A Szovjetunió jogrendje
 |
Ez a szócikk sürgős javításra/bővítésre szorul, mert vállalhatatlan, katasztrofális állapotban van. |
 |
Ebben a szócikkben egyes szerkesztők szerint sérül a Wikipédia egyik alappillérének számító, úgynevezett semleges nézőpont elve, vagy egyes megfogalmazásai reklámízűek (a vita részleteihez lásd a vitalapot). | Ha nincs indoklás sem itt a sablonban, sem a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont! |
A Szovjetunió jogrendje mindazon jogszabályok összessége, amelyet az 1917-es forradalom után fogadtak el a Szovjetunióban. A szovjetunió jogrendjét a második világháború után számos szocialista állam átvette, mint például Mongólia, Kína, Kuba, Vietnám és a Varsói Szerződés országai.
A Szovjetunió jogrendjében a jogszabályok és azok betartása felett őrködő intézmények a politikai rendszer részei voltak és mint ilyenek, a kormány befolyása alatt álltak[1]. A jogszabályok az állam érdekeit védték az állampolgárok érdekeinek rovására. Számos kormányzati szerv (elsősorban a titkosszolgálatok) kapott olyan jogosultságokat, amelyek lényegében a jogszabályok fölé helyezték ezeket.
A szovjet jogrendszer alapjai
[szerkesztés]Kialakulás
[szerkesztés]Az 1917-es forradalom után a szovjet vezetés érvénytelenített minden, a cári időkből származó jogszabályt és az azokhoz kapcsolódó nyugati jogi koncepciót, mint pl. az egyéni szabadságjogok, a magántulajdonhoz fűződő jog, a törvény előtti egyenlőség.[2][3] A szovjet jogszabályalkotás alapelve volt, hogy az államot meg kell védeni a külső és a belső ellenséggel szemben, tehát minden bűncselekménynek számított, ami az állam (vélt vagy valós) érdekeit veszélyeztette.[4]
Ennek egyik példája volt a nyerészkedés, a fekete piaci árusítás, amelyet ellenforradalmi cselekedetnek minősítettek és általában halálbüntetést vont maga után. A kulákok kitelepítése (1928-1931 között) teljes mértékben megfelelt az akkor hatályos szovjet jogszabályoknak. Egyes szovjet jogtudósok még azt is kifejtették, hogy a büntetőtörvénykönyv előírásait a bűnösség egyértelmű bizonyítása nélkül is lehet alkalmazni egyének ellen.[1]
Az ukrán Cseka vezetője, Martin Latszisz így vélekedett:
Ne az aktát nézd a bizonyítékért, hogy az egyén szóban vagy cselekedetben felkelt a szovjetek uralma ellen. Ehelyett kérdezd meg, melyik társadalmi osztályhoz tartozik, kik a felmenői, milyen tanulmányokat végzett, mi a foglalkozása. Ezekre a kérdésekre adott válaszok fogják eldönteni a gyanúsított sorsát. Ez a vörös terror jelentése és lényege."[5]
A legtöbb esetben a nyilvános tárgyalás során nem a vádlottak bűnösségét vagy ártatlanságát igyekeztek bebizonyítani - amit az SZKP illetékes szervei határoztak meg -, hanem a szovjet propaganda egyik újabb megnyilvánulási lehetőségét jelentették. A védőügyvédeknek, akik amúgy is a kommunista párt tagjai voltak, el kellett fogadniuk védencük bűnösségét.
Alkotmányos alapok
[szerkesztés]A Szovjetunióban a következő alkotmányokat fogadták el:
- 1918-as szovjet-orosz alkotmány
- 1924-es szovjet alkotmány
- 1936-os szovjet alkotmány
- 1977-es szovjet alkotmány
Igazságszolgáltatás
[szerkesztés]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Pipes1995
- ↑ Richard Pipes: Communism (2001). Weidenfled and Nicoloson. ISBN 0-297-64688-5
- ↑ [Richard Pipes: Russia Under the Bolshevik Regime (1994). Vintage. ISBN 0-679-76184-5., pages 401-403.
- ↑ Lambelet, Doriane. "The Contradiction Between Soviet and American Human Rights Doctrine: Reconciliation Through Perestroika and Pragmatism." 7 Boston University International Law Journal. 1989. p. 61-62.
- ↑ Yevgenia Albats and Catherine A. Fitzpatrick. The State Within a State: The KGB and Its Hold on Russia - Past, Present, and Future, 1994. ISBN 0-374-52738-5.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Law of the Soviet Union című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- ↑ Pipes1995: Richard Pipes. Russia Under the Bolshevik Regime. Vintage books, Random House Inc., New York (1995). ISBN 0-394-50242-6
- ↑ Pipes2001: Richard Pipes. Communism. Weidenfled and Nicoloson (2001). ISBN 0-297-64688-5
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]