Észtország közlekedése
Észtország közlekedését nagyrészt utak és vasútvonalak biztosítják.
Úthálózat
[szerkesztés]
- összesen: 57 565 km (közte 16 465 országút)
- aszfaltozott: 12 926 km (közte 99 km korlátozott használatú út)
Országutak
[szerkesztés]
Az észt úthálózat gerincét az országutak adják. Teljes hosszuk 16 489 km (az összes út 28%-a), 67%-uk aszfaltozott.[1] Fontosságuk alapján négy csoportra osztják őket:
- főutak (1607 km)
- alaputak (2406 km)
- másodlagos utak (12 476 km)
- helyi utak (18 455 km)
| Szám | E-út | Útvonal | Hossz (km) | Megjegyzések |
|---|---|---|---|---|
| 1 | E20 | Tallinn–Narva | 211 | gyorsforgalmi út a Tallinnból kivezető szakaszon 80 km-en át, valamint Kukruse és Johvi közt 7 km-en át. Szentpétervár felé az orosz M11 autóútban folytatódik. |
| 2 | E263 | Tallinn–Tartu–Võru–Luhamaa | 291 | gyorsforgalmi út a Tallinnból kivezető szakaszon 40 km-en át, valamint Mao közelében 6 km-en át. Tallinnból kiindulva délkeleti irányban szeli át az országot, és becsatlakozik a 7-es országútba. |
| 3 | E264 | Jõhvi–Tartu–Valga | 216 | Valgától Rigáig a lett A3-as útban folytatódik. |
| 4 | E67 | Tallinn–Pärnu–Ikla | 193 | gyorsforgalmi út a Tallinnból kivezető szakaszon 14 km-en át Iklától Rigáig a lett A1-es útban folytatódik. |
| 5 | Pärnu–Rakvere–Sõmeru | 184 | Pärnuból Paidén áthaladva Rakvere közelében csatlakozik az 1-es országúthoz | |
| 6 | Valga–Uulu | 125 | Pärnuból Kilingi-Nõmmén keresztül Valgáig | |
| 7 | E77 | Riga–Pskov | 22 | rövid szakasz Délkelet-Észtországban Missón át; az orosz A212 és a lett A2 útban folytatódik |
| 8 | E265 | Tallinn–Paldiski | 49 | Keilán át, a Keila-Paldiski szakasz az E265 út része, komppal áll összeköttetésben Kapellskärral |
| 9 | Ääsmäe–Haapsalu–Rohuküla | 81 | kompösszeköttetés Rohuküla és Hiiumaa között | |
| 10 | Risti–Virtsu–Kuivastu–Kuressaare | 144 | komp Virtsu és Kuivastu (Muhumaa) között | |
| 11 | E265 | Tallinni körgyűrű | 38 | |
| 92 | Tartu–Viljandi–Kilingi-Nõmme | 130 |
Elektromos töltőállomások hálózata
[szerkesztés]Észtország a világ első országa, ahol az egész országra kiterjedő, az állam által fenntartott töltőállomás-hálózatot épített ki elektromos autóknak.[2] A 165 gyorstöltő állomást a CHAdeMO-szabványnak megfelelő konnektorokkal látták el. Töltőállomások az ország teljes területén találhatóak, a szigeteket is beleértve, a legnagyobb távolság az egyes állomások közt 40–60 km. A töltőállomások egy okostelefonra készült mobilalkalmazás segítségével is megtalálhatóak (jelenleg csak Androidon érhető el). A viszonylag sűrű hálózat és a gyors, 30 perces töltés lehetővé teszi az egész ország bejárását elektromos autóval. A rendszer egyedülálló foglalási lehetőséget és számos különböző tarifát kínál[3] Észtország ezzel Európa élvonalába került elektromos autózás terén, bár Norvégiában magasabb az elektromos járművek száma (Észtországban ezer lakosra 1, Norvégiában 4 elektromos autó jut).[2]
Vasúthálózat
[szerkesztés]- összesen: 900 km, csak nyilvános vasútvonalak (1200 km az ipari vágányokkal együtt)
- széles nyomtávú: 900 km 1520 vagy 1524 mm (133 km villamosítva)
Vasúti kapcsolat a szomszédos országokkal
[szerkesztés]
Lettország – azonos nyomtáv (1520 mm)
Oroszország – azonos nyomtáv (1520 mm)
Villamos
[szerkesztés]A főváros, Tallinn közútivasút-hálózatának története 1888-ig, a lóvasutak indulásáig nyúlik vissza. Az első vonal villamosítására 1925. október 28-án került sor. Az első villamos szerelvényeket a tallinni Dvigatel gyártotta a második világháború előtt, majd pár évig a háború után is, az utolsót 1954-ben. Az 1920-as, 1930-as években gázüzemű villamosokat is használtak. 1955 és 1988 között német gyártmányú villamosok voltak használatban. Összesen húsz LOWA T54-B54 villamos (1955 februárjától 1977 márciusáig), tizenegy Gotha T57-B57 (1958 januárjától 1978 júniusáig), öt Gotha T59E-B59E (1960 júniusától 1980 februárjáig), tizennégy Gotha T2-62 és B2-62 (1962–1981 között) és ötven Gotha G4 villamos (1965 januárjától 1988 októberéig) közlekedett a városban. Az első, csehszlovák gyártmányú ČKD Tatra T4SU villamos 1973-ban érkezett, a típust ez év májusától 2005 szeptemberéig használták, összesen 60 darabot. Az első KT4SU 1981-ben érkezett Tallinnba, és március 10-én kezdték használni. 2007-ben ötvenhat KT4SU és tizenkét KTNF6 volt használatban (újraépített KT4SU-k, tíz helyi, egy Gerából és egy Erfurtból), valamint huszonhárom KT4D (tizenkettő Gerából, hat Cottbusból, egy Frankfurt an der Oderból és öt Erfurtból). 2007-ben a város négy villamosvonallal rendelkezett, az ötödiket 2004-ben kihasználatlanság miatt megszüntették, a 6-ost javítások idején ideiglenesen használják még.
Kikötők
[szerkesztés]Észtország 45 kikötővel rendelkezik, ezek pár kivételtől eltekintve mind a Balti-tenger partján találhatóak. A legnagyobb kikötők: Muuga (Tallinn közelében), Tallinn (számos kikötő), Paldiski, Kunda, Pärnu és Sillamäe.
Kereskedelmi flotta
[szerkesztés]- összesen: 50 hajó (1000 bruttó regisztertonna vagy afölötti) összesen, hordképesség 306 264 bruttó regisztertonna / 293 083 tonna
- Hajók típus szerint (1999-es becslés):
- Ömlesztettáru-szállító: 3
- Teherhajó: 20
- Kombinált áruszállító: 1
- Konténerhajó 5
- Olajszállító: 2
- Gördülő rakományt szállító: 13
- Rövid távú tengeri személyszállító: 6
Repülőterek
[szerkesztés]Aszfaltozott futópályával
[szerkesztés]- összesen: 13 (2013)
- 3047 méternél hosszabb: 2
- 2438–3047 méter: 8
- 1524–2437 méter: 2
- 914–1523 méter: 1[4]
Észtország legnagyobb reptere a Lennart Meri Tallinn Airport.
Csővezetékek
[szerkesztés]- földgáz: 859 km (2007)
Vízi útvonalak
[szerkesztés]- 320 km egész évben hajózható
Jelenleg használt vízi útvonalak:
- Nemzetközi:
- Tallinn–Helsinki komp és (időszakos) gyorskomp
- Tallinn–Mariehamn (Åland-szigetek) – Stockholm komp
- Paldiski–Kappelskär (Svédország) komp
- Tallinn–Visby (Gotland) (időszakos kiránduló) komp
- Belföldi:
- Nyugat-Észtország:
- Rohuküla–Sviby (Vormsi sziget) komp
- Rohuküla–Heltermaa (Hiiumaa sziget) komp
- Sõru (Hiiumaa sziget) – Triigi (Saaremaa sziget) komp
- Virtsu–Kuivastu (Muhu sziget) komp
- Pärnu–Kihnu sziget komphajó
- Munalaid–Kihnu sziget komphajó
- Munalaid–Manilaid sziget komphajó és hajó
- Roomassaare (Saaremaa sziget) – Abruka sziget komphajó és hajó[5]
- Munalaid–Ruhnu sziget (charter) komp és (időszakos) gyorskomp
- Pärnu–Ruhnu sziget (időszakos) gyorskomp
- Roomassaare (Saaremaa sziget) – Ruhnu sziget (időszakos) gyorskomp
- Rohuküla–Hobulaid sziget (charter) hajó
- Észak-Észtország:
- Leppneeme–Prangli sziget komphajó
- Tallinn–Aegna sziget (időszakos) hajó
- Tallinn–Naissaar sziget (időszakos) hajó
- Dirhami–Osmussaar sziget (időszakos) hajó
- Kurkse–Väike-Pakri sziget (charter) hajó
- Peipus-tó és Emajõgi folyó:
- Laaksaare–Piirissaar sziget komp
- Kavastu (időszakos) kötélkomp az Emajõgi folyón át
- Nyugat-Észtország:
Források
[szerkesztés]- ↑ Annual Report 2013. Estonian Road Administration. [2014. július 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 19.)
- ↑ a b http://elmo.ee/estonia-becomes-the-first-in-the-world-to-open-a-nationwide-ev-fast-charging-network/
- ↑ Archivált másolat. [2017. április 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 23.)
- ↑ Archivált másolat. [2009. április 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 23.)
- ↑ Abruka transport Archiválva 2016. október 27-i dátummal a Wayback Machine-ben Lääne-Saare község
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Transport in Estonia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
