Ugrás a tartalomhoz

1953-as cannes-i filmfesztivál

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.
6. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál
Rendezvény
Dátum1953. április 15.–29.
ElnökJean Cocteau
Fesztiválok
Előző1952-es cannes-i filmfesztivál (1952)
Következő7. cannes-i filmfesztivál (1954)
Hivatalos weboldal
www.festival-cannes.fr

A 6. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1953. április 15. és 29. között került megrendezésre, Jean Cocteau elnökletével. A rendezvényről továbbra is távol maradtak a kelet- és közép-európai filmek. Az előző évi ígérethez híven a francia szervezők néhány külföldi művészt is bevontak a zsűri munkájába, alacsony számukat pedig kulturdiplomáciai lépésekkel, például különféle fantázianevekkel ellátott díjak létrehozásával igyekeztek kompenzálni, amihez persze nagyban hozzájárult a költő, Jean Cocteau elnöksége.[1]

A strandon fotósok vadásztak a filmcsillagokra, köztük egy frissen felfedezett szépségre, Brigitte Bardot-ra. Sztárok sokasága érkezett a tengerparti városba, hogy minden eszközt megragadjon saját karrierjének építésére. Kirk Douglas Bardot szőke fürtjeivel játszadozott és minduntalan franciául nyilatkozott, Gary Cooper pedig – aki megkapta a „legnépszerűbb sztár” címet – hatalmas tömeggel a sarkában sétálgatott a Croisette-en. A körvonalazhatatlan mondén világ találkozóhelyévé vált Cannes-ban mindig is nagy hangsúlyt fektettek az öltözködésre; a meghívott hölgyek elegáns estélyi ruhákban jelentek meg, a férfiaknak kötelező volt szmokingviselet. Ez évben mégis kivételt tettek: Pablo Picasso birkabőr zakóban léphetett be a fesztiválpalotába.[2]

A 35 játékfilm és 43 rövidfilm közül a zsűri elsősorban a népszerűeket díjazta, s ez akkor is igaz, ha Jacques Tati zsenialitását – noha mindenki Charlie Chaplinéhez hasonlította – nem ismerték el. Henri-Georges Clouzot filmje, A félelem bére viszont egyöntetű sikert aratott, még az amerikaiak körében is. Viszonzásképpen a franciák becsületrenddel tüntették ki Walt Disney-t… Kisebb botrány is volt: a zsűri egyik tagja, Edward G. Robinson azzal fenyegetődzött, hogy a Bienvenido Mister Marshall miatt lemond, mivel szerinte a film nevetségessé teszi az amerikaiakat. A film végül is megkapta a legjobb szórakoztató film nemzetközi díját.[1]

Nagy vesztese a fesztiválnak a Pán Péter című, később nagy közönségsikert aratott rajzfilm, valamint Alf Sjöberg rendező és Sven Vilhem Nykvist operatőr alkotása, a Barrabas. A versenyfilmek rendezői között ott található Luis Buñuel (Ő), Vittorio De Sica (Termini pályaudvar), Jacques Tati (Hulot úr nyaral) és persze Alfred Hitchcock, a Tábori György forgatókönyve alapján készült Meggyónom című filmjével. Noha hazai alkotás nem szerepelt a versenyben, a magyarok ez évben sem maradhattak ki: bemutatták a Spanyolországban élő Ladislao Vajda (Vajda László) Dona Francisquita című filmjét. A nézők láthatták Burt Lancastert a Térj vissza, kicsi Sheba! című filmben, Gina Lollobrigidát az Alberto Moravia forgatókönyvéből készült A vidéki lányban, Yves Montand-t A félelem bérében és Gábor Zsazsát a Liliben.

Zsűri

[szerkesztés]

Elnök: Jean Cocteau, költő, filmrendező –  Franciaország

Versenyprogram

[szerkesztés]

Rövidfilmek

[szerkesztés]

Nagyjátékfilmek versenye

[szerkesztés]

Rövidfilmek versenye

[szerkesztés]
  • And Now Miguel – rendező: Joseph Krumgold
  • Castilla, soldado de la ley – rendező: Enrico Gras
  • Crin blanc: le cheval sauvage – rendező: Albert Lamorisse
  • Doderhultarn – rendező: Olle Hellbom
  • Doh pyi daung su – rendező: Jules Bucher
  • Dubrovnik – rendező: Milan Katic
  • Gazouly, petit oiseau – rendező: L. Starewitch
  • Houen zo – rendező: Herman van der Horst
  • I cristalli – rendező: Lando Colombo
  • Immagini e colore – rendező: Vittorio Sala
  • Joy of Living – rendező: Jean Oser
  • Kujira (くじら) – rendező: Ófudzsi Noburo
  • Kumaon Hills – rendező: M. Bhavnani
  • La montagna di cenere – rendező: Giovanni Paolucci
  • La pintura mural mexicana – rendező: Carlos Velo
  • Land of The Long Day – rendező: Michael Spencer
  • Le Luxembourg et son industrie – rendező: Philippe Schneider
  • Le voyage d’Abdallah – rendező: Georges Regnier
  • Machu-Picchu – rendező: Enrico Gras
  • Marionnettes de Toon – rendező: Jean Cleinge
  • Meister der Gegenwart – rendező: Karl Zieglmayer
  • Momojama bidzsucu (桃山美術) – rendező: Mizuki Szója (水木莊也)
  • Naskara – rendező: Juan Miguel de Mora
  • New Lands For Old – rendező: Krishna Gopal
  • Pescatori de laguna – rendező: Antonio Petrucci
  • Peter Breughel l'ancien – rendező: Arcady
  • Présentation de la beauce à Nôtre Dame de Chartres – rendező: Jacques Berthier
  • Pylone 138 – rendező: Adolphe Forter
  • Remmants of A Stone-Age People – rendező: Louis Knobel
  • Reverón – rendező: Margot Benacerraf
  • Romance of Transformation – rendező: Colin Low
  • Royal Heritage – rendező: Diana Pine
  • Salut Casa – rendező: Jean Vidal
  • Schatten under Sternen – rendező: Ernest Bingen
  • So ist das Saarland – rendező: Ernest Bingen
  • The Figurehead – rendező: John Halas
  • The Great Experiment – rendező: V.R. Sarma
  • The Settler – rendező: Bernard Devlin
  • The Stranger Left No Card – rendező: Wendy Toye
  • Varen – rendező: Gösta Werner
  • Victoire sur l'Annapurna – rendező: Marcel Ichac
  • Vincent Van Gogh – rendező: Jan Hulsker
  • Water Birds – rendező: Ben Sharpsteen

Díjak

[szerkesztés]

Nagyjátékfilmek

[szerkesztés]

Rövidfilmek

[szerkesztés]
  • Nagydíj: Crin blanc: le cheval sauvage – rendező: Albert Lamorisse
  • Legjobb valóságos film díja: Houen zo – rendező: Herman van der Horst
  • Legjobb fikciós film díja: The Stranger Left No Card – rendező: Wendy Toye
  • Legjobb művészeti film díja: Doderhultarn – rendező: Olle Hellbom
  • Legjobb animációs film díja: Romance of Transformation – rendező: Colin Low
  • Technikai nagydíj:
    • Olaszország rövid versenyfilmjeinek együttese: Magia verde, La montagna di cenere és Pescatori di laguna
    • Water Birds – rendező: Ben Sharpsteen

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b V. C. Thomas: 1953 – Tant qu’il y aura des stars…. Festival de Cannes. Ecran Noir. (Hozzáférés: 2008. augusztus 10.) (franciául)
  2. ↑ Studio Magazine külön száma a 60. Cannes-i Fesztiválra. 2007. május (franciául)
  3. ↑ a b Zárójelben a magyarországi filmbemutató (forrás: PORT.hu), illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: Interaktív filmkatalógus), kiegészítve a kritikus tömeg, a Cinematrix Archiválva 2008. augusztus 6-i dátummal a Wayback Machine-ben, valamint a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.
  4. ↑ Részben Gabriel Migliori zeneszerzőnek, az ez évben ki nem osztott legjobb filmzene díja helyett.
  5. ↑ Részben a Juan Antonio Bardem, Luis García Berlanga és Miguel Mihura szerzőhármasnak, az ez évben ki nem osztott legjobb forgatókönyv díja helyett.
  6. ↑ Az ez évben ki nem osztott legjobb női alakítás díja helyett.
  7. ↑ Az ez évben ki nem osztott legjobb férfi alakítás díja helyett.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=1953-as_cannes-i_filmfesztivál&oldid=26409000”
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy