Ugrás a tartalomhoz

Dekapolisz

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gerasza ovális fóruma és a cardo

Dekapolisz (görögül: deka, tíz; polisz, város) tíz város csoportja volt a római birodalom keleti határvidékén, a mai Jordánia, Szíria és Izrael területén. A tíz város nem alkotott igazgatási egységet (mindegyikük bizonyos autonómiával rendelkezett, de valószínűleg szövetségben álltak[1]), hanem nyelvi, kulturális, földrajzi értelemben sorolhatók egy csoportba. A Dekapolisz városai a görög és római kultúra központjai voltak az egyébként szemita (nabateus, arámi és héber) kultúrájú térségben. A szíriai Damaszkusz és Kanavát, illetve az izraeli Bet-Seán kivételével a Dekapolisz összes városa a mai Jordánia területére esik.

Palesztina térképe a római korban (Dekapolisz városai fekete címkével)
Palesztina Jézus korában

A városok

[szerkesztés]

Hagyományosan az idősebb Plinius Naturalis Historiájában szereplő tíz várost sorolják Dekapoliszhoz:

  1. Gerasza (vagy Gerasa), (Dzseras)
  2. Szküthopolisz (vagy Scythopolis), (Beth-Shean), az egyetlen mely a Jordán-folyótól nyugatra fekszik.
  3. Hipposz (vagy Hippos), (Hippus vagy Sussita)
  4. Gadara (Umm Kajsz)
  5. Pella (Az Irbid folyó keleti partján)
  6. Philadelphia, a mai Ammán, Jordánia fővárosa.
  7. Dion
  8. Kanatha (vagy Canatha) (Kanavát)
  9. Raphana
  10. Damaszkusz, a mai Szíria fővárosa – a többitől jelentősen északabbra található, így valószínű, hogy csak „tiszteletbeli tag” volt

Más források akár tizennyolc, tizenkilenc görög-római várost is a Dekapoliszhoz sorolnak, különösen Abilát említik gyakran a csoport tagjaként.

Hellén korszak

[szerkesztés]

Damaszkusz kivételével a Dekapolisz városait a hellenisztikus civilizáció korszakában, Nagy Sándor halála (I. e. 323) és Szíria, illetve Júdea római meghódítása (I. e. 63) között alapították. Néhányat a Júdeát is magába foglaló Egyiptom fölött uralkodó Ptolemaida dinasztia idején alapítottak (I. e. 198-ig), másokat később, amikor már a Szeleukida Birodalom uralta a régiót. Egyes városok (pl. Antiokhia Hipposz) hivatalos neve is tartalmazott utalást az uralkodó dinasztiára („Antiokhia”, „Szeleukia”). Ezek a városok alapításuktól görögök voltak, berendezkedésük a görög poliszt mintázta.

A Dekapolisz vidéke olyan terület volt, ahol két kultúra kölcsönösen hatott egymásra: a görög gyarmatosító és a bennszülött szemita kultúra. Ez konfliktusok forrása is volt. A görög lakosokat megdöbbentette a szemita körülmetélés gyakorlata, míg az őslakos szemitákat felháborította, hogy a görögök elfogadják a homoszexualitást és más egyéb, szokatlan szexuális viselkedésformákat.

Ugyanakkor volt kulturális keveredés és kölcsönzés a Dekapolisz térségében. A városok központi szerepet játszottak a görög kultúra terjesztésében. Némely helyi istenséget azonosítottak Zeuszszal, a görög főistennel. A gyarmatosítók adaptálták a szemita hitvilág más isteneit is, például főniciai istenségeket és a nabateus főistent, Dusarát is. Hellenizált nevén Duszáreszként tisztelték. A szemita istenek kultuszát a városokból előkerült pénzérmék feliratai is bizonyítják.

A hellén időkben a városok élesen elkülönülnek a környező tartománytól a görög kultúrájuk révén. Josephus Flavius megnevez közülük jó néhány idegen (nem zsidó) várost a római hódítás előtti Júdeában. A „Dekapolisz” kifejezés esetleg már a hellén korszakban is használatos volt e városokra, azonban leginkább a római hódítás utáni periódussal kapcsolatos.

Pompeius I. e. 63-ban hódította meg Júdeát. A Dekapolisz népe ezt a hasmoneus zsidó királyság uralma alóli felszabadulásként élte meg. A városok ezt az évet tették meg (pompeiusinak nevezett) időszámításuk kezdő évének. Ezt a naptárat a térségben még a Bizánci Birodalom korában is használták. Ez az az időszak, amitől a történészek a régiót és a városokat „Dekapolisznak” nevezik.

A római Dekapolisz

[szerkesztés]
Dekapolisz régió és környéke az 1. században

A római uralkodók terjeszteni akarták a kultúrát a római birodalom legtávolabbi területein is mely abban az időben magába foglalta Palesztinát is. Ezért elősegítették e tíz város fejlődését bizonyos politikai autonómia engedélyezésével Róma védelmező szféráján belül. Minden város polisz-ként működött, azaz mint városállam, saját törvénykezéssel a környező térség felett. Mindegyik város saját pénz érmét vert. A tíz város sok-sok érmén felismerhető a "autonóm", "szabad", "szuverén", "szentelt" kifejezés mely céloz valamiképp a város önkormányzási státuszára.

A római kultúra erősen rányomta bélyegét mindegyik városra. Végül mindegyik újjáépült római stílusú utca hálózattal a központi cardo vagy/és decumanus körül. A rómaiak szponzoráltak és építettek számos templomot és középületet. A birodalmi kultusz, a Római császár imádata közös gyakorlat egészen Dekapolisz szerte és jellemző tulajdonság volt mely a különböző városokat összekapcsolta. A császárnak szentelt, kisebb fajta templom (neve Kalybe) egyedülálló a tartományban.

A városok szintén élvezhették az erős kereskedelmi köteléket, melyet elősegített az új római utak hálózata. Ez vezetett a mai "föderáció" vagy "szövetség" általános megállapításához. A Dekapolisz valószínűleg soha sem volt hivatalosan politikai vagy gazdasági unió, hanem sokkal inkább városállamok csoportja melyek különleges önállóságot élveztek a korai római uralom alatt.

Az Újszövetségben Máté, Márk, és Lukács evangéliumában említett Dekapolisz vidék Jézus szolgálatának helyszíne. A Dekapolisz vidék az egyike azon kevés területek közül, ahol nem a zsidók voltak többségben, bár Jézus tanításaival inkább a zsidókra fókuszált. Az Újszövetség evangéliumai szerint Jézus itt tisztított meg egy ördögöktől megszállt embert (más verzióban két megszállottat), aki beszámíthatatlan magatartásával fenyegette a vidék lakóit. Csodatette ellenére a környékbeliek távozásra kérték Jézust, mert ez a szokatlan dolog inkább félelmet váltott ki belőlük, azonfelül jelentős káruk származott belőle, mert a kikergetett ördögök egy disznócsordát szálltak meg, amely megvadulva a közeli vízbe vetette magát és elpusztult.

Későbbi évek

[szerkesztés]
Délkeleten Szíria, Palesztina és Arábia, a Római provinciák

A „Dekapolisz” kifejezés kiment a divatból miután Traianus császár a 2. században hozzácsatolta a meghódított Arábia területét a Római birodalomhoz. Az új provincia a Jordántól keletre volt, így a Dekapolisz már nem tartozott a görög-római kultúra frontvonalába. Továbbá a városok csoportjai különböző római provinciák területére estek: Syria, Palestina Secunda és Arábia. Azonban Dekapolisz megmaradt római kelet fontos kulturális régiójának, még akkor is, ha a kifejezést már nem használták. A városok folytatták az elkülönülést, például különböztek a saját Pompeius naptárjuk használatával. A történészek és régészek gyakran beszélnek a Dekapolisz városokról és Dekapolisz régióról még akkor is ha ezen városok későbbi időszakaira hivatkoznak.

A Római és Bizánci Birodalomban a Dekapolisz régióra hatással van és fokozatosan át is veszi a kereszténységet. Néhány város fogékonyabb az új vallásra mint a többi. Pella volt a bázisa néhány legkorábbi egyházi vezetőnek (Kaiszareiai Euszebiosz jelenti, hogy a tizenkét apostol menekült oda, megszökvén a Nagy Zsidó Lázadás elől.) Más városokban a pogányság kitart sokáig a Bizánci érában. A végül a régió mégis teljességgel kereszténnyé válik és a városok többsége püspökök székhelyéül szolgál.

A legtöbb város megmarad a késői római és bizánci időkben. Néhányat ugyan elhagynak lakói az Omajjád Kalifátus 641-es palesztinai hódítása utáni években, de a többi város továbbra is sokáig lakott marad az Iszlám korszakában.

Ásatások

[szerkesztés]

Gerasza és Bet She'an (Szküthopolisz) fennmaradt, mint város, míg Damaszkusz és Amman (Philadelphia) fontos fővárossá váltak. A huszadik század régészei beazonosították a többi város többségét is és a legtöbbjében jelentős ásatások folytak, illetve folynak jelenleg.

A területen az ókor leghosszabb vízvezetékrendszerét (160 km) tárták fel.[2] A hatalmas projekt a Tízváros vízigényét volt hivatott biztosítani.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Tízváros. Magyar katolikus lexikon. (Hozzáférés: 2009. március 17.)
  2. http://mult-kor.hu/20090317_az_antik_vilag_leghosszabb_vizvezeteke

Források

[szerkesztés]
  • Chancey, Mark A. and Adam Porter: “The Archaeology of Roman Palestine.” - Near Eastern Archaeology, Vol. 64, No. 4. - December 2001. pp. 164–198.
  • Epstein, Claire : “Hippos (Sussita).” - The New Encyclopedia of Archaeological Excavations in the Holy Land. Vol. 2. - Ed. Ephraim Stern: Jerusalem: Israel Exploration Society & Carta, 1993
  • Mare, W. Harold: "Decapolis." Eerdman's Dictionary of the Bible. - Ed. David Noel Freedman. Grand Rapids, Michigan: William B. Eerdman's Publishing Company, 2000
  • Parker, S. Thomas: “The Byzantine Period: An Empire’s New Holy Land.” - Near Eastern Archaeology, Vol. 62, No. 3. September 1999. pp. 134–171.
  • Segal, Arthur: "The 'Kalybe' Structures." - Zinman Institute of Archaeology, Haifa University. - Online. [1]
  • Bradley Mayhew: Jordánia (p. 110-124) - Bp. 2006. Park K - ISBN 978-963-530-751-7
  • Udi Levy: Petra Az elveszett civilizáció - Bp. General Press K. 1996 - ISBN 963-9282-58-8
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy