Tivoli (Lazio)

	Tivoli
; Tivoli címere	; Tivoli zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Olaszország
Régió	Lazio
Megye	Róma (RM)
Védőszent	Szent Lőrinc
Irányítószám	00010; 00011; 00019;
Körzethívószám	0774
Forgalmi rendszám	ROMA
Testvérvárosok	Lista Foksány
	Népesség
Teljes népesség	54 916 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	799,94 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	235 m
Terület	68,65 km²
Időzóna	CET (UTC+01:00)
	Elhelyezkedése
	é. sz. 41° 58′, k. h. 12° 48′41.966667°N 12.800000°EKoordináták: é. sz. 41° 58′, k. h. 12° 48′41.966667°N 12.800000°E
	Elhelyezkedése Róma térképén
	Tivoli weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Tivoli témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Tivoli (egyértelműsítő lap).

Tivoli ókori nevén Tibur, város, egyben alapszintű közigazgatási egység, azaz comune Olaszországban, Lazio régióban, Róma megyében Lakosainak száma 54 916 fő (2023. január 1.).^[1] Tivoli Castel Madama, Guidonia Montecelio, Róma, San Gregorio da Sassola, Vicovaro, Marcellina és San Polo dei Cavalieri községekkel határos.

A nagy múltú település és püspöki székhely az ugyancsak a városról elnevezett Monti Tiburtini hegység nyugati lejtőjén, az Aniene folyó partján terül el, körülbelül 30 kilométerre Rómától, Nevezetes látnivalói közül a leghíresebb a Villa d'Este(wd) reneszánsz kertje a szökőkútjaival.

A város legalább a reneszánsz kora óta az úri társaság divatos nyári szórakozóhelye volt, és neve így vált fogalommá. Ma világszerte sok tucatnyi kert, kastély, vidámpark, színház, sportcsarnok és hasonló intézmények viselik a nevét.

Története

A Róma körüli alacsony dombos vidék, a Campagna Romana(wd) és az Appenninek hegyvidéke találkozásánál, a bővizű folyó mentén az ősi Itália lakói már korán kedvező klímájú, letelepedésre alkalmas helyet találtak, ami egyben lehetővé tette az Abruzzo felől érkező forgalom ellenőrzését is.

A római hagyomány Tibur város alapítását az i. e. 1215. évre teszi. A legrégebbi emlékeket az i. e. 4. századra sikerült datálni, ezek a fellegvárat körülvevő fal maradványai. Róma már i. e. 380-ban kiterjesztette befolyását a városra, és kiépült az ide vezető út, a Via Tiburtina is. Az i. e. 2. században a városban jelentős fejlődés indult el, középületeket, templomokat emeltek. Közülük ma is látható az Augusteum, a Mensa Ponderaria (a súlyok és mértékek hivatala), valamint egy bazilika (ókori római középület) nyomai a mai katedrális apszisa mögött. Két híres templomot is építettek az ókori fellegvár, az akropolisz területén; az egyiket, egy négyszögletes alaprajzút Szibilla templomának tartják, a másikat, a kereket Vesta templomának(wd). A középkorban mindkettőből keresztény templom lett. Egy római amfiteátrum nyomai is megfigyelhetők a középkori Rocca Pia erődítmény mellett.

A város közelében, a hegyek lábánál épült a 2. században a Villa Adriana, Hadrianus római császár palotakomplexuma.

Tivoli a középkorban

A Római Birodalom bukása után, amikor a vidéki római villák pusztulásnak indultak, Tivoli meg tudta őrizni életképességét és politikai függetlenségét. A 10. században a független Tivoli (Tibur) Róma egyik legfőbb vetélytársa volt az elszegényedett Lazió kormányzásának igényében. 1001-ben III. Ottó német-római császár meghódította és a város pápai fennhatóság alá került. Barbarossa Frigyes idején új fellendülés következett be: 1155-ben új városfalakat emeltek, a város területe jelentősen kibővült. A 11. és 12. században sok lakótorony is épült itt, amelyek közül számos máig fennmaradt.

Tivolinak sikerült a 15. századig fenntartania a függetlenség egy változó szintjét: a város erejének a szimbólumai voltak az Arengo-palota, a Torre del Comune, és a Szent Mihály-templom. A lakosság növekedett.

Tivoli a reneszánsz korától

1461-ben II. Piusz pápa rendelte el a Rocca Pia („Piusz sziklája”) nevű erődítmény építését a város feletti pápai hatalom biztosítására, az Aniene folyó völgyének ellenőrzésére. Az 1700-as években francia, majd osztrák csapatok foglalták el, kaszárnyának és börtönnek használták, aztán a napóleoni háborúktól egészen 1960-ig folyamatosan börtönként szolgált.^[2]

A 16. században, a reneszánsz virágkorában épült a város azóta is leghíresebb épülete, a 2001 óta világörökségi védettség alatt álló Villa d’Este, az olasz építészet egyik mesterműve, világszerte különösen nevezetes a szökőkútjairól. A sikeres építkezés is divatossá tette a városkát és számos más főúr is palotát emeltetett itt. A század végén új városházát is építettek római kori és középkori maradványok felhasználásával.

A város két emblematikus temploma, a Szent Lőrinc-katedrális (1635–40) és a jezsuita Jézus temploma is a barokk korszakban épült, de utóbbi 1944 májusában a szövetséges bombázások áldozata lett.

A meredek esésű, bővízű folyó áradásai a történelem során gyakran okoztak nagy károkat. 1826-ban egy újabb katasztrofális áradás után új mederbe és alagutakba terelték a vizet a további károk megakadályozása érdekében és így egy új, száz méteres esésű vízesést alakítottak ki XVI. Gergely pápa rendeletére az ugyancsak általa építtetett Villa Gregoriana(wd) közelében.

Gazdaság

A Rómába vezető út mentén már az ókor óta szinte folyamatosan működő hatalmas kőfejtő látható, ahol travertínó követ bányásznak. Tivoli szép vízesései energiájának egy részét elektromos áram termelésére fordítják. A szomszédos dombokat szőlőskertek és olajfaligetek borítják. A középkorig nyúlik vissza a helyi papírgyártás és az erre alapuló nyomdászat.

Tivoli a művészetekben

Tivoli vízesése Johann Melchior Roos festményén

A reneszánsz idején Európában minden sikerekre vágyó festőnek feltétlenül el kellett zarándokolni Itáliába, és ottani tanulása során megfestenie a klasszikus, „festői” témákat. Közéjük tartozott a tivoli mesterséges vízesés is, amelynek mellékelt képét Johann Melchior Roos festette.

Liszt Ferenc az 1870-es években gyakran időzött barátja, Gustav Hohenlohe bíboros nyári lakában, a Villa d'Estében. A park pompás szökőkútjai inspirálták Lisztet A Villa d’Este szökőkútjai című zongoradarab komponálására, amely 1877-ben készült el, és a Zarándokévek (Années de pèlerinage) harmadik ciklusának része lett. Ezt a darabot tartják az első impresszionista zeneműnek.^[3]

Fő látványosságok

Jegyzetek

Források

↑ Tivoli története: Tivoli története, hivatalos honlap (angol nyelven). [2015. május 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 21.)
↑ Rocca Pia: Tivoli and surroundings (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. május 21.)

Olaszország-portál
Földrajzportál

[50ba2a0696e3e0b504e077eb3817e967237e10cd-1] ttps://demo.istat.it/?l=it

[Rocca_Pia_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--2] Rocca Pia

[3] ttp://www.fidelio.hu/fidipedia/klasszikus/muvek/liszt_ferencannees_de_pelerinage_iii_vandorevek^{[halott link]}

[1]

[2]

[3]