Biasini-szálloda
| Biasini-szálloda | |
 | |
| A szálloda 1901 körül | |
| Település | Kolozsvár |
| Cím | Petőfi utca Str. Avram Iancu 20. |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 19. század |
| Védettség | helyi jelentőségű műemlék |
| LMI-kód | CJ-II-m-B-07365 |
| Elhelyezkedése | |
 Biasini-szálloda
Pozíció Kolozsvár térképén
| |
 é. sz. 46° 45′ 57″, k. h. 23° 35′ 25″46.765833°N 23.590278°EKoordináták: é. sz. 46° 45′ 57″, k. h. 23° 35′ 25″46.765833°N 23.590278°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Biasini-szálloda témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A kolozsvári Biasini-szálloda a Petőfi (Avram Iancu) utcában, a Házsongárdi temető bejárata mellett található 19. századi épület. A romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-m-B-07365 sorszámon szerepel.
Gaetano Biasini (1790–1847) vívómesterként került a városba, majd megnősült és polgárjogot szerzett. 1818-ban magán-vívóiskolát nyitott a Redutban, 1824-ben nyilvános vívóiskolát. 1837-ben megvette a Szacsvay-fogadó épületét és szállodává alakította át. Az épület földszintjén kávéház működött, és itt volt a Pesttől Bukarestig közlekedő gyorskocsijáratnak az állomása is. (Az akkor legmodernebbnek számító kocsik a Budapest–Kolozsvár távolságot jó időben három nap alatt tették meg, a jegy ára 17 forint 20 krajcár volt, az árban harminc fontnyi poggyász szállítása is benne foglaltatott.) A szálloda 1840. augusztus 7-én nyílt meg, 1847-ben 31 szobája és tekéző terme volt. 1870-ig a helyi postahivatal is a szállodától bérelt helyiségekben működött.
Itt szálltak meg:
- 1846. november–decemberében Liszt Ferenc
- 1847 októberében Petőfi Sándor és felesége
- 1849 júliusában Nicolae Bălcescu és Cezar Bolliac
- 1853 májusában Jókai Mór
Az 1860-as évektől kezdve több konkurens szálloda (Pannónia, Nemzeti) is épült. A Központi (1891) és a New York (1895) szállodák megjelenésével a Biasini-szálloda lecsúszott, egykori rangját elvesztette. (1895-ben a Biasini szálloda már nem szerepel az országos vendéglátóipari névjegyzékben.) 1913-ban a földszinten orfeum nyílt. 1926 áprilisában az akkori tulajdonos bezárta a szállodát és az orfeumot bezárták, és az épületet bérházzá alakíttatta át.
2007 elején a földszinten La Biasini néven kávéház nyílt.
Krúdy Gyula novellát írt Éjjel a Biasiniben címmel; a Pesti farsang című novellájában pedig megjelenik a szálloda és a gyorskocsi-szolgálat is.
Források
[szerkesztés]- Fodor András: Kolozsvári képeskönyv. Kolozsvár: Gloria; (hely nélkül): Erdélyi Híradó. 2002. ISBN 973-8267-10-2, ISBN 973-8045-37-1 (a kiadványon mindkét ISBN tévesen 9073-mal kezdődik)
- Gaal György: Kalauz a régi és az új Kolozsvárhoz. Kolozsvár: Korunk. 1992.
- Gaal György: Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban. In Kolozsvár 1000 éve. Szerk. Dáné Tibor Kálmán [et al.]. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület – Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület. 2001. ISBN 973-8231-14-0
- Dinu Gherman: Cafenea istorica si pompe funebre "La Biasini". România Liberă, (2007. április 16.) arch Hozzáférés: 2008. január 5.
- Gyarmati Zsolt: Kávéházak a dualizmus kori Kolozsváron. Korunk, (2003. május)
- Lista monumentelor istorice: Județul Cluj. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
- Siklóssy László: Gyorskocsin Erdélyben: Kutatások, rajzok, emlékezések. Cluj-Kolozsvár: Minerva. 1927. = Pásztortűz Könyvek, 10.
- Zsebnaptár 1895-ik évre: Magyarországi szállodások, vendéglősök, korcsmárosok és kávésok név- és lakásjegyzéke. Szerk. Leth Lajos. Budapest: (kiadó nélkül). 1895.
- Kolozsvár - Ház, egykori Biasini hotel. hereditatum.ro (Hozzáférés: 2017. augusztus 25.) arch
További információk
[szerkesztés]- Mikó Imre: A csendes Petőfi utca. Bukerest: Kriterion. 1978.
