevezte ki. A címet Stewart a költségei kiegyenlítése végett kapta, de a grófságot az angolok tartották megszállva. Ezért Darnley ajánlatot tett a királynak a cím visszaváráslására ötvenezer aranykoronáért[m 33]. A háborút viselő uralkodónak nem volt erre pénze, ehelyett 1428 februárjában uralkodói oklevélben feljogosította John Stuart of Darnley-t, hogy örökké viselje címerében Franciaország pajzsait...[m 34]
    A család francia ágának címerpajzsa. John Stewart of Darnley a francia király Évreux grófjává nevezte ki. A címet Stewart a költségei kiegyenlítése végett kapta, de a grófságot az angolok tartották megszállva. Ezért Darnley ajánlatot tett a királynak a cím visszaváráslására ötvenezer aranykoronáért[m 33]. A háborút viselő uralkodónak nem volt erre pénze, ehelyett 1428 februárjában uralkodói oklevélben feljogosította John Stuart of Darnley-t, hogy örökké viselje címerében Franciaország pajzsait...[m 34]
  • A Lennox grófja (II) címerpajzsa. Négyelt pajzs. Az 1. és 4. mező: kék alapon három arany liliom vörös szegélyen belül, amely nyolc arany csattal díszített (Aubigny uradalom). A 2. és 3. mező: arany alapon ezüst és kék kockás vízszintes sáv egy vörös hullámos szegélyen belül (Stewart of Darnley). Szívpajzs: ezüst alapon egy hullámos andráskereszt négy vörös rózsa között (Lennox grófság). A Stewart mezők hullámos széle jelenti, hogy a francia ág fontosabb származást jelent.
    A Lennox grófja (II) címerpajzsa. Négyelt pajzs. Az 1. és 4. mező: kék alapon három arany liliom vörös szegélyen belül, amely nyolc arany csattal díszített (Aubigny uradalom). A 2. és 3. mező: arany alapon ezüst és kék kockás vízszintes sáv egy vörös hullámos szegélyen belül (Stewart of Darnley). Szívpajzs: ezüst alapon egy hullámos andráskereszt négy vörös rózsa között (Lennox grófság). A Stewart mezők hullámos széle jelenti, hogy a francia ág fontosabb származást jelent.
  • A Lennox hercege (I) címerpajzsa. Esmé Stewart, (1542–1583), Lennox 1. grófja (V), majd Lennox 1. hercege (I). Ezt a címerpajzsot használta az első kreáció összes hercege. A Bonkyll ágra utaló csat-keret átkerült a Stewart mezőre, amely az erősebb kötődést jelenti, a liliomos mező széle ezért hullámos. A mezők sorrendje változatlan, a fontossági sorrend nem változott.
    A Lennox hercege (I) címerpajzsa. Esmé Stewart, (1542–1583), Lennox 1. grófja (V), majd Lennox 1. hercege (I). Ezt a címerpajzsot használta az első kreáció összes hercege. A Bonkyll ágra utaló csat-keret átkerült a Stewart mezőre, amely az erősebb kötődést jelenti, a liliomos mező széle ezért hullámos. A mezők sorrendje változatlan, a fontossági sorrend nem változott.
  • Lennox hercege (II) címerpajzsa, az első három (1, 2 és 3) herceg használta. Négyelt címer. Az I. és IV. nagy-négyelt kék mezőben három arany liliom (Franciaország), valamint vörös mezőben három aranypárduc balra nézve és lépő helyzetben (Anglia). II. arany mezőben vörös oroszlán, körülötte kétszer kilyuggatott virágos és ellenvirágos vörös díszszegély (Skócia). III. kék mezőben arany hárfa, ezüst húrokkal (Írország). A címerpajzsot 16 mezős, váltakozó ezüst és vörös kompozit szegély övezi, minden ezüst mezőben arany magvú, zöld csészés vörös rózsa található (Lennox).
    Lennox hercege (II) címerpajzsa, az első három (1, 2 és 3) herceg használta. Négyelt címer. Az I. és IV. nagy-négyelt kék mezőben három arany liliom (Franciaország), valamint vörös mezőben három aranypárduc balra nézve és lépő helyzetben (Anglia). II. arany mezőben vörös oroszlán, körülötte kétszer kilyuggatott virágos és ellenvirágos vörös díszszegély (Skócia). III. kék mezőben arany hárfa, ezüst húrokkal (Írország). A címerpajzsot 16 mezős, váltakozó ezüst és vörös kompozit szegély övezi, minden ezüst mezőben arany magvú, zöld csészés vörös rózsa található (Lennox).
  • A negyedik herceg címerpajzsa. Megegyezik az előzővel, de rá került egy szívpajzs: vörös mezőben három arany csat (Aubigny).
    A negyedik herceg címerpajzsa. Megegyezik az előzővel, de rá került egy szívpajzs: vörös mezőben három arany csat (Aubigny).
  • A címerpajzs az ötödik herceg óta. Nagynégyelt címer. Az I. és IV. nagy–négyelt mezőben az előző címer ismétlése. A II. és III. nagy-négyelt mezőben négyelt címer. Az I. kék mezőben három arany vaddisznófej, vörös agyarakkal (Gordon), a II. arany mezőben három vörös oroszlánfej, kék nyelvvel kitépve (Badenoch), a III. arany mezőben három vörös félhold, körülöttük kétszer kilyuggatott, virágos és ellenvirágos vörös díszszegély (Seton) és a IV. kék mezőben három arany ötszirmú virág, magja a mező színével megegyező (Fraser).
    A címerpajzs az ötödik herceg óta. Nagynégyelt címer. Az I. és IV. nagy–négyelt mezőben az előző címer ismétlése. A II. és III. nagy-négyelt mezőben négyelt címer. Az I. kék mezőben három arany vaddisznófej, vörös agyarakkal (Gordon), a II. arany mezőben három vörös oroszlánfej, kék nyelvvel kitépve (Badenoch), a III. arany mezőben három vörös félhold, körülöttük kétszer kilyuggatott, virágos és ellenvirágos vörös díszszegély (Seton) és a IV. kék mezőben három arany ötszirmú virág, magja a mező színével megegyező (Fraser).

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ Az Esmé név francia eredetű, és a „szeretett” vagy „megbecsült” jelentésű „estimé” szóból származik, ami a „becsülni”, „értékelni” jelentésű „estimer” igére vezethető vissza. Az Esmé név valószínűleg a francia nemesi körökben alakult ki és vált népszerűvé, különösen a skót-francia kapcsolatok idején, amikor a Stewart-ház több tagja Franciaországban élt. Magyarul leginkább a Kedves vagy Becsült név fejezné ki a név jelentését, bár egyik sem pontos fordítás.
  2. ↑ Az ötödszörre létrehozott Lennox grófja cím (Skócia 1580 V) al– vagy mellékcíme Lord Darnley, Aubigny és Dalkeith. A grófi cím fiú ágon öröklődik, fiú ág hiányában a királyra (koronára) száll vissza.
  3. ↑ A carcan ékszerfajta, amelyet általában nyakláncként vagy nyakékként viseltek, gyakran díszes, értékes kövekkel kirakva. A XIV-XVII. században népszerű volt a francia és skót nemesség körében, és gyakran gyémántokkal, rubinokkal vagy gyöngyökkel ékesítették.
  4. ↑ Az először létrehozott Lennox hercege cím (Skócia 1581 I) al– vagy mellékcímei: Darnley grófja, Lord Aubigny, Dalkeith, Torboltoun és Aberdour. A hercegi cím fiú ágon öröklődik, fiú ág hiányában a királyra (koronára) száll vissza.
  5. ↑ 1581-ben Esmé Stewart, Lennox hercege, árulás vádjával bíróság elé állíttatta James Douglas-t, Morton 4. grófját, aki korábban régensként uralkodott Skóciában. Morton befolyása jelentős volt Jakab király udvarában, és korábban részt vett Lord Darnley, Jakab apjának meggyilkolásában, ami fő érv volt ellene az árulási perben. Lord Darnley nem mellesleg Esmé unokatestvére volt. A bíróság 1581 júniusában bűnösnek találta, és Edinburgh-ban nyilvánosan kivégezték. Morton kivégzésével Lennox nemcsak politikai riválisát távolította el, hanem megerősítette saját pozícióját a fiatal Jakab környezetében. Ez az esemény jelentős feszültséget váltott ki a skót nemességen belül, és tovább fokozta a katolikus és protestáns frakciók közötti ellentéteket.
  6. ↑ James Stewart, Moray 1. grófja (~1531–1570) V. Jakab skót király törvénytelen fiaként a Stewart-ház tagja volt. Időnként féltestvére, Mária, a skót királynő támogatója volt, Skócia régense volt félunokaöccsének, a csecsemő VI. Jakab királynak 1567-től egészen 1570-es meggyilkolásáig. Ő volt az első kormányfő, aki lőfegyverrel gyilkoltak meg.
  7. ↑ a b A Great Chamberlain (főkamarás) felelős volt a királyi udvar hivatalos ceremóniáinak és a királyi háztartás egyes részeinek működtetéséért. Ceremoniális feladatok mellett felügyelte a királyi rezidenciákat a Master of the Royal Household tisztség viselőjével osztozva.
  8. ↑ A Lord Chamberlain a brit királyi udvar egyik legmagasabb rangú tisztviselője volt, fontos szerepe volt az udvar irányításában és az uralkodó körüli ceremoniális ügyekben. Felügyelte az udvari protokoll betartását és a ceremóniákat, irányította az uralkodó háztartását. Felügyelte a királyi színházakat és ő volt a királyi pecsét őrzője.
  9. ↑ Ludovic Stewart 1603-ban angol állampolgárságot kapott („naturalized as an English subject”), hivatalosan is elismerték Anglia alattvalójaként. Korábban skót nemesként nem rendelkezett teljes jogú angol állampolgársággal, ezért nem élvezhette az angol nemeseknek járó teljes jogkört és kiváltságokat Angliában. A honosítás révén azonban teljes jogú angol állampolgárrá vált, így részt vehetett az angol politikában és betölthetett fontos udvari tisztségeket is, különösen I. Jakab király uralkodása alatt, aki egyesítette a két ország koronáját, bár a politikai egyesítés még nem történt meg.
  10. ↑ A Main Plot (Fő Összeesküvés) állítólagos összeesküvés volt, amelyet angol udvaroncok 1603 júliusában készítettek I. Jakab király eltávolítására az angol trónról, hogy helyébe unokatestvérérét, Arabella Stuartot ültessék. Az összeesküvést állítólag Lord Cobham vezette, állítólag a spanyol kormány finanszírozta. A sok vélelem mellett a vélt összeesküvőket maga Arabella Stuart jelentette föl a királynál. 2024-ig nem került elő bizonyíték, hogy Arabella Stuart a trónra vágyott volna. A „Fő“ cselekménynek nevezik, mert volt egy másodlagos összeesküvés is, ami a Bye Plot (Vége/Elköszönő Összeesküvés) nevet kapta.
  11. ↑ A Richmond grófja ( 1613) cím al– vagy mellékcíme a York megyei settrington-i Settrington, báró volt. A cím örökölhető volt, de erre nem került sor, mert Ludovic Stewart fia, John hamarabb halt meg apjánál. Két nem ismert nevű húga sem lett volna jogosult a cím öröklésére.
  12. ↑ A Richmond grófi, majd hercegi cím Ludovic Stewart számára történő adományozása szimbolikus jelentéssel bírt. Ludovic apai nagyanyja Margaret Douglas volt, aki VIII. Henrik nővérének, Margaret Tudornak a lánya. Margaret Tudor annak a VII. Henriknek volt a lánya, aki Richmond grófjaként kezdte pályafutását, mielőtt angol királlyá vált. A Richmond cím tehát történelmileg a Tudor-örökséget szimbolizálta. A Stuartok angliai trónra lépésével a cím újra létrehozása egyfajta tiszteletadás volt a Tudor-ház felé.
  13. ↑ A Richmond hercege ( 1623) cím al- vagy mellékcíme a Newcastle-upon-Tyne grófja volt. A cím örökölhető volt, de erre nem került sor, mert Ludovic Stewart fia, John hamarabb halt meg apjánál. Két nem ismert nevű húga sem lett volna jogosult a cím öröklésére.
  14. ↑ VI. Jakab skót király (Angliában: I. Jakab) idejében Nagy-Britanniából tömeges bevándorlás történt Írország egyik történelmi tartományába, Ulsterbe, ezt nevezik Ulster gyarmatosításának (Plantation of Ulster). A legtöbb telepes Dél-Skóciából és Észak-Angliából érkezett, kultúrájuk különbözött az őslakos írekétől. 1606-tól kezdődött a gazdag külföldi földtulajdonosok magánfinanszírozású területfoglalása, majd 1609-től a hivatalos állami foglalás is megkezdődött. A föld nagy részét elkobozták a gael nemesektől, akik közül többen Európába menekültek. 1607-ben az angol uralom ellen kitört a kilencéves háború, amely Tyrone Felésként is ismert (Tyrone's Rebellion), amelyet - némi spanyol segítséggel – az angolok nyertek meg. A hivatalos „ültetvény“ becslések szerint félmillió hektár (2000 km2) szántóból állt Armagh, Cavan, Fermanagh, Tyrone, Donegal és Londonderry megyékben. Az Antrim, Down és Monaghan megyékben lévő földek a király támogatásával magánkézbe kerültek.
  15. ↑ Garde Écossaise, a skót gárda (franciául: Gardes Écossaises) a francia uralkodó személyes testőrség volt, amelyet 1418-ban a Valois VII. Károly alapított. Kezdetben a király skót testőrsége 25 testőrből és 75 íjászból állt. Minden testőrhöz négy segítő – egy fegyverhordozó, egy íjászt, egy cranequinier (íj-feszítő gépet kezelő) és egy szolga – tartozott.
  16. ↑ a b Katherine (néha Catherine) 1592 körül született Angliában. Apját 1608. július 9-én írásban beidézték a parlamentbe, ahol Huntingdonshire-ben Leighton Bromswold Clifton 1. bárója ( 1608) nyilvánították. Az így kreált bárók utódlása női ágon is lehetséges volt. Katherine volt szülei egyetlen életben maradt gyermeke, így Leighton Bromswold kastélyának örököse. Kétszer nősült. Először 1609-ben, körülbelül 17 éves korában vette el Esmé Stewart, Lennox 1. hercegének fiatalabb fia. Mivel férje bátyja élő férfi leszármazott nélkül halt meg, a hercegség a férjére szállt, hercegsége kevesebb mint egy évig tartott 1624. július 30-án meghalt. Katherine királyi engedélyt kapott Lennox hercegnéi címének megtartására. A párnak tizenegy gyermeke született, köztük a hercegség örököse, James Stuart. Katherine 1618-ban megörökölte apja birtokait és címét, így saját jogán (suo jure) Clifton bárónője lett. 1627 körül újra férjhez ment, második férje James Hamilton, Abercorn 2. grófja volt. Három gyermekük született, köztük a grófi cím örököse, George Hamilton. 1637-ben halt meg. Forrás: Person Page - 10953 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  17. ↑ A March grófja címet négyszer hozták létre a skót főrendben (Skócia XI. század, 1455, 1581 és 1697) és négyszer az angol főrendben ( 1328, 1479, 1619 és 1675).
  18. ↑ Van Dyck Richmond és Lennox hercegét az arisztokratikus önbirtoklás és nemtörődömség mintaképeként ábrázolja. A divatos szőke „lovelock” csipkegallérján a herceg a Térdszalagrend, Anglia egyik legmagasabb rendű lovagi rendjének jelvényét viseli. A portré annak emlékét állíthatja, hogy 1633 novemberében megkapta ezt a kitüntetést. A pofáját a herceg csípőjén pihentető agár a hűség erényére, valamint a vadászat arisztokratikus időtöltésére utal. A XVII. század Angliájában a „lovelock” csipkegallér divatos volt a férfiak körében. Egyetlen, hosszabb hajtincset különválasztottak és megfontak vagy megkötöttek, gyakran egy szalagra, melyet „lovelock”-nak neveztek. Ez a tincs a viselőjének szerelmét vagy hűségét szimbolizálta valaki iránt. A „lovelock” csipkegallér ezt a romantikus, udvarló gesztust tükrözte, mivel gyakran díszítették virágos és fodros csipkékkel, amelyek még jobban kiemelték az arc és a haj környékét. Forrás: Portrait of Esmé Stewart, 1st Duke of Lennox (angol nyelven). The Metropolitan Museum of Art. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  19. ↑ A „Első osztályú grand” (Grandee of Spain, 1st class) cím a spanyol arisztokrácia egyik legmagasabb rangja volt, amely különleges kiváltságokat és magas társadalmi státuszt biztosított viselőjének. A cím viselői közvetlen hozzáférést kaptak a spanyol királyhoz, sőt, joguk volt fedetlen fővel megjelenni előtte, ami a legnagyobb tisztelet jele volt a spanyol udvarban.
  20. ↑ A „Keeper of Richmond Park” cím jelentős volt, mivel az angol királyi udvarnál fontos, bizalmi tisztségnek számított. Richmond Park, amely a királyi család vadászterülete és birtoka volt, különleges státuszt élvezett, és aki a park őreként („Keeper”) szolgált, közvetlen kapcsolatban állt a királyi házzal. Ez a pozíció lehetőséget adott arra, hogy a park fenntartásáért, vadászati szabályainak betartásáért, valamint a királyi család számára kijelölt terület védelméért feleljen.
  21. ↑ Mary Villiers (1622–) George Villiers, Buckingham 1. hercegének lánya volt, 1627-ben királyi engedélyt kapott apja címének viselésére. Háromszor ment férjhez. Első férje Lord Herbert of Shurland volt, vele 1634/35-ben házasodtak össze. Férje hamar elhunyt, így 1637-én újra házasodott, második férje James Stuart, Lennox 4. hercege volt. Majd harmadszor Thomas Howard ezredes vette el 1664-ben. Mary Villiers 1685-ben halt meg. 1627. augusztus 27-én szabadalmat kapott, amely apja halálakor Buckingham hercegnői méltóságát és férfi örököseit biztosította számára. Forrás: Lady Mary Villiers (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  22. ↑ Az Öt kikötő felvigyázója (Lord Warden of the Cinque Ports) régi angol tisztség, amely a Cinque Ports szövetség védelmét és irányítását szolgálta. A „Cinque Ports” – szó szerint „Öt Kikötő” – a délkelet-angliai, La Manche csatornára néző partvidék öt kikötővárosának szövetsége, amelyet a középkorban hoztak létre. Az öt városhoz – Sandwich, Dover, Hythe, New Romney és Hastings – később további városok és kisebb kikötők csatlakoztak. A Lord Warden of the Cinque Ports tisztségét először a XII. században hozták létre, betöltője felelős volt e kikötők védelméért, illetve az ottani kereskedelem és halászat szabályozásáért. Fontos feladatai közé tartozott a kikötők és a parti védművek karbantartása, valamint a királyi haditengerészet és a kereskedelmi hajók támogatása háborús időkben. Mivel a Cinque Ports az angol tengerpart stratégiai pontján feküdt, e városok flottája a középkorban jelentős szerepet játszott Anglia tengeri védelmében. Idővel a tisztség inkább ceremoniális jelleget öltött, és a XVI. századtól kezdve már főleg politikai befolyású nemesek vagy királyi kegyencek kapták meg. A pozícióval járó befolyás miatt azonban a „Lord Warden” gyakran magas rangú személyek, például nemesek vagy hercegek címévé vált.
  23. ↑ A Lord Steward of the Household (az Udvar Főintendánsa) magas rangú tisztség a brit királyi udvarban. Felelős volt a királyi háztartás gazdasági és adminisztratív ügyeiért, beleértve a királyi rezidenciák üzemeltetését és az udvari személyzet felügyeletét. A poszt tényleges hatásköre a XVIII. század végén és a XIX. század elején kezdett fokozatosan csökkenni. A szerep inkább ceremoniális, szinte kizárólag szimbolikus, főleg állami ceremóniákon.
  24. ↑ A lichfield grófja al– vagy mellékcíme "Berkshire"-i Newbury-i Stuart bárója. A cím örökölhető volt, de öröklésre utód hiánya miatt nem került sor, a cím 1672-ben kihalt. Ezt a címet eredetileg nagybátyjának, Bernard Stewartnak szánták, aki vitézül küzdött a király mellett az Angol polgárháborúban, de életét vesztette a Rowton Heath-i csatában. A címet 1674-ben és 1831-ben újra létrehozták.
  25. ↑ A Lord High Admiral of Scotland a Skót Királyság haditengerészetének legmagasabb rangú tisztségviselője volt. Ez a tisztség a haditengerészet vezetéséért, a tengeri kereskedelem és kalózkodás elleni védelemért és a haditengerészeti bíróságok felügyeletéért volt felelős. A tisztség birtokosa gyakran diplomáciai küldetésekben vett részt, különösen Angliával és más európai hatalmakkal folytatott tengeri ügyekben. A XV-XVII. században Skócia gyakran szövetséges volt Franciaországgal (Auld Alliance), és a tengeri kapcsolatok fontos szerepet játszottak ezekben az időszakokban.
  26. ↑ A hadnagy (Lieutenant) megyei tisztviselő volt, aki a katonai és rendvédelmi erők irányításáért felelt az adott területen. A hadnagy feladatai közé tartozott a katonai védelmi feladatok ellátása és a helyi rend fenntartása. Gyakran a megye fegyveres erőinek parancsnoka volt, különösen vészhelyzetekben vagy katonai konfliktusok esetén.
  27. ↑ a b Frances Teresa Stewart (1647. július 8. – 1702. október 15.), Richmond és Lennox hercegnője, a Stuart-restauráció udvarának kiemelkedő tagja volt. Híressé vált azáltal, hogy visszautasította, hogy II. Károly angol király szeretője legyen. Nagy szépsége miatt La Belle Stuart-ként ismerték, ő szolgált mintaként az idealizált női Britannia ábrázolásához. Ő volt az egyik a Windsor szépségek (Windsor Beauties) közül, akiket Sir Peter Lely festett meg. 1666/7 márciusában lett a királyné udvarhölgye és 1668-ban is szolgálatban maradt. Halálakor vagyonának jelentős részét unokatestvérének fiára, Williamre, később Blantyre 5. urára hagyta azzal a szándékkal, hogy ebből bizonyos birtokokat vásároljon, amelyeket „Lennox szerelmének Blantyre iránt” fognak nevezni. William megvásárolta a Lethington birtokot és átnevezte Lennoxlove-ra. Frances Theresa Stewart 1702. október 15-én hunyt el, és a Westminsteri apátságban temették el.
  28. ↑ Matthew Steart születési dátuma tévesen szerepel a Wikidatában (1488), erre ott forrás hiba figyelmeztetés is található.
  29. ↑ Marie Stewart (1576-1644) skót udvaronc volt. Esmé Stewart, Lennox 1. hercege és Catherine de Balsac d’Entragues lánya volt, VI. Jakab kegyeltje. Házasságkötése után, ahogy az Skóciában szokás volt, nem változtatta meg a nevét, leveleit „Marie Stewart” néven írta alá. Forrás: Person Page - 527 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  30. ↑ Henrietta Stewart 1573-ban született és 1642-ben hunyt el. 1588-ban ment férjhez George Gordonhoz, Huntly grófjához (később 1. márki). Katolikus hitéhez hű maradt, és ez szerepet játszott a skót politikai helyzetben, különösen a katolikusok és protestánsok közötti feszültség idején. 1594-ben VI. Jakab Inverlochy kastélyát és más Gordon-birtokokat ostrom alá vették, majd átmenetileg elkobozták a Gordon család birtokait, bár később a Gordonok visszakapták ezeket – egyike volt a kort jellemző katolikus–protestáns összecsapásoknak. Élete végén, a harmincéves háború alatt továbbra is hű maradt vallási és családi elkötelezettségeihez.Forrás: Person Page - 10953 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  31. ↑ Richard Butler, Arran 1. grófja (1st Earl of Arran), 1682 és 1684 között Írország helytartója (Lord Deputy of Ireland) volt, míg apja, James Butler, Ormonde 1. hercege, aki az ír alkirály (Lord Lieutenant) volt, Angliában tartózkodott. Richard Butler az ír Lordok Házában (Irish House of Lords) Arran grófjaként (Earl of Arran), míg az angol Lordok Házában (English House of Lords) Weston bárójaként (Baron Butler of Weston) ült. Amikor William Howardot, Stafford 1. vikomtját hazaárulással vádolták a Pápista Összeesküvés idején, Arran szembeszállt az antikatolikus hisztériával és nemmel szavazott a bűnösségére.
  32. ↑ Katherine Stuart (1640. december 5. – 1702. november 2.) 1674-ben igényt tartott bátyja Clifton bárói címére, amelyet meg is kapott – Clifton 7. bárónője – Leighton Bromswold birtokaival együtt. Ekkor ő volt az Aubigny egyedüli örököse, de az Aubigny uradalmat nem örökölhette, mivel az eredeti adomány (1422) John Stuart férfiági örököseire korlátozta az öröklést. Theodosia Hyde-dal, Clifton 10. bárónője (Leighton Bromswold) Katherina leszármazottja volt, így egyben Esmé Lennox, Lennox 3. hercegének is a leszármazottja. Theodosia Hyde 1713-ban hozzáment John Bligh-hoz, aki 1725-ben megkapta a Darnley grófja ( 1725) címet az ír főrendben. Leszármazottai ma is élnek és helyet foglalhatnak a Lordok házában.
  33. ↑ Az ötvenezer aranykorona értéke 2024-ben hozzávetőlegesen 4,47 milliárd forint lenne, a mai aranyárak és árfolyamok alapján.
  34. ↑ vagyis az első és utolsó negyedben aranyszínű három liliomot kék mezőben, úgy és olyan formában, ahogy az itt ábrázolva, megfestve és leírva van. Akarjuk és engedélyezzük, hogy ezen jelen ajándékunk, kegyünk és adományunk neki és az ő leszármazottainak, akiknek joguk van az említett címert viselni, időről időre örökké élvezhető és használható legyen. Forrás: Cust, Lady Elizabeth. Some account of the Stuarts of Aubigny in France (angol nyelven). London: Chiswick Press (1891) 

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Fryde, E. B.. Handbook of British Chronology (angol nyelven). Cambridge University Press, 512. o. (2003). ISBN 052156350X 
  2. ↑ Reid, Steven J.. The Early Life of James VI, A Long Apprenticeship (angol nyelven). Edinburgh: John Donald, 128. o. (2023) 
  3. ↑ (2023) „Deciphering Mary Stuart’s lost letters from 1578-1584” (angol nyelven). Cryptologia, 148. o. DOI:10.1080/01611194.2022.2160677. 
  4. ↑ CoSP Scotland 150–152 és 171–174. oldalak
  5. ↑ CoSP Scotland 235, 240–243, 256–257, 262–263 és 265–266. oldalak
  6. ↑ Esmé Stuart, 1st Duke of Lennox (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  7. ↑ Duke of Lennox (1581) (angol nyelven). Cracroft's Peerage. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  8. ↑ a b c d The Scot Peerage II. kötet, 2764. oldal
  9. ↑ Ludovic Stewart, 2nd Duke of Lennox, 1st Duke of Richmond (1574–1624) (angol nyelven). Twenty Trees. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  10. ↑ a b c Ludovic, Frances & Esmé Stuart (angol nyelven). Westminster Abbey. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  11. ↑ Ludovic Stuart, 2nd Duke of Lennox (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  12. ↑ a b c d e Duke of Lennox (1581) (angol nyelven). Cracroft's Peerage. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  13. ↑ The Scot Peerage II. kötet, 2765. oldal
  14. ↑ Cust 111-113. oldalak
  15. ↑ Esmé Stuart, 3rd Duke of Lennox (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  16. ↑ James Stuart, 4th Duke of Lennox (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  17. ↑ Esme Stuart, 5th Duke of Lennox (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  18. ↑ Darryl Lundy: Charles Stuart, 6th Duke of Lennox (angol nyelven). thePeerage.com . (Hozzáférés: 2024. november 6.)
  19. ↑ Johnston, G. Harvey. The Heraldry of the Stewarts: With Notes on All the Males of the Family, Descriptions of the Arms, Plates and Pedigrees (angol nyelven). Edinburgh and London: W. & A. K. Johnston, Limited (1906) 

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Cokayne: Cokayne, G. E.. The Complete Peerage of England, Scotland, Ireland, Great Britain and the United Kingdom, Extant, Extinct or Dormant, with Vicary Gibbs, H.A. Doubleday, Geoffrey H. White, Duncan Warrand and Lord Howard de Walden, editors, new ed. (angol nyelven), Gloucester, U.K.: Alan Sutton Publishing (1910–1959) 
  • ↑ Royal Families: Weir, Alison. Britain's Royal Families: The Complete Genealogy (angol nyelven). London, U.K.: The Bodley Head (1999). ISBN 9780375715100 
  • ↑ Neville: Neville, Cynthia J.. Native Lordship in Medieval Scotland: The Earldoms of Strathearn and Lennox, c. 1140-1365 (angol nyelven). Portland & Dublin: Four Courts Press (2005). ISBN 1851828907 
  • ↑ The Scot Peerage: Balfour Paul, Sir James. The Scots Peerage: founded on Wood's edition of Sir Robert Douglas's The Peerage of Scotland (angol nyelven). Edinburgh, Scotland: David Douglas (1904) 
  • ↑ Burke's Peerage: szerk.: Mosley, Charles: Burke's Peerage, Baronetage & Knightage, 107th (angol nyelven), Wilmington, Delaware, U.S.A.: Burke's Peerage (Genealogical Books) Ltd (2003). ISBN 9780971196629 
  • Laidlaw, James. The Auld Alliance: France and Scotland over 700 years (angol nyelven). Edinburgh: Communications and Public Affairs, University of Edinburgh (1999). ISBN 9780907637027 
  • ↑ CoSP Scotland: Boyd, William K.. Calendar of State Papers Scotland (angol nyelven) (1910) 
  • ↑ Cust: Cust, Lady Elizabeth. Some Account of the Stuarts of Aubigny, in France (angol nyelven). London: Chiswick Press, magán kiadás (1891). Hozzáférés ideje: 2024. szeptember 12. 

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lennox_hercege&oldid=27640700”








 ApplySandwichStrip

pFad - (p)hone/(F)rame/(a)nonymizer/(d)eclutterfier!      Saves Data!


--- a PPN by Garber Painting Akron. With Image Size Reduction included!

Fetched URL: http://hu.wikipedia.org/wiki/Lennox_hercege

Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy