Ugrás a tartalomhoz

Beszállókártya

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egy Budapestre irányuló beszállókártya 2015-ben

A beszállókártya egy olyan – olykor vízi, de jellemzően személyszállító légikikötőben használt – dokumentum, mely engedélyt ad, hogy az utas az adott jármű fedélzetére lépjen.[1][2] A hétköznapi életben legtöbbször repülőutakon találkozunk vele, ez a legfontosabb dokumentum, melyre a repülőtéren szükség van.

A beszállókártya a hétköznapi repülőút esetén akkor kerül az utas birtokába, miután a repülőtér szabályai szerint lehetőség van a repülőtérre való online vagy személyes bejelentkezésre. Erre általában pár száz, de legjobb esetben nem több mint fél órával az indulás előtt van lehetőség.

2015-ben két formája a legelterjedtebb. A legnépszerűbb teljesen elektronikus forma az, melyet az utas a mobiltelefonjára kér. A másik legnépszerűbb forma egy kinyomtatandó, ideális esetben egy oldalas dokumentum, melyen az egyik csík a repülőtér másolata.

Tartalom

[szerkesztés]

A beszállókártya mindenképpen szövegesen is tartalmaz egy jellemzően 6 alfanumerikus karakterből álló azonosítót és az alapvető adatokat, az utas nevét és a járatinformációkat. Emellett az adatok hagyományos vonal- vagy QR-kódban is szerepelnek.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a carta d'imbarco című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy