Galambhojsza

Galambhojsza
	Vízen úszó példány
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Ardeae;
Csoport:	Aequornithes;
Rend:	Viharmadár-alakúak (Procellariiformes);
Család:	Viharmadárfélék (Procellariidae); Leach, 1820
Nem:	Daption; Stephens, 1826
Faj:	D. capense;
Tudományos név
	Daption capense; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
	Procellaria capensis Linnaeus, 1758;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Galambhojsza témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Galambhojsza témájú médiaállományokat és Galambhojsza témájú kategóriát.

A galambhojsza (Daption capense) a madarak (Aves) osztályának viharmadár-alakúak (Procellariiformes) rendjébe, ezen belül a viharmadárfélék (Procellariidae) családjába tartozó Daption madárnem egyetlen faja.^[1]

Rendszertani besorolása

A viharmadárféléken belül a monotipikus galambhojsza és a szintén monotipikus rokonai, az antarktiszi hojsza (Thalassoica antarctica) és a hóhojsza (Pagodroma nivea), valamint a nagytestű sirályhojszák (Fulmarus) és óriáshojszák (Macronectes) közös csoportba, azaz alcsaládi vagy nemzetségi szintre gyűjthetők össze.^[2]

Korábban a Procellaria nembe sorolták, Procellaria capensis néven.

Előfordulása

A déli félteke kontinenseinek és szigeteinek lakója. A telet a tengereken tölti, ahol Angoláig és a Galápagos-szigetekig is eljut, de általában, csak az Auckland-, a Chatham- és a Campbell-szigetekig repül el. Főleg az Antarktisz közelében levő szigeteken költ; például: az Antarktiszi-félszigeten, Déli-Georgián, Balleny-szigeteken, Kerguelen-szigeteken és a Scotia-tenger néhány szigetén.^[3]

Mivel hatalmas előfordulási területtel rendelkezik, továbbá a 2009-ben végzett becslések szerint 2 millió felnőtt példány van belőle a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a galambhojszát nem fenyegetett fajként tartja számon.^[4]

Alfajai

Daption capense australe (Mathews, 1913)^[3] - Új-Zéland és az Antarktisz között költ.^[5]
Daption capense capense (Linnaeus, 1758)^[6] - az Antarktisz körül költ.^[5]

Megjelenése

Testhossza 39 centiméter, szárnyfesztávolsága 86–89 centiméter, testtömege 250–300 gramm. Feje, szárnyainak teteje sötétbarna, fehér mintázattal, alsó fele hófehér. Nevét a galambhoz hasonló kinézete miatt kapta a tengerészektől.^[3]^[7]

A madárnak a viharmadár-alakúakra jellemző felső csőrkáváján egyenes, cső alakú, szarunemű nyúlványt visel. Zúzógyomrában olajat termel, melyet védekezésre (köpködés által) vagy a fióka táplálásakor használ fel; ha hosszabb vándorutat tesz meg, anélkül, hogy táplálkozzon, akkor ebből az olajból él.^[8] Az orrlyukai fölött sómirigyek találhatók, melyekkel a galambhojsza kivonja testéből a tengervíz fogyasztása nyomán felszaporodott sót. A kiválasztott sót magas sótartalmú nyálka formájában az orrán át spricceli ki.^[9]

Életmódja

A vízfelszínén vagy a víz alá bukva vadászik kisebb halakra, kalmárokra és krillre. Táplálékának a 80%-át azonban a rákok képezik.^[3]^[7] A hajókat is követi hulladék reményében. Táplálkozáskor agresszív viselkedést mutatnak, még a fajtársaikkal szemben is.^[3]

Szaporodása

Sziklapárkányokon telepesen fészkel, melyet törmelékből mélyedésbe készít el. A költőkolóniái kisebbek, mint a többi rokonáé, és általában egy kilométeres távolságban van a tengertől. Novemberben a tojó csak egy tojást tojik, melyen mindkét madár 45 napig kotlik. Kikelés után 45 nappal, körülbelül márciusban, a fióka kirepül a fészekből.^[3]^[7]

Jegyzetek

↑ BirdLife International: 'Daption capense'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
↑ Tree of Life (2008)
↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ZipCode Zoo (03 Jul 2009)
↑ BirdLife International (2012)
↑ ^a ^b Clements, James (2007)
↑ Brands, Sheila (15 Aug 2008a)
↑ ^a ^b ^c Harrison, C. & Greensmith, A. (1993)
↑ Double, M. C. (2003)
↑ Ehrlich, Paul R. (1988)

Források

↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. szeptember 4.) (angolul)
↑ Itis.gov: A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2011. szeptember 4.) (angolul)
Brands, Sheila: Systema Naturae 2000 / Classification – Genus Daption-. Project: The Taxonomicon, 2008. augusztus 15. (Hozzáférés: 2009. február 22.)^{[halott link]}
Brands, Sheila: Systema Naturae 2000 / Classification – Daption capense. Project: The Taxonomicon, 2008. augusztus 15. [2007. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 22.)
Procellariidae, Albatrosses And Petrels Across The World. Oxford, UK: Oxford University Press (2004). ISBN 0-19-850125-0
The Clements Checklist of the Birds of the World, 6, Ithaca, NY: Cornell University Press (2007). ISBN 978-0-8014-4501-9
Double, M. C.. Procellariiformes (Tubenosed Seabirds), Grzimek's Animal Life Encyclopedia 8 Birds I Tinamous and Ratites to Hoatzins, 2nd, Farmington Hills, MI: Gale Group, 107–111. o. (2003). ISBN 0-7876-5784-0
The Birders Handbook, First, New York, NY: Simon & Schuster, 29–31. o. (1988). ISBN 0-671-65989-8
Albatrosses, Fulmars, Shearwaters, and Petrels, Latin Names Explained A Guide to the Scientific Classifications of Reptiles, Birds & Mammals. New York, NY: Facts on File, 191–192. o. [1979] (1995). ISBN 0-8160-3377-3
Birds of the World. New York, NY: Dorling Kindersley, 50. o. (1993). ISBN 1-56458-295-7
Tree of Life: Procellariidae. Shearwaters, Petrels. Tree of Life Web Project, 2008. június 27. (Hozzáférés: 2009. március 18.)
Trewby, Mary. Antarctica: an encyclopedia from Abbot Ice Shelf to zooplankton. Auckland, New Zealand: Firefly Books Ltd, 46. o. (2002). ISBN 1-55297-590-8
ZipCode Zoo: Daption capense australe (Snare Cape Pigeon). BayScience Foundation, 2009. július 3. [2012. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 20.)
A világ madarai. Budapest: Panem Kft (1994). ISBN 963 545 006 0 - magyar neve

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Cape petrel című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Képek az interneten a fajról
Internet Bird Collection - videók a fajról
Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp doi: 10.5962/bhl.title.542: page 132.
General Zoology 13 pt1 p. 239

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[IUCN-1] BirdLife International: 'Daption capense'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)

[2] Tree of Life (2008)

[ZCZ-3] ↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ZipCode Zoo (03 Jul 2009)

[BLI-4] BirdLife International (2012)

[Clements-5] Clements, James (2007)

[Brands1-6] Brands, Sheila (15 Aug 2008a)

[Greensmith-7] Harrison, C. & Greensmith, A. (1993)

[8] Double, M. C. (2003)

[9] Ehrlich, Paul R. (1988)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]