Fonatolás (textilipar)
A textilipari fonatolás a fonalak összefüggő kelmévé való egyesítésének egy módja. A fonatolt termék úgy jön létre, hogy a fonalakat a kelme egyik szélétől a másikig átlós irányban vezetik, mégpedig oly módon, hogy közben egymást alul-felül keresztezik. A szövettől eltérően itt nem két (lánc- és vetülék-) fonalrendszerből épül fel a kelme, hanem egyetlen fonalrendszerből, amelynek egyes elemeit a kereszteződési pontokban fellépő súrlódás tartja össze rendezett állapotban.
Vannak olyan műszaki alkalmazások, amelyeknél a fonatot nem textilfonalakból, hanem vékony fémhuzalokból állítják elő.
A fonatolt termék lehet
- szalag alakú, amikor a termék nyitott kelme, amelyben a fonalak valóban az egyik széltől a másikig haladnak és ott visszafordulnak (úgy, mint a haj „befonásakor”, ami voltaképpen szintén „fonatolás”[Megj. 1]), vagy
- zárt cső alakú, amelyben a fonalak folyamatosan egy irányban haladnak csavarmenet formájában, miközben egymással kereszteződnek. Ebben az esetben szükség esetén bélfonalat (betétfonalat) is be lehet vezetni a cső belsejébe, hogy a termék hosszirányú nyúlását gátolják (pl. a cipőfűző esetében), van éppen rugalmassá tegyék (pl. egy gumikötél esetében).
Történet
szerkesztésA fonatolás egyike az ősi kézműves tevékenységeknek, amit kezdetben hajlékony faágak, indák összefűzésével műveltek, és használati tárgyak (főleg kosarak) készítésére használtak. A kosárfonás nyomai 12 ezer évvel ezelőtti leleteken fennmaradtak.[1] Ötzi, akinek jégbe fagyott, 5000 éves múmiáját 1991-ben találták meg, fűből készült fonatolt késtokot viselt a derekán.[2] Egyiptomban már 3000 évvel ezelőtt is készítettek olyan ülőbútorokat, amelyek felületét ilyen módon alakították ki. (A ma használatos „fonott” – valójában „fonatolt” – székek a 17. század óta ismertek.[3]) A haj „befonása” is nagyon régi szokás, i. e. 600-ból például fennmaradt olyan görög szobor, amely befont hajú ifjút ábrázol.[4]
A fonatolás – akár csak számos más textilipari eljárás – gépesítése is az ipari forradalom idejére, a 18. századra vezethető vissza. 1748-ból származik az első ilyen vonatkozású szabadalom, ez az angol Thomas Walford találmánya,[5] amit főleg gyertyába való kanóc, cipőfűzők és zsinórok készítésére szerkesztett. Ezt a konstrukciót a német Johann Heinrich Bockmühl tökéletesítette 1767-ben,[6][7] és ez lett az alapja a mai korszerű gépeknek.
A fonatképzés elve
szerkesztés
Fonatképzéshez legkevesebb 3 fonalág szükséges, amelyeket rendre a fonatképzés elvét bemutató ábrán látható módon kell keresztezni. A fonatolt termék szerkezete olyan, hogy az azt alkotó fonalak fele átlósan balról jobbra, másik fele ugyancsak átlósan jobbról balra halad, miközben egymást kölcsönösen alul-felül keresztezik.
A fonatológép működése
szerkesztés
Fonatológépen a fonatot úgy hozzák létre, hogy a gépen elhelyezett csévék – amelyeket itt „babáknak” neveznek – egymást keresztező, hullám alakú pályán mozognak és így a róluk lehúzott fonalak is egymást keresztezve épülnek be a kialakuló fonatba. A fonalak átlós irányú elhelyezkedését az hozza létre, hogy miközben a babák a fonat egyik szélétől a másikig haladnak, a fonatot felfelé folyamatosan kihúzzák a gépből. A kihúzás sebességétől függően meredekebb vagy laposabb menetek alakulnak ki. A menetek emelkedési szöge és a fonalak vastagsága együttesen határozza meg a fonat tömöttségét.
Aszerint, hogy a fonatológépet milyen termékek készítésére kívánják felhasználni, 3–150 baba is működhet a gépen. Mivel a babák száma egy-egy gépen kötött, a különböző babaszámú termékek készítésére más-más gépre van szükség.
Attól függően, hogy a fonatolással lapos szalagot vagy cső alakú terméket kívánnak-e létrehozni, kétféle gépfelépítésre van szükség.
A szalagfonatoló gépen páratlan számú baba van. A babák egy majdnem teljes, megszakított körpályán haladnak, amely egymással érintkező kisebb körökből áll. A babák a körpálya megszakítása miatt nem haladhatnak állandóan egy irányban, a megszakítás helyén visszafordulnak. A külső pályán haladó babák felváltva kerülgetik a belső körön haladókat. Mozgásukat úgy hangolják össze, hogy nehogy összeütközzenek. Az egymást kerülgető babák együttesen hozzák létre a fonatot, amely ez esetben – a babák visszafordulásra kényszerülése miatt – nyitott, azaz két ép széllel rendelkezik.
A csőfonatoló gép páros számú babával működik, amelyek ebben az esetben teljes zárt pályán haladnak végig. A babák fele az óramutató járásával megegyezően, a másik fele azzal ellentétesen halad, egymást kerülgetve. A kialakuló fonat ebben az esetben zárt cső.
A csőfonatoló gép egy speciális fajtája az ún. „négyszöggép”, amelyen a babák pályája két, egymásra merőleges 8-as alakot mutat.[8] Ezen a gépen négyszög (négyzet vagy téglalap) keresztmetszetű, üreges zsinór készíthető, amit paszományokhoz használnak fel.
Maga a fonatolt szerkezet alakváltozásra – így nyúlásra is – erősen hajlamos. Ha szabályozott mértékű nyúlást kell elérni, akkor a fonatba hosszanti irányú fonalakat, ún. betétfonalakat kell bevezetni, amiket a fonatképző fonalak átkulcsolnak. A cső alakú fonatba – ha nem kifejezetten cső gyártására szolgál – alulról folyamatosan egy bélfonalat vezetnek a kialakuló cső belsejébe, ezt öleli körül maga a fonat, mint burkolat. A betét- ill. bélfonal tulajdonságai határozzák meg, hogy milyen mértékű nyúlása lesz a fonatolt szalagnak ill. zsinórnak. Ha kifejezetten nagy nyúlású, rugalmas termék előállítása a cél, akkor ezt gumi- vagy elasztánfonal bevezetésével érik el.
A csőfonatoló gépek egy fontos alkalmazási területe a kábelszigetelések készítése. A kábel itt tulajdonképpen mint „bélfonal” szerepel. Erre a célra azonban speciális felépítésű fonatológépre van szükség, amelyen a kábelt vízszintesen vezetik és a babák függőleges síkban elhelyezett pályákon mozognak. Itt a babák kialakítása és szerkezete is eltér a „közönséges” fonatológépen alkalmazott konstrukciótól, de a működés elve ugyanaz.
A fonatot alkotó fonalak színének, fajtájának, vastagságának kombinálásával, a fonalak feszességének, valamint a babák mozgatásának változtatásával nagyon sokféle mintás fonat is készíthető. A babák pályájának módosítására régebben lyukkártyás, újabban elektronikus vezérlés (ún. jacquard-berendezés) révén van lehetőség. Ezzel azt érik el, hogy egy-egy baba nem mindig ugyanazt a pályát futja be, hanem a kívánt mintának megfelelően helyenként megváltoztatják a mozgásirányát és így az általa mozgatott fonal kereszteződési pontjait is – ez adja ki a mintát. Ily módon akár csipkeszerű hatások is elérhetők.
Korszerű fonatológépek között olyan konstrukció is van, amelynél a babák nem kör alakban rendezett pályákon haladnak végig, hanem ezek a pályák egy négyzetet töltenek ki és ezen belül a babák a kívánt kötésmódnak, mintának megfelelően vezethetők.[6]
Fonatolt termékek
szerkesztés
Néhány jellegzetes fonatolt termék:
Ruházati alkalmazások
- Csipkeszalagok (ún. gépi „klöplicsipkék”)
- Cipőfűzők (szalag- és csőfonatok formájában egyaránt)
- Gumiszalagok („gumipertli”, szalagfonat hosszában bevezetett gumi- vagy elasztánfonalakkal)
- Kalapgumi (csőfonat gumi- vagy elasztán-bélfonallal)
- Farkasfog (cakkos fonatolt szalag, amit különbözőképpen fékezett fonalak alkalmazásával állítanak elő. Díszítések készítésére használják.)
- Paszományzsinórok, sújtások
- Övek
Műszaki és egyéb alkalmazások
- Kábelszigetelés (elektromosan szigetelő hatású, pl. pamutfonalakból készült fonatolt burkolat)
- Kábel védőburkolata (a mechanikai sérülés ellen védő, fémhuzalból készült védőburkolat)
- Árnyékoló réteg kialakítása kábelekben (fémhuzalból készült fonattal)
- Gépkocsi-akkumulátorhoz csatlakozó vezeték (rézhuzalból készült széles fonatolt szalag)
- Csővezetékek
- Csővezetékek védőburkolatai
- Cső alakú kompozitok szilárdító váza
- Sebvarró fonalak
- Kanóc (gyertyához, petróleumlámpához)
- Különféle díszítőzsinórok
- Hajtózsinórok
- Tömítő zsinórok
- Kötelek (merev és rugalmas kivitelben)
- Különféle kötözőzsinórok
Megjegyzések
szerkesztés- ↑ Az angol vagy a német nyelvben ugyanaz a szó (to braid vagy to plait, ill. flechten) fejezi ki azt a tevékenységet, amit a magyar textilipari szaknyelv fonatol szava, ill. a magyar köznyelv „hajat befon” vagy pl. „kosarat fon” kifejezése – azaz nálunk a „fonás” és a „fonatolás” a köznyelvben nem válik szét. A textiliparban a „fonás” szakszó a fonalkészítést jelenti.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Historische Flechterei (német nyelven). [2009. január 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 2.)
- ↑ Herrenmode aus der Jungsteinzeit (német nyelven). [2009. június 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 2.)
- ↑ Stuhlflechterei Spitzmüller (német nyelven)[halott link]
- ↑ Broby-Johansen, R.. Az öltözködés története. Gondolat Kiadó, Budapest (1969)
- ↑ History of braiding (angol) nyelven). [2010. július 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 2.)
- ↑ a b Braiding processes and machines (angol nyelven)
- ↑ Ullmann's Fibres (angol nyelven). [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 27.)
- ↑ Hajós István. Textíliák kézikönyve. Műszaki Könyvkiadó, Budapest (1959)
Források
szerkesztés- Szentpéteri Gyula. Textilipari ismeretek (Rövidáru, nemszőtt textíliák). Könnyűipari Műszaki Főiskola, Budapest (1978)
- Dr. Kóczy László, Kunos Kornél, Lázár Károly. Nemfémes szerkezeti anyagok. Tankönyvkiadó (1961). ISBN 963-17-5271-2
- Oroszlány Gabriella (2004). „Zsinórok és paszományok”. Magyar Textiltechnika (4), 80–82. o.
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztés- Fonatolt kötél gyártása (film) (angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. április 11.)
- Fonatolt (klöpli-) csipkét készítő gép működés közben. [2018. augusztus 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. július 23.)
