Ugrás a tartalomhoz

Dobsinai-jégbarlang

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dobsinai-jégbarlang
Világörökség
A Nagy-terem a Dobsinai-jégbarlangban
A Nagy-terem a Dobsinai-jégbarlangban
Adatok
OrszágSzlovákia
Világörökség-azonosító725ter-007
TípusTermészeti helyszín
KritériumokVIII
Felvétel éve2000
Elhelyezkedése
Dobsinai-jégbarlang (Szlovákia)
Dobsinai-jégbarlang
Dobsinai-jégbarlang
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 52′, k. h. 20° 18′48.866667°N 20.300000°EKoordináták: é. sz. 48° 52′, k. h. 20° 18′48.866667°N 20.300000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Dobsinai-jégbarlang témájú médiaállományokat.

A Dobsinai-jégbarlang (szlovákul: Dobšinská ľadová jaskyňa, németül: Dobschauer Eishöhle), Közép-Európa egyik leglátogatottabb jégbarlangja, amely az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai részeként 2000 óta a világörökség része, bár nem a Szlovák-karszt területén helyezkedik el.

Fekvése

[szerkesztés]

Szlovákiában a Szepes-Gömöri karszt területén, ezen belül a Szlovák Paradicsomban, Rozsnyói járásban fekszik. Dobsina várostól légvonalban 6 kilométernyire északnyugat felé a Ducsa-hegy oldalában, a tengerszint fölött 969 méter magasságban található, egyike a világ legalacsonyabban húzódó jégbarlangjának. Bejárata az alatta folyó Gölnic völgyénél 130 méterrel magasabban fekszik.

Megközelítése

[szerkesztés]

A barlang autóval a Poprád és Rozsnyó közötti 67-es úton érhető el, Poprádtól körülbelül 30 km-re, Rozsnyótól Dobsinán keresztül körülbelül 40 km-re, Dobšinská településrésznél található. Innen gyalog kell felmenni a barlanghoz. Az 1 km-es útvonal utolsó szerpentines szakaszát a tanösvény bemutató táblái szegélyezik. Az út szintkülönbsége 130 méter, a feljutás körülbelül 25 percet vesz igénybe.

Története

[szerkesztés]

A helyiek régóta ismerték a Ducsa-hegy lejtőjén levő „Jéglyukat”, mint egy szikla tövében rejlő, jéggel töltött hasadékot. Juhászok és vadászok hűsöltek a kiáramló hideg levegőjénél, a közelben lakók hordták innen a jeget. Első írásos említése 1863-ból származik Hunfalvy Jánostól, de a belsőbb szakaszait senki sem ismerte, mert síkos, lejtős talaján senki sem próbált lejutni.

Felfedezése

[szerkesztés]

1870. július 15-én Ruffinyi Jenő dobsinai királyi bányamérnök, Láng Gusztáv honvédhadnagy és Méga Endre városi tisztviselő valamint még öt társuk kötelekkel, létrákkal és egyéb szükséges eszközökkel felszerelve a Jéglyuk kikutatására indultak. Pack József bányász, Gáll János és Jakab Lipták János brigádvezetők kiszélesítették a nyílást, felállítottak egy csörlőt, majd leeresztették Ruffinyit. Ő egy mécses fényénél látta meg a jégképződményeket, visszatért a felszínre, majd rövid pihenő után újra leereszkedett és elkezdte a barlang felmérését. Megvizsgálta a Kis és Nagy termet, valamint a „Pokol” feletti térséget.

Kiépítése

[szerkesztés]
A Barlang szálloda egy 1910 körül kiadott képeslapon
1905. évi nyári korcsolyázás a barlangban
A barlang bejárata 2011-ben

A felfedezés után a barlangot Dobsina város vette át, az erdészeti hivatal gondoskodott a barlang védelméről. Az Osztra szikla alatti erdészlakban az érdeklődők számára egy szobát tartottak fenn 6 ággyal. 1871-től a barlangot fából ácsolt lépcsőkkel és járdákkal tették járhatóvá a látogatók részére. Világítást készítettek és idegenvezetőt is biztosítottak, valamint tájékoztató kiadványt adtak ki, amelyben leírták a nyitvatartást, a belépődíj összegét, a világítás költségét, a közeli vendéglő árait és a Poprád valamint a Dobsina városokból történő odautazás díjait. Tudatták benne a barlang rongálásának és a nem megfelelő világító eszközök használatának tilalmát. 1872-ben és 1873-ban a Gölnic völgyében a város egy kis szállodát építtetett, amelyet később kibővítettek. A fokozódó érdeklődés miatt további épületek megépítésére volt szükség. 1877-ben a barlang bejárata felett emléktáblát avattak a felfedezők neveivel. 1878-ban a szállodától a barlangig sétányt építettek. Igyekeztek megőrizni az eredeti növényzetet, szépítették a barlang környezetét, így itt egy hegyi park jött létre. Tekepályát és fürdőt is emeltek a szálloda mellé. 1881-ben megkezdték a barlang elektromos kivilágításának kísérleteit. A villanyvilágítás 1881. július 24-én gyulladt fel először, de ez csak kísérlet maradt. 1882-től Bunsen-lámpákat használtak a világításhoz. 1883-ban bizottságot alapítottak a jégbarlang igazgatására, 1885-ben a szálloda leégett, helyére újat építettek. 1887-ben az Osztrák–Magyar Monarchia területén elsőként, Európában az elsők között készült el a barlang villanyvilágítása, amelyhez az áramot egy aggregát termelte a felszínen. 1897-ben posta és távíró állomást is létesítettek. 1911-ben a látogatók részére fa menedékházat emeltek a barlang bejárata mellé.

Jellemzői

[szerkesztés]

A barlang hossza 1483 méter. Egy 21 km hosszú barlangrendszer részét képezi. A barlang levegőjének hőmérséklete 0 °C, jégrétegeinek vastagsága 30–40 méter, térfogata 110 000 m³.

Kialakulása a többi karsztbarlangéhoz hasonló módon történt, a csapadékvíz, majd a felszín alatti vízfolyások oldották ki a mészkőből a barlangrendszert. Különlegességét, a ma is folytatódó jégképződést az okozza, hogy bejárata a barlang legmagasabb pontján van, csaknem ezer méter tengerszint feletti magasságban, ezért a barlangi levegő relatíve legmelegebb része folyamatosan kiáramlik a barlangból, amennyiben a külső hőmérséklet alacsonyabb, és helyébe a hidegebb, nehezebb levegő áramlik be. Nyáron a levegőcsere minimálisra csökken. A barlang bejárata északra néz, napfény soha nem éri. A barlang így tulajdonképpen egy jégverem, amely megőrizte a jégkorszak idején keletkezett jégtömböt, sőt az telenként tovább gyarapszik.[1]

A Dobsinai-jégbarlang jó példája az érzékeny klimatológiai egyensúlynak: amikor a jégbarlangot összekötötték a Sztracenai-barlangrendszer járataival, a megváltozott huzatviszonyok miatt olvadni kezdett a hosszú idő alatt felhalmozódott jégtömeg. Amikor az átjárót ajtóval lezárva megszüntették a léghuzatot, a jelenség megszűnt, helyreálltak a jól ismert régi viszonyok.

A barlang látogatható területe két részből áll, a felső és az alsó barlangból. A felső barlang két termét jégfolyosó köti össze, az ezekben található jégalakzatok különböző elnevezést kaptak: az első teremben a Sírkövek, a Fatörzs, a Zuhatag és a Beduin sátor, a második teremben az Oltár, a Kút és az Elefántfej látható. Az alsó barlang szintén két teremből áll, melyeket két folyosó köt össze. Az egyik teremben a Pokol és a Lucifer, a másikban a 10 x 15 m-es Orgona, a Lugas és a Télkirály palotája van.[2]

Hatása

[szerkesztés]

A barlang feltárása nagy visszhangot váltott ki. Jókai Mór is hamarosan meglátogatta, mivel nagyon érdeklődött Magyarország minden természeti érdekessége iránt. Benyomásait A lőcsei fehér asszony című regényében örökítette meg.

A különleges barlang nemzetközileg is nagy érdeklődést keltett. Hamarosan a kor számos híressége felkereste, köztük Fridtjof Nansen sarkutazó, Ferdinand de Lesseps, a Szuezi-csatorna építője, Léo Delibes és Jules Massenet francia zeneszerzők,[3] ill. I. Ferdinánd bolgár cár 1890-ben.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Szombathy 199. o.
  2. Endrődi Lajos. Kirándulások 6 ország hegységeiben. Sport (1980). ISBN 963 253 332 1 
  3. Szombathy 200. o.

Források

[szerkesztés]
  • Szombathy: Szombathy Viktor: Csehszlovákia (nagyútikönyv). Budapest: Panoráma. 1976. = Panoráma nagyútikönyvek, ISBN 963-243-076-X  

További információk

[szerkesztés]
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy