Ugrás a tartalomhoz

CENTO

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Központi Szerződés Szervezete
(CENTO)
A CENTO zászlaja
A CENTO zászlaja
A Bagdadi Paktum aláírói
A Bagdadi Paktum aláírói

Alapítva1955
Megszűnt1979
Típuskatonai tömb
SzékhelyAnkara, Törökország
TagságTörökország
Irak
Irán
Pakisztán
Egyesült Királyság
A Wikimédia Commons tartalmaz Központi Szerződés Szervezete
(CENTO)
témájú médiaállományokat.

A CENTO (Central Treaty Organization, azaz a Központi Szerződés Szervezete) egy ázsiai katonai tömb volt a hidegháború során. Az ún. Bagdadi Paktum megkötése révén METO (Middle East Treaty Organization, Közel-keleti Szerződés Szervezete) néven jött létre 1955-ben. Törökországot, Irakot, Iránt, Pakisztánt és az Egyesült Királyságot tömörítette az Amerikai Egyesült Államok külső támogatásával. Irak kiválása után, 1959-ben vette fel a CENTO nevet. Célja az volt, hogy a NATO-t és a SEATO-t kiegészítő védelmi blokkot hozzon létre a térségben a Szovjetunió ellenében. 1979-ben bomlott fel Irán és Pakisztán kilépésével.

Előzmények

[szerkesztés]

A nyugati hatalmak már az 1950-es évek elején felvetették a közel-keleti térségben létrehozandó katonai tömörülés szükségességét, azonban a Törökországot, Izraelt és bizonyos arab államokat összefogó Közel-keleti Védelmi Parancsnokság terve a zsidó államot el nem ismerő, azzal még elvileg háborúban álló arab országok tiltakozása miatt megbukott 1951-ben, mindössze annyit sikerült elérni, hogy Törökország 1952-ben belépett a NATO-ba. Az 1953-ban hatalomra kerülő Dwight D. Eisenhower elnök külügyminisztere, John Foster Dulles felújította a törekvést, és 1953 májusában a térségbe látogatott. Ekkor egy új brit védelmi tervről próbált tárgyalni, ami a Szuezi-csatorna közös brit–francia–egyiptomi használatát biztosította volna, de izraeli látogatásával kiváltotta Kairó ellenállását.

Az arab–izraeli ellentét nem tűnt kiküszöbölhetőnek, így alternatív megoldási lehetőség merült fel a török elnök, Celal Bayar részéről, ami egy arab részvétel nélküli szövetséggel számolt. Ennek másik pillérét Pakisztánban találta meg. 1954 áprilisában alá is írták a török–pakisztáni barátsági és együttműködési szerződést Karacsiban. (Pakisztán az év szeptemberében a SEATO alapító tagja is lett.) Számítani lehetett az amerikai segítséggel trónját megőrző Mohammad Reza Pahlavi iráni sah támogatására is.

Az arab államok közt meghatározó Egyiptomban 1952 júliusában a Gamal Abden-Nasszer (helytelenül Nasszer) vezette Szabad Tisztek Mozgalma vette át a hatalmat, megdöntve a monarchiát. Az eleinte Amerika felé tájékozódó új vezetés fő törekvése a brit jelenlét felszámolása volt, amely téren – immár Abden-Nasszer elnöksége alatt – 1954 októberében tudtak sikert felmutatni: a britek vállalták, hogy minden csapatukat kivonják az országból, de fenntarthatták maguknak a jogot a Szuezi-csatorna térségében levő támaszpontokra való visszatérésre. Ezt az angol–egyiptomi enyhülést és török–pakisztáni közeledést tetőzte volna be Irak bevonása egy szövetségbe, hogy a teljes ún. „északi harmad” részt vegyen a szovjetek elszigetelésében. Az iraki közeledés jeleként 1954 áprilisában amerikai segítségnyújtási egyezmény született Núri asz-Szaíd kormányával, amely 1955 januárjában úgy döntött, hogy megszakítja kapcsolatait a Szovjetunióval.

A szerződés tartalma

[szerkesztés]

Az 1955. február 25-én Bagdadban arab, török és angol változatban aláírt, nyolc cikkelyből álló szerződés lényege, hogy Irak és Törökország a térség békéjének fenntartása céljából és korábbi, 1946-ban kötött barátsági egyezményüknek érvényt szerezve „együttműködnek biztonságuk és békéjük érdekében”. Ennek konkrét módozatait utóbb, különmegállapodásokkal fogják meghatározni. A szerződő felek vitás ügyeiket békés úton rendezik és nem avatkoznak egymás belügyeibe. Az egyezményhez az Arab Liga bármely tagja és a régió békéjében érdekelt államok bármelyike csatlakozhat. Ha a paktumot legalább négy kormány aláírja, úgy állandó miniszteri szintű tanácsot kell létesíteniük. A szerződés az egyes kormányok megerősítése nyomán lép érvénybe és öt évre szól. Amennyiben a tagállamok nem jelzik kilépési szándékukat, az együttműködés további öt évre automatikusan meghosszabbodik.

Következmények

[szerkesztés]

A Bagdadi Paktumhoz még megkötése évében csatlakozott Nagy-Britannia, Pakisztán és végül Irán is, míg az Amerikai Egyesült Államok megfigyelőként vett részt a létrejövő szervezet munkájában, és külön kétoldalú szerződéseket kötött a tagokkal anélkül, hogy aláírta volna az egyezményt. A felálló szervezet központja az iraki főváros lett. Egyiptom és a többi arab állam tervezett bevonása azonban nem sikerült, mivel Nasszer féltette Egyiptom hagyományos hatalmi pozícióit az arab világon belül. Irak ugyanis a második világháború óta szorgalmazta, hogy a Hásimita-dinasztia vezetésével egyesíteni kellene a termékeny félhold országait (ld. Termékeny félhold-terv), és a Bagdadi Paktum pozícióinak megerősödésével fenyegetett.

Az egyiptomi elnök már a paktum megkötése előtt sérelmezte a török–iraki közeledést, majd 1955 márciusában hármas – utóbb Jemen bevonásával négyessé bővülő – katonai együttműködési szerződést kötött az iraki terveket szintén veszélyesnek ítélő Szíriával és Szaúd-Arábiával. 1955 áprilisában látogatást tett Indiában, majd az indonéziai Bandungban Josip Broz Tito jugoszláv és Dzsaváharlál Nehru indiai elnökkel megalakította az el nem kötelezettek mozgalmát. Még a szintén Hásimiták uralta Jordánia sem írta alá az egyezményt, noha Huszejn király eredetileg támogatóan nyilatkozott róla. A Szovjetunió természetszerűen elítélte a katonai tömb létrehozását, amit a nyugati hatalmak imperializmusa újabb lépésének nyilvánított.

A Paktumtól a CENTO-ig

[szerkesztés]

Az 1956-os szuezi válság súlyosan megrendítette a paktumot aláíró britek presztízsét, miközben Abden-Nasszer hatalmas erkölcsi győzelmet aratott. A válaszul 1957-ben meghirdetett Eisenhower-doktrína mindinkább az országa számára nagy gazdasági segítséget nyújtó Moszkva felé terelte az egyiptomi elnököt. Az általa képviselt pánarab eszme megvalósulásaként 1958-ban létrejött Egyesült Arab Köztársaság megszületése rendkívüli hatást váltott ki a Közel-Keleten: 1958 júliusában Abd al-Karím Kászim megbuktatta II. Fejszál iraki királyt és Núri asz-Szaíd kormányát, bejelentve, hogy ezentúl bandungi irányvonalat kíván folytatni a külpolitikában, Libanonban pedig az Eisenhower-doktrínára hivatkozva amerikai csapatok akadályozták meg a nasszerista hatalomátvételt. Jordániába is brit ejtőernyősöket vezényeltek.

A libanoni beavatkozást a Bagdadi Paktum aláírói közül egyedül az új iraki vezetés nem volt hajlandó elfogadni, és 1959-ben bejelentette kilépését a szervezetből. A szövetség ekkor székhelyét Bagdadból Ankarába helyezte át, és felvette a CENTO (Központi Szerződés Szervezete) nevet.

A CENTO évtizedei és megszűnése

[szerkesztés]

Az Egyesült Államok ebben a szervezetben sem vállalt tagságot, ismét kétoldalú egyezményekkel kötötte magát a résztvevőkhöz. Az új katonai tömb két évtizeden át működött Ankara központtal. Itt kaptak helyet legfelső szervei: az Állandó Tanács (a külügyminiszterek részvételével), a Titkárság, az Állandó Katonai Bizottság (vezérkari főnökök) és a „Felforgató mozgalmak elleni harc bizottsága”. Tényleges szerepet azonban nem tudott betölteni fennállása során.

Felbomlását az 1978-ban kitört iráni forradalom okozta, ami 1979-ben elűzte a nyugatbarát Mohammad Reza sahot, és kikiáltotta az Iráni Iszlám Köztársaságot. Az új rezsim viszonya drasztikusan megromlott az Egyesült Államokkal és szövetségeseivel, ezért kilépett a CENTO-ból. Példáját még abban az évben a szövetségnek immár hasznát nem látó Pakisztán is követte (az állam egyébként 1973-ban a SEATO-ból is kilépett, mivel nem kapott segítséget az India elleni háborúban). Ennek következtében a két NATO-tagra, Törökországra és Egyesült Királyságra olvadt CENTO-ra már nem volt szükség, így feloszlott.

További információk

[szerkesztés]
  • NATO, CENTO, SEATO, OAS; szöveg Miloslav Had et al., németből ford. Hollós Alfréd; Kossuth, Bp., 1966

Források

[szerkesztés]
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy