Ugrás a tartalomhoz

An–8

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
An–8
Az Aeroflot egyik An–8-asa 1992-ben
Az Aeroflot egyik An–8-asa 1992-ben

Funkciókatonai szállító repülőgép
GyártóTaskenti Repülőgépgyártó Termelési Egyesülés
TervezőGSZOKB–473 (főkonstruktőr: Alekszandr Belolipeckij)
Sorozatgyártás1958–1961
Gyártási darabszám151

Első felszállás1956. február 11.
Szolgálatba állítás1959
A Wikimédia Commons tartalmaz An–8 témájú médiaállományokat.

Az An–8 (NATO-kódja Camp) a Szovjetunióban a GSZOKB–473 által az 1950-es években kifejlesztett két légcsavaros gázturbinával felszerelt katonai szállító repülőgép. 1956-ban repült először, sorozatgyártása 1958-ban kezdődött a Taskenti Repülőgépgyárban. Ez volt az Antonov tervezőiroda első gázturbinás repülőgépe.

Története

[szerkesztés]

A második világháború után bekövetkezett geopolitikai változások nyomán a Szovjetunió erősödő nemzetközi politikai és katonai szerepvállalása miatt egyre növekvő igény jelentkezett a Szovjet Hadsereg légi mozgékonyságának a növelésére. Az 1940-es évek második felében több kísérleti is történt ugyan nagykapacitású katonai szállító repülőgépek kifejlesztésére, ezek azonban nem jártak eredménnyel. A Tupoljev tervezőiroda a Tu–4 bombázón alapuló Tu–4D szállító repülőgépet építette meg. Ennek konstrukciója, a szállító funkciókhoz előnytelen kialakítása miatt nem vált be. Robert Bartini több szállító repülőgép tervét is kidolgozta. A T–108 és a T–117 dugattyús csillagmotorokkal tervezték, míg a T–200 nehéz katonai szállító repülőgép kombinált hajtást, csillagmotor és segéd-sugárhajtómű együttesét kapta volna. Bartini tervezőirodáját, az OKB–86-t azonban felszámolták, így a gépek nem készültek el.

Oleg Antonov, aki az akkor még Novoszibirszkben működő OKB–153 tervezőirodát vezette, első alkalommal 1951 decemberében vázolta fel a hivatalos szervek előtt egy újszerű konstrukciós alapokon álló katonai szállító repülőgép tervét. A kezdetben DT–5/8-nak nevezett típust (DT – gyeszantno-transzportnij szamoljot) két TV–2 légcsavaros gázturbinával képzelték el, a maximális teherbírását 8 tonnára tervezték, a törzs hátsó részén nagyméretű teherajtó volt.

A katonai szállító repülőgép projektje 1953 tavaszán kapott újabb lendületet, amikor a CAGI-nak az akkor fejlesztés alatt álló amerikai YC–130 prototípusairól készített tanulmánya felkeltette Dmitrij Usztyinov hadiipari miniszter érdeklődését, aki felhívta erre Mihail Hrunyicsev repülőgép-ipari miniszter figyelmét. Ezt követően Antonov, Mjasziscsev és Tupoljev tervezőirodáit kérték fel, hogy készítsenek koncepciót egy katonai szállító repülőgépre, bár versenyt nem írtak ki formálisan. A két légcsavaros gázturbinás katonai szállító repülőgép kifejlesztésére a kormányzati döntés nyomán az Antonov tervezőirodáját jelölték ki az 1953. december 11-i 2922-1251 sz. minisztertanácsi határozatban. Ezt követően a repülőgép-ipari miniszter december 23-i, 278 sz. rendeletében fogalmazták meg a gépel szembeni harcászati-műszaki követelményeket. Az időközben, 1952 nyarán Kijevbe átköltözött, és GSZOKB–473-ra átnevezett tervezőirodában Alekszandr Belolipeckij irányította a „P gyártmány” jelzésű gép fejlesztési munkálatait.

A munkát több körülmény is nehezítette. A tervezőirodának nem volt megfelelő gyártóbázisa a prototípus elkészítéséhez, valamint nem rendelkezett elegendő számú képzett szakemberrel egy ilyen komplex fejlesztési feladat végrehajtására. Ezért nagy számú, frissen végzett repülőmérnököt vezényeltek a Harkovi Repülési Főiskoláról (HAI) a GSZOKB–473-ba, valamint a 473. sz. repülőgépgyár a tervezőiroda rendelkezésére bocsátott egy üzemcsarnokot. Ezen kívül a tervezőiroda mérnökei számára lehetővé tették, hogy tanulmányozhassák a fejlesztés alatt álló Tu–16 bombázó tervdokumentációját, valamint az Il–28-as frontbombázó terveit és a gyártó üzem technológiai folyamatait. Ezzel jelentősen csökkenteni tudták a gép fejlesztésére szánt időt, valamint elkerülhették a fejlesztési zsákutcákat.

A gép teljes méretű makettjét 1954 júliusára építették meg. A géphez a Kuznyecov tervezőiroda TV–2-es légcsavaros gázturbinájának az OKB–478 segítségével javított, növelt teljesítményű változatát, a TV–2T-t választották. A gép makettjét a Viktor Lebegyev légimarsall vezette bizottság megtekintette, ezt követően jóváhagyták a gép terveit és elkezdődhetett a prototípus építése. (Később a makett egyik oldalára mint alternatív megoldás, a légcsavaros gázturbina helyére egy AL–7 gázturbinás sugárhajtóművet szereltek. A sugárhajtást azonban elvetették.)

Az időközben An–8 típusjelzést kapott gép prototípusa 1956. február elején készült el, és Oleg Antonov 50. születésnapján gördült ki az üzemcsarnokból. A géppel 1956. február 11-én hajtották végre az első felszállást a Gromov Repülő-kísérleti Intézet (LII) pilótái a 473. sz. repülőgépgyár gyári repülőteréről, a szvjatosini repülőtérről. A gép gyári repülési tesztjeit kezdetben Kijevben, később az LII repülőterén, Zsukovszkijban végezték. Még abban az évben, 1956. augusztus 18-án az An–8-as a tusinói légi parádén bemutatkozott a nyilvánosság előtt.

Műszaki adatok

[szerkesztés]

Általános adatok

[szerkesztés]
  • Személyzet: 5–6 fő

Geometriai méretek és tömegadatok

[szerkesztés]
Аn-8
  • Fesztávolság: 37,0 m
  • Hossz: 30,74 m
  • Magasság: 10,04 m
  • Szárnyfelület: 117,2 m2
  • Üres tömeg: 24 300 kg
  • Normál felszálló tömeg: 38 000 kg
  • Maximális felszálló tömeg: 41 000 kg
  • Hasznos terhelés: 11 0000 kg (vagy 40 fő ejtőernyős katona)
  • Üzemanyag: 13 080 l
  • Tehertér mérete: 11,0x3,6x2,9 m

Hajtóművek

[szerkesztés]

Repülési adatok

[szerkesztés]
  • Legnagyobb sebesség: 520 km/h
  • Utazósebesség: 450 km/h
  • Hatótávolság: 4410 km
  • Szolgálati csúcsmagasság: 9600 m
  • Felszállási úthossz: 775 m
  • Kigurulási úthossz: 590 m

Források

[szerkesztés]
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy