Díjugratás
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A díjugratás talán a világ egyik legkedveltebb lovassportága. Ahhoz, hogy egy ló jó eredményeket érjen el díjugratás kategóriában, hátsó lábainak, valamint farának erősnek kell lennie, hogy a megfelelő lendület meglegyen, valamint az ugrásnak jó legyen az íve, és hogy fönt maradjanak a rudak. Természetesen azt, hogy egy ló milyen sportra alkalmas a genetikája, testalkata és karaktere határozza meg. A későbbi sportló egészségét a csikókori tartása alapozza meg (bőséges, jó minőségű táplálék, szabad tér a mozgáshoz, megfelelő orvosi kontroll és a jó patkolás.) A csikók megfelelő kiképzése során fontos 2-3 hónapos pihenőidők biztosítása, ilyenkor a ló vázszerkezete (csontok, inak, ízületek, izmok) regenerálódnak, erősödnek. Valamint figyelni is egyre hosszabb ideig tud. A csikókiképzés hosszú évek munkája, esetenként 3-5 év is eltelik, mire kiderül, alkalmas-e erre a sportra.
A díjugratás rekordját egy Huaso nevű lóval állították fel. 2,47 métert ugratott át Huaso, 1949. február 5-én, Chile-ben.
Az ugróló
[szerkesztés]Az ugrólónak szánt lovak ugróképzését 2-4 éves kor közt kezdik el, a ló engedelmességétől, és ügyességétől függően. Első alkalmakkal ló és lovasa domboldalakon másznak föl, és ereszkednek le, amitől a ló hátsó izomzatai megerősödnek, és a lóból jó ugró lesz. Ezután a járóiskola következik.A járóiskola (vagy angolul "cavaletti") egymástól (meghatározott) egyenlő távolságra lefektetett rudak összefoglaló neve. Ezeken a rudakon a ló lépésben, ügetésben, és vágtában halad át. Később a rudakat ugróakadàlyba teszik, hogy a lónak magasabbra kelljen emelnie a lábát. Egy bizonyos magasságnál a lónak már ugrania kell. Hamar megtanulják, hogyha beverik a lábukat a rúdba, az fájdalommal járhat, többségük igyekszik óvatos lenni. Az ugróló kiképzésének legfontosabb alapja az idomítottság, tehát az, hogy a lovas segítségadásaira helyesen reagáljon, átengedő legyen, megtegye, amit lovasa kér. Ha a síkmunka, az idomítottság megfelelő, az ugrásra való felkészítés ekkor kezdődhet.
A lovas öltözéke
[szerkesztés]A lovas viseletét általában egy fehér póló, blúz, valamint egy fekete zakó teszi ki felül. Kötelező kobak viselése, ami lehet fekete és barna is, ezek közül a színek közül választhat a lovas. A nadrágjának fehérnek kell lennie, valamint a csizmájának a kobakkal megegyező színűnek. Pálca használata nem kötelező, de a lovasok legtöbbje használ. Ennek rövid pálcának kell lennie, nem díjlovasnak. Fontos, hogy fekete legyen. A női lovas a haját kontyba fogja, vagy lófarokba, bár az előbbi sokkal kedveltebb forma.
Gyakorlás céljából normál lovaglóöltözék javasolt, hogy a versenyre a versenyöltözék tiszta legyen. Ajánlott kobak és gerincvédő használata, bár ha tapasztaltabbak vagyunk, utóbbi kimaradhat. A kobak ma már kötelezően 5 pontos, ez az állszíj rögzítéseinek száma, és a fehértől a sötétkéken át, sok színben kapható. A zakó is többféle színű, anyagú, fazonú lehet, leggyakoribb a fekete, kék, piros, de egyes istállók a saját színeikbe öltöztetik lovasaikat. (Pl a Szaudi lovasok bordóban versenyeznek). A pálca hosszúsága max 60 cm lehet.
Díjugrató nyereg
[szerkesztés]A díjugrató nyereg hasonló ugyan, mint a szimpla univerzális, mégis van, amiben ez különbözik. A díjugrató nyereg egy nagyobb térdtámasszal rendelkező nyereg, színe lehet barna vagy fekete is. A helyes ülés során a lovas az ülőcsontján ül, válla-csípője-sarka egy vonalban van, ugrás közben egyformán terheli mindkét kengyelt,térdével és combjával támaszkodik és tartja egyenesen lovát az ugrás fölött. A helyes ülés elsajátításában rengeteg kengyel nélküli síkmunka segíthet. A túl nagy térdtámasz esetenként akadályozza a lovast a megfelelő lábtartásban.
Normál univerzális nyereggel is lehet ugratni, a lovas érdekében a díjugró nyereg ajánlott.
A kantár egy olyan eszköz, amely a ló szája és a lovass keze közötti kapcsolatot lehetővé teszi. Többféle kantár létezik, általánosságban elmondható, hogy a kantár homlok, pofa, orr és állszíjból áll, ehhez van rögzítve a zabla valamint a szár, amelyet a lovas a kezében tart. A rengeteg féle zablának külön irodalma van, a megfelelő kiválasztása nagyban befolyásolja a lovaglás sikerességét.
Különleges tréningek
[szerkesztés]Hazai eredmények
[szerkesztés]Magyarországon olimpiai díjugrató érmét (bronz) Platthy József szerezte az 1936-os berlini olimpián, Sellő nyergében.
Túri József díjugrató olimpián hatodik helyen végzett.
Források
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- Ingrid Klimke–Reiner Klimke: Cavaletti: díjlovaglás, díjugratás; ford. Agócs Mónika; Mezőgazda, Bp., 2001 (Lovasakadémia)
- Némethy Bertalan: Díjugratás a Némethy-módszerrel. Ugrólovak és lovasok edzésének korszerű módszere; ford. Kovács Eszter; Mezőgazda, Bp., 2002 (Lovasakadémia)
- Susanne Strübel: Díjugratás. Sikerrel az akadálypályán és terepen; ford. Gombai Lajos; Proxon Média, Győr, 2004 (Lovasélet szakkönyvtár)
- Tiina Vainikainen: A díjugratás; fotó Johanna Viitanen et al., ford. Kovács Eszter; PonyClub, Bp., 2008
- Sportlovak díjugratási sporteredményeinek értékelése. Az OTKA PD83885 posztdoktori kutatási pályázat keretében elvégzett kutatás eredményei 2011–2013; szerk. Posta János, Rudiné Mezei Anita, Mihók Sándor; Debreceni Egyetem AGTC Állattenyésztéstani Tanszék, Debrecen, 2013
- Jörg Kreutzmann: Díjugratás. Az alapoktól az első versenyig; ford. Csentericz Zoltán; Bioenergetic, Bp., 2014
- Zupán Péter: A díjugrató lovas kiképzése. Ne csak csináld, értsd is! : gondolatok, melyek nélkül nincs lovaglás, csak lovon ülés; ill. Gellérfi Pál; Bioenergetic, Bp., 2020
