Humber Light Reconnaissance Car
Ez a szócikk feltüntet forrásokat, de azonosíthatatlan, hol használták fel őket a szövegben. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts lábjegyzetekkel ellátni az állításokat! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye |
Humber Light Reconnaissance Car | |
Típus | páncélgépkocsi |
Fejlesztő ország | Egyesült Királyság |
Harctéri alkalmazás | |
Gyártó | Rootes Group |
Gyártási darabszám | 3600 |
Általános tulajdonságok | |
Személyzet | 3 fő |
Hosszúság | 4,37 m |
Szélesség | 1,88 m |
Magasság | 2,08 m |
Tömeg | Mk I: 2,8 t Mk II: 3 t |
Páncélzat és fegyverzet | |
Páncélzat | 12 mm |
Elsődleges fegyverzet | 1 darab 13,97 mm-es Boys-páncéltörő puska |
Másodlagos fegyverzet | 1 darab 7,7 mm-es Bren könnyű géppuska |
Műszaki adatok | |
Motor | benzinmotor |
Teljesítmény | 60-65 kW (80-87 LE) |
Sebesség | 72 km/h |
Hatótávolság | 180 km |
A Wikimédia Commons tartalmaz Humber Light Reconnaissance Car témájú médiaállományokat. |
A Humber Light Reconnaissance Car, más ismert nevén Humberette vagy Ironside egy brit gyártmányú páncélgépkocsi volt, melyet a második világháború alatt gyártottak.
Gyártását a Rootes Group végezte, a páncélgépkocsi egy négykerékhajtású Humber Heavy Utility gépjármű alvázán alapult. Ellátták egy No. 19 típusú rádióberendezéssel is. 1940-től 1943-ig több, mint 3600 darabot gyártottak.
A járművet a gyalogság felderítő ezredei és a RAF Regiment használta Tunéziában, Olaszországban és a nyugati fronton. A háború után néhány jármű hadrendben maradt az indiai és távol keleti brit egységek soraiban. Az LRC-t széles körben használta a Reconnaissance Corps, illetve használta az 1. csehszlovák önálló páncélozott dandár felderítő százada.
Három darab Mk I-est módosítottak a brit királyi család és a miniszterek számára, ezen járművek a Special Ironside Saloons nevet viselték.
Változatok
[szerkesztés]- Mk I – eredeti változat nyitott tetővel és kétkerék meghajtással. Fegyverzete egy Boys-páncéltörő puska és egy Bren könnyű géppuska volt. Kevés darabszámban gyártották.
- Mk II – zárt tetővel készült változat, melyre egy tornyot építettek a géppuska befogadására, a kétkerék meghajtása megmaradt. A Boys-páncéltörő puskát a páncéltest elejében helyezték el.
- Mk III (1941) – külsőre hasonlít az Mk II-höz, de már összkerék meghajtású. Gyártását az 1941-es év végén kezdték.
- Mk IIIA (1943) – további egy kémlelőnyílással látták el a páncéltest elején.
Túlélő járművek
[szerkesztés]Néhány jármű napjainkban is megtekinthető egyes múzeumokban:
- Amersfoort, Holland Lovassági Múzeum
- Brüsszel, Királyi Katonai Múzeum
- London, Royal Air Force Museum
- Overloon, National War and Resistance Museum
- Trimulgherry, Military College of EME
Források
[szerkesztés]- George Forty - World War Two Armoured Fighting Vehicles and Self-Propelled Artillery, Osprey Publishing 1996, ISBN 978-1-85532-582-1.
- I. Moschanskiy - Armored vehicles of the Great Britain 1939-1945 part 2, Modelist-Konstruktor, Bronekollektsiya 1999-02 (И. Мощанский - Бронетанковая техника Великобритании 1939-1945 часть 2, Моделист-Конструктор, Бронеколлекция 1999-02).
- Doherty, R Morshead, H (illustrator) Humber Light Reconnaissance Car 1941–45 New Vanguard 177 (2011) Osprey Publishing 9781849083102
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Humber Light Reconnaissance Car című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.