Ugrás a tartalomhoz

Donji Kašić

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Donji Kašić
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségBenkovac
Jogállásfalu
Irányítószám23424
Körzethívószám(+385) 023
Népesség
Teljes népesség69 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság199 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 09′ 04″, k. h. 15° 28′ 23″44.151000°N 15.473000°EKoordináták: é. sz. 44° 09′ 04″, k. h. 15° 28′ 23″44.151000°N 15.473000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Donji Kašić témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Donji Kašić falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Benkovachoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Zárától légvonalban 20, közúton 27 km-re keletre, községközpontjától légvonalban17, közúton 21 km-re északnyugatra, Dalmácia északi részén, Ravni kotari területén fekszik.

Története

[szerkesztés]

Kašić egyike azoknak a településeknek, ahova a török kiűzése (1647) után Janko Mitrović hajdúvezér vezetésével a žegari uradalomhoz tartozó települések morlak (lényegében szerb) lakossága a Ravni kotari területén letelepedett. Első írásos említése 1683-ban történt a kotari morlakok gyülekezőhelyeként (a hagyomány szerint a mai Szent Illés templom helye), ahol döntést hoztak a kotari uszkók felkelésről Dalmácia felszabadításáról a török uralom alól. A felkelés szervezője és a ravni kotari morlak harcosok első vezére Ilija Janković volt, akihez kissé később Stojan Janković és Zaviša Janković kotari szerdárok, mindketten velencei kapitányok is csatlakoztak. A ravni kotariak a kandiai háború idején részt vettek Zára és Šibenik védelmében, valamint Klissza felszabadításában. A moreiai háború során 1684 és 1699 között többek között felszabadították Obrovacot, Benkovacot, Skradint is. A falu ezután 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 218, 1910-ben 317 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után visszatért Horvátországhoz, majd újra Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 99 százaléka szerb nemzetiségű volt. 1991 szeptemberében szerb lakói csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz és a település szerb igazgatás alá került. A falut 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg. Szerb lakossága elmenekült. 2011-ben 63 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
218 0 253 196 230 317 545 482 711 750 846 823 810 765 4 63

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szent Illés próféta tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1872-ben épült. A délszláv háború idején súlyosan megrongálódott. A háború után Islam Latinski és Grčki, Kašić és Veljana faluk önkénteseinek segítségével újjáépítették. A templom előtt minden év augusztus 2-án Szent Illés ünnepén nagy népünnepélyt tartanak.
  • A Mastirine nevű helyen egy valószínűleg Szent Mihály tiszteletére szentelt hatkaréjos 9. századi templom maradványai találhatók. A templomot 1955 és 1957 között Stjepan Gunjača vezetésével tárták fel, melynek eredményeit Dušan Jelovina (1982.) és Vedrana Delonga (1988.) publikálta. A templom a kora középkori dalmát szakrális építészet kiemelkedő példája.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Donji Kašić című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy