Bárányos

Bárányos
Közigazgatás
Ország	Szerbia
Körzet	Belgrád fővárosi
Község	Palilula városi
Irányítószám	11212
Rendszám	BG
Népesség
Teljes népesség	ismeretlen
Földrajzi adatok
Terület	24,35 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 44° 53′ 16″, k. h. 20° 32′ 08″44.8878, 20.5356
A Wikimédia Commons tartalmaz Bárányos témájú médiaállományokat.

Bárányos (szerbül Овча / Ovča, németül Gisellenhain) egykor önálló község, napjainkban Szerbia fővárosának, ezen belül Palilula városi községnek a része.

Fekvése

Bárányos Szerbia központi részén található Pancsova város szomszédjában, a történelmi Bánátban. Belgrád központjától 15 km-re északkeletre, Pancsova várostól 10 km-re nyugatra, Budapesttől 350 km-re délkeletre. A Kárpát-medence Nagy Alföldjének déli kezdeténél, a Duna és a Temes folyók által körülölelt síkságán fekszik. Határának közelében ömlik a Temes folyó 359 km-es útja végén a Dunába.

Története

A falu területe már Kr. u. 1000-től a magyar államalapítástól a Magyar Királysághoz tartozott. Az 1521-26-os évek közötti, I. Szulejmán szultán vezette oszmán-török offenzíva hatására, a magyar végvárrendszer összeomlása során az Oszmán Birodalom kezére jutott. Egészen az 1718. július 21-én megkötött Pozsareváci békéig a terület az Oszmán Birodalom Temesvári vilajetének közigazgatási egységébe tartozott. A térség óriási mértékben elnéptelenedett, köszönhetően a török hódítás, majd a habsburg vezetés későbbi terület visszaszerző offenzíváinak pusztító hatására. Ezután a Habsburg vezetés alatt a területe nem csatoltatott vissza a Magyar Királysághoz, hanem az újonnan megszervezett, önálló tartományként kezelt Temesi bánság közigazgatási egységébe sorolódott. A bánság első kormányzója, Mercy gróf már 1719-ben megkezdte az addig óriási népességfogyást megélt, többnyire lakatlanná lett bánáti területek tervezett újratelepítését. Nagy valószínűséggel ekkor érkezhettek a faluba a települést újraalapító román telepesek.

Az 1741. évi XVIII. törvénycikk 5. paragrafusa rendelte el a katonai határőrvidék részeként létrejövő Németbánsági ezred felállítását a további török rablóportyák és hadmozdulatok megakadályozására. Így a település ezután e közigazgatási egység részét alkotta, egészen 1873-ig.

Területe 1910-ben 11701 kataszteri holdat tett ki, mely átváltva meghaladja a 20300 hektárt.

1910-ben 1682 lakosából 12 fő magyar, 13 fő német, 1619 fő román, 1 fő szerb, 17 egyéb anyanyelvű volt. Ebből 16 fő római katolikus, 1 fő görögkatolikus, 1 fő református, 1637 fő görögkeleti ortodox, 7 fő izraelita vallású volt. A lakosok közül 843 fő tudott írni és olvasni, 47 lakos tudott magyarul.

A trianoni békediktátumig a Magyar Királysághoz, ezen belül Torontál vármegye Pancsovai járásához tartozott.

1920 után a falu területe a Bánság jelentős részével a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság része lett. 1929-től a Jugoszláv Királysághoz tartozott, majd 1941-től több mint három évig német katonai megszállás és kormányzás alatt állt. 1945-től újra Jugoszlávia része, egészen 2003-ig, ezután Szerbia és Montenegró, majd 2006-tól az önálló Szerbia területéhez tartozik.

Népesség a 2002. évi népszámlálás alapján
Népek				fő, százalék
Szerbek			1 642 (63,96%)
Románok			705 (27,46%)
Cigányok			35 (1,36%)
Jugoszlávok			22 (0,85%)
Macedónok			16 (0,62%)
Magyarok			7 (0,27%)
Muszlimok			7 (0,27%)
Horvátok			6 (0,23%)
Egyéb (főként egyéb szláv népek)			164 (4,58%)