Vári Attila (író)
| Vári Attila | |
 | |
| A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike Csigó László felvétele | |
| Született | 1946. március 3. Sáromberke |
| Elhunyt | 2024. augusztus 9.(78 évesen)[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | 1. Illyés Kinga 2. Székely Tünde Helén |
| Gyermekei | Kata, Péter |
| Foglalkozása | |
| Kitüntetései |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vári Attila (Sáromberke, 1946. március 3. – 2024. augusztus 9.) erdélyi magyar költő, próza- és esszéíró.
Élete
[szerkesztés]Marosvásárhelyen érettségizett a Bolyai Farkas Líceumban, a színművészeti főiskola, majd a kolozsvári tudományegyetem hallgatója volt, végül a bukaresti színművészeti főiskolán szerzett filmrendezői diplomát. 1968-ban a Brassói lapok munkatársa, majd a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör szerkesztője lett, 1970-től a Román Televízió magyar szerkesztőségében dolgozott. 1973-tól Sütő András lapjánál, az Új Élet szerkesztőségében dolgozott, 1978-tól szabadfoglalkozású író, 1981-ben Romániában megfosztották közlési jogától, könyveit kivonták a könyvtárakból, majd bezúzták őket.
1983-ban áttelepült Magyarországra, ahol a MAFILM rendezői irodájában dolgozott, később a Magyar Nemzet és a Film Színház Muzsika című periodika főmunkatársa, rövid ideig a MKH bank osztályvezetője, majd a Magyar Televízió osztályvezetőjeként, később főszerkesztőjeként működött. 2000–2002 között a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium kabinetjében, majd 2002 január elsejétől nyugdíjazásáig kultúrdiplomata, a bukaresti Magyar Kulturális Központ intézeti titkára volt.
Novelláival a hatvanas évek közepén egyfajta csodagyerekként került be az irodalmi köztudatba. Költészetében az áttelepülés, az otthonteremtés gyötrelmei foglalkoztatták, prózájában a groteszk játékosság, az anekdotikus-humoros fikcióteremtés az uralkodó. Gyermekei Vári Kata és Vári Péter.
Művei (válogatás)
[szerkesztés]- A véges nap (novellák), Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1967
- Casanova, A zongora árverése és más történetek (novellák), Kriterion, Bukarest, 1972
- Középkori villamosjegy, Lassított lónézés, valamint más történetek és elbeszélések; Dacia, Kolozsvár-Napoca, 1976
- Változatok ütő és védekező hangszerekre (versek), Kriterion, Bukarest, 1978
- Casanova, pian la licitatie si alte povestiri (román fordításban) Bukarest, 1978
- A virágmadarak hajnalban lehullnak (regény), Kriterion, Bukarest, 1980
- Lassított lónézés (novellák), Magvető, Budapest, 1985
- Volt egyszer egy város. Regény, 1969–1978; Szépirodalmi, Budapest, 1986
- Elsodort babaház (versek), Magvető, Budapest, 1987
- Holtak köve (novellák), Szépirodalmi, Budapest, 1987
- Kettőskereszt (novellák) Mentor, Marosvásárhely, 1996
- Cselédfarsang (regény), Palatinus, Budapest, 2001[2]
- Sztálinvárosi idill (novellák), Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2004
- Históriás ének a rendszerváltásra (versek), Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2005
- Vanília (regény), Mentor, Marosvásárhely, 2005
- Idegen ég (válogatott versek 1970–2004), Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2006
- Lepkeszárny (elbeszélések), Kortárs Könyvkiadó, Budapest, 2008
- Súrlott Grádics. Pletyka több fejezetben (regény) Mentor, Marosvásárhely, 2012
- Nappali holdfény. Klenódium (regény) Mentor, Marosvásárhely, 2013
- Álomkölcsönző. Novellák; Mentor, Marosvásárhely, 2014
- Volt egyszer egy város. Regény, 1969–1978; Hargita, Csíkszereda, 2014 (Székely könyvtár)
- Erdélyi legendák; Mentor, Marosvásárhely, 2014
- Széltörésben; Mentor Könyvek, Marosvásárhely, 2016
- Szomorú hold. Siralom a szászokért; Mentor Könyvek, Marosvásárhely, 2016[3]
- Fénylő magnóliák, avagy a látomások könyve; Mentor Könyvek, Koronka, 2018
- Tejüveg mozi; Kortárs, Budapest, 2020 (Kortárs próza)
Díjai, kitüntetései
[szerkesztés]- A Romániai Írószövetség díja (1977, 1980)
- Artisjus-díj (1986)
- József Attila-díj (1989)
- Rendezői nívódíj (1993)
- A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1997)
- Székelyföld-díj
- Prima díj (2018)[4]
- Kortárs irodalmi díj
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Szilágyi N. Sándor Facebook-bejegyzése
- ↑ Vári Attila Cselédfarsang (magyar nyelven). Kortárs Irodalmi és Kritikai Folyóirat. [2008. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 29.)
- ↑ K. Nagy Botond: Szomorú hold Vári Attila regénye az erdélyi szászokról (magyar nyelven). e-nepujsag.ro, 2016. október 9. (Hozzáférés: 2018. szeptember 29.)
- ↑ Ők kapták az idei Prima Primissima díjakat Archiválva 2018. december 8-i dátummal a Wayback Machine-ben origo.hu
Források
[szerkesztés]- Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 2215. o. ISBN 963-05-6807-1
- F. Almási Éva: Kortárs Magyar Írók 1945–1997. (hely nélkül): Enciklopédia. 1998–2000.
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V/2. (T–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010. ISBN 978-973-26-0997-2
További információk
[szerkesztés]- Meghalt Vári Attila, litera.hu, 2024. augusztus 10.
- Vári Attila (erdélyi és csángó költészet). irodalom.elender.hu. [2017. május 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 29.)
- Vári Attila versei. forrasfolyoirat.hu. [2018. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 29.)
- A hét prózája – Vári Attila: A virágmadarak hajnalban lehullnak. litera.hu, 2017. december 11. (Hozzáférés: 2018. szeptember 29.)
- Antal Erika: Vári Attila költőt köszöntötték. szekelyhon.ro, 2016. március 3. (Hozzáférés: 2018. szeptember 29.)
