Írország zászlaja

Írország zászlaja
Használat	? Nemzeti zászló és lobogó
Arányok	1:2
Elfogadva	1922
Adoptálás	1922
A Wikimédia Commons tartalmaz Írország zászlaja témájú médiaállományokat.

Írország zászlaja három függőleges sávból áll, amelyek színe a zászlórúd oldalától kifelé rendre zöld, fehér és narancssárga. A lobogót írül An Bhratach Náisiúnta néven emlegetik. Írország trikolórja nem tekint vissza túl nagy múltra, hiszen első megjelenése 1848-hoz köthető, és a függetlenné váló Írország 1922-ben tette hivatalos jelképévé a háromszínű lobogót. Az ír föld lobogói viszont már sokkal távolabbi múltra tekinthetnek vissza. Írország területén ugyanis mind a mai napig több lobogó is használatban van, amelyek szintén nemzeti jelképekké váltak az idők folyamán.

Az ír trikolór

A háromszínű ír lobogó tehát elsőként az európai forradalmak évében, 1848. március 7-én született meg, bár valószínűleg akkor fordított sorrendben használták a színeket. A brit elnyomás ellen fellázadó ír ifjak élén Thomas Francis Meagher lengette meg a trikolort Waterford City-ben. A zászlót a Nagy Francia Forradalom hatására alakították háromszínűvé. A lobogó színeit ekkor határozták meg, és ezek jelentése még ma is elfogadott. Ezek szerint a zöld szín a nemzeti függetlenség pártján álló katolikus íreket szimbolizálja. A zászló másik szélén található narancssárga Írország protestáns lakóit jelképezi, akik támogatták a britekkel való egyesülést. A narancssárga Orániai Vilmos, angol királyra utalt. Ugyan a népszerű hiedelmekkel ellentétben a húsvéti lázadás idején nem ez a lobogó mutatott irányt az íreknek, mégis a háromszínű zászlót 1919-ben hivatalosan is ír lobogóvá tették, majd 1922-től a független Írország nemzeti jelképe a három szín.

Észak-Írország azonban a függetlenségi harcokban úgy döntött, hogy az Egyesült Királyság részeként folytatja útját, nem függetlenedik. Mindemellett a trikolór itt is gyakran előfordul. Azonban az Ír-sziget északi részén már egészen más jelentéstartalommal töltődik az ír trikolor. Északon ugyanis 1953-ban a Union Jack-en kívül az északír parlament hivatalosan elfogadott egy újabb lobogót, amely Ulster tartomány történelmi zászlójából alakult ki (lásd: Észak-Írország zászlaja). A zászló szimbólumainak ellentmondva északon a protestánsok és a katolikusok nem békültek ki, sőt Írország függetlenedése óta folyamatosak a harcok. Ezért a trikolór a szakadárok jelképe lett, azon katolikusoké, akik szívesebben válnának meg London irányításától. Ezzel szemben a protestánsok a brit lobogó színeivel jelzik hovatartozásukat. Nem ritka, hogy az északír házak kéményeinél vagy erkélyein a kétfajta zászló jelzi, hogy a benne lakók protestánsok vagy katolikusok. Leggyakrabban azonban minden város és tartomány a saját jelképeit használja.
Az ír trikolór fordított sorrendben az elefántcsontparti lobogót jelöli. Tehát amennyiben nem a zöld szín van a rúd felől, hanem a narancssárga, Elefántcsontpart zászlaját látjuk.

Más ír lobogók

A Patrik-kereszt

A történelem folyamán Írországnak több ismert zászlaja is kialakult. Az angol elnyomás ellensúlyozására az írek igyekeztek jelezni különállóságukat. Ezért az ír földet külön zászlókkal jelképezték. A leginkább ismert ír történelmi lobogó az ország védőszentjétől, Szent Patriktól származik. A Patrik-keresztes zászló már a 15. században Írország egyik jelképe volt. De a sziget korai történelmében Patrik keresztje sohasem jelent meg egyedül. A kereszt szinte mindig a ma is az ír címerben látható hárfa kíséretében jelent meg. Amikor Írország Anglia része lett egyre gyakrabban használták a Patrik-keresztet. 1783-tól pedig az angolok Írország hivatalos jelképévé tették a fehér háttér előtti piros keresztet.
A keresztet az írek jelentős hányada hazug jelképnek tartotta, és ezért nem is tisztelték. Ennek több oka is volt, azonban szinte mindegyik oda vezetett, hogy a zászlót az angolok erőltették a szigetországra. Történelmi tény, hogy Szent Patrik nem szenvedett vértanúhalált, tehát nem is feszítették keresztre. A Patrik-keresztet a Szent Patrik Rend jelképeként használták Írországban. A rend pedig feltehetőleg az angolok által támogatott Kildare-i earl címeréből vette a motívumot. Ezért aztán 1922-ben végül örökre száműzték az ország jelképei közül a keresztet, amely ráadásul 1801-től a brit lobogón Írország jelképeként is megjelent.
Ma a zászló még mindig felfedezhető Észak-Írország lobogóján, és gyakran használják akkor, amikor ír küldöttség érkezik a sziget protestáns északi felébe, semleges ügyben. Sőt Szent Patrik keresztje jelzi azt is, ha valahol az egész ír nemzet együtt képviselteti magát (így például a közös rugby-csapat esetében.)

A kereszt egyébként az Amerikai Egyesült Államok két államának lobogójában is megjelenik: Alabama és Florida lobogóiban.

Az ír tartományi zászló

Az ír tartományi zászló, vagy más néven a négy tartomány-zászló Írország történelmi lobogója. A zászló négy részre van osztva, amely a sziget négy történelmi tartományának zászlaját mutatja. A korábbi időkben az írek szívesen használták ezt a lobogót, ha minden írt képviselni akartak. Manapság is az egész sziget ír lakóit jelképezi ez a lobogó. A bal felső negyedben Munster zászlaja látható. Mellette Connacht, a bal alsó negyedben Ulster (amely ma javarészt Észak-Írországhoz tartozik), és mellette Leinster lobogója látható. Ezt a zászlót használják mind a mai napig a curling és rugby csapatok.

A Leinster-zászló

A 19-20. században Írország katolikus vidékeinek jelképévé vált az úgynevezett zöld zászló. A lobogó megtalálható a tartományi zászlóban is, a déli részt képviselő zászló Leinster tartomány lobogójával egyezik meg. A zöld háttér előtt látható arany hárfa az ír nemzetiség régi jelképe. Mindemellett a sziget politikai és közigazgatási központjának, Dublinnak a tartománya Leinster. A lobogó tehát nem csupán az ír függetlenséget fejezte ki, hanem azt is, hogy Dublin az írek központja.

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Írország zászlaja témájú médiaállományokat.

• Írország zászlaja a Világ zászlói (Flags of the World) weboldalon