Venyera–1
| Venyera–1 | |
 | |
| A Venyera–1 makettje | |
| Ország |  Szovjetunió |
| Űrügynökség | RKK Enyergija |
| Gyártó | RKK Enyergija |
| Küldetés típusa | közelrepülés |
| NSSDC ID | 1961-003A |
| Küldetés | |
| Célégitest | Vénusz |
| Indítás dátuma | 1961. február 12. |
| Indítás helye | Bajkonuri űrrepülőtér, 1. indítóállás |
| Hordozórakéta | Molnyija hordozórakéta |
| Megérkezés | 1961. május 19. |
| Az űrszonda | |
| Tömeg | 643,5 kg |
| Energiaellátás | 2 darab napelem |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Venyera–1 témájú médiaállományokat. | |
A Venyera–1[1] a szovjet Venyera-program első űrszondája volt, melyet az NPO Lavocskin fejlesztett ki és épített.
Jellemzői
[szerkesztés]A 650 kg tömegű szondát, amely szerkezetileg megegyezett a Szputnyik–7-tel, 1961. február 12-én egy L végfokozattal ellátott Molnyija hordozórakétával indították Bajkonurból a Vénusz felé. Először föld körüli pályára állították, melynek a földközeli pontja 229 km, a földtávoli pontja 282 km volt.[2] Innen indították a Vénusz felé az L blokk főhajtóművének újraindításával. Egy héttel az indítás után, 2 millió km távolságban a kapcsolat megszakadt. Mivel a szonda KDU–414 típusú pályakorrekciós hajtóművének beindítására a kapcsolat megszakadása miatt nem volt mód, a pályaszámítások szerint az űreszköz mintegy 100 000 km-rel haladt el a Vénusz mellett, majd Nap körüli pályára állt.
A fedélzeten elhelyezett műszerek
[szerkesztés]- Magnetométer
- Mikrometeorit becsapódás-érzékelő
- Kozmikus sugárzás-mérő
- Ioncsapda
Azonosítók
[szerkesztés]- USAF Sat Cat: 80
- COSPAR: 1961-Gamma-1
Külső hivatkozások
[szerkesztés]|
Elődje: |
Venyera–1 |
Utódja: |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A szonda eredeti azonosítója Szputnyik-8 volt.
- ↑ http://www.astronautix.com/details/venra164.htm
|
Ez a csillagászati vagy űrkutatási tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |