Ugrás a tartalomhoz

Francia Kommunista Párt

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Francia Kommunista Párt

Adatok
ElnökFabien Roussel

Alapítva1920. december

IdeológiaKommunizmus,
euroszkepticizmus
Politikai elhelyezkedésszélsőbaloldal
Parlamenti jelenlétNemzetgyűlés
8 / 577
Szenátus
14 / 348
Európai Parlamentben (Franciaországi mandátumok)
0 / 79
Weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Francia Kommunista Párt témájú médiaállományokat.

A Francia Kommunista Párt (franciául: Parti communiste français, PCF) jelentős tagságú kommunista párt Franciaországban.

Választói támogatottsága erősen csökkent az elmúlt évtizedekben, de politikai befolyása még mindig számottevő, különösen a helyi szinteken. 2012-ben a pártnak saját állítása szerint 138 ezer tagja volt, akik közül 70 ezren a tagdíjat is fizették.[1] A tagok számát tekintve ezzel a harmadik legnagyobb párt Franciaországban, a republikánusok (LR) és a szocialisták (PS) után.

1920-ban alapította a szocialista Munkások Internacionáléja Francia Tagozata (Section Française de l’Internationale Ouvrière, SFIO) többségi csoportja. Háromszor is kormányon volt:

Több választáson is a legerősebb francia párt volt 1945 és 1960 között, mielőtt a 70-es évekre megelőzte a Szocialista Párt. Azóta még jelentősebben visszaszorult a szocialistákkal szemben.

2009 óta a Baloldali Front oszlopos tagja Jean-Luc Mélenchon Baloldali Pártja mellett.

A párt országos titkára Pierre Laurent.

A PCF az Európai Baloldali Párt (European Left, rövidítve EL) tagpártja. Európai parlamenti képviselője az Európai Egyesült Baloldal-Északi Zöld Baloldal (European United Left–Nordic Green Left) frakcióban foglal helyet.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Kapcsolódó irodalom

[szerkesztés]
  • Bell, D.S. and Byron Criddle. The French Communist Party in the Fifth Republic. (1994)
  • Bourgeois, Guillaume, "French Communism and the Communist International," in Tim Rees and Andrew Thorpe (eds.), International Communism and the Communist International, 1919-43. Manchester: Manchester University Press, 1998.
  • Hazareesingh, Sudhir. Intellectuals and the French Communist Party: Disillusion and Decline. Oxford University Press, 1991.
  • Hughes, Hannah Cole. "Contemporary Perspectives on the French Communist Party: A Dying Ideology?" Thesis. Kent State University, 2013. online
  • Joly, Danièle. The French Communist Party and the Algerian War. (1991)
  • Kemp, Tom. Stalinism in France: The first twenty years of the French Communist Party. London: New Park, 1984.
  • Raymond, Gino G. The French Communist Party during the Fifth Republic: A Crisis of Leadership and Ideology. Basingstoke: Palgrave Macmillan, 2005.
  • Sacker, Richard. A Radiant Future. The French Communist Party and Eastern Europe, 1944-1956. Peter Lang, 1999.

További információk

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a French Communist Party című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy