Johann Friedrich Overbeck
| Johann Friedrich Overbeck | |
 | |
| Született | 1789. július 3.[1][2][3][4][5] Lübeck[6] |
| Elhunyt | 1869. november 12. (80 évesen)[1][2][3][4][5] Róma[7] |
| Állampolgársága | Lübeck |
| Szülei | Christian Adolph Overbeck |
| Foglalkozása | |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | San Bernardo alle Terme |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Friedrich Overbeck témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Johann Friedrich Overbeck (Lübeck, 1789. július 3. – Róma, 1869. november 12.) német festő, a Nazarénus mozgalom egyik alapítója.
Élete
[szerkesztés]
1806-ban a bécsi akadémiának lett tanítványa, de néhány társával együtt ellentétbe került az akadémia klasszicista irányzatával, mely a divatos romantikus hajlamoknak oly kevéssé felelt meg, hogy Overbeck 1810-ben kénytelen volt Bécsből távozni és végleg Rómában telepedett le, ahol a katolikus vallásra tért át és a római San Luca akadémia tanára lett.
Barátjával, Franz Pforr-ral 1809-ben megalapította a Szent Lukács testvériséget (ismertebb néven a nazarénus mozgalmat). Céljuk a keresztény művészet újjáélesztése volt a quattrocento eszközeivel. Schadowval, Cornelius-szal, Veittel és Schnorral együtt társaságot alkottak, mely a „Sant'isodorói testvérek”, később „nazarénusok” néven olyan nagy hatást gyakorolt a modern német festészetre. A vallásos érzésnek lehetőleg tiszta, szigorú, nem annyira érzékien szép, mint hatásos, mély és egyszerű kifejezésére törekedtek.
Overbeck Bartholdy porosz főkonzul házának egy termében József történetéből vett freskóképek közül a József eladását és a „Hét sovány esztendőt” ábrázoló képeket festette (1819-ben fejezte be); a Giustiniani Massimo villa freskóképei közül Overbeck öt jelenetet festett Torquato Tasso Megszabadított Jeruzsáleméből,[8] azután készült legkitűnőbb freskóképe: Assisi Szent Ferenc rózsái a Santa Maria degli Angeli templomban Assisi mellett. Olajfestményei közül a legjelentékenyebbek: Krisztus bevonulása Jeruzsálembe és Krisztus siratása (Lübeck, Mária-templom); Itália és Germánia (müncheni új képtár); Krisztus az Olajfák hegyén (hamburgi kórház); Mária eljegyzése (berlini nemzeti képtár); Mária megkoronázása (kölni dóm); A vallás diadala a művészetekben (Frankfurt, Städel-féle intézet), stb. Mind e műveiben tagadhatatlan komolysága, mély vallásos érzése, de ez érzés igazán művészi kifejezésére képtelen. Jobban, eredetibben fejezte ki gondolatait rajzaival, melyekben a technikai járatlansága nem akadályozta. Legnagyobb részük fa-, vagy rézmetszetben megjelent és a német népnek sokáig a kedvencei közé tartozott. Ilyenek: Jézus megáldja a kisdedeket; János a pusztában prédikál; Lázár föltámasztása; Mannanedis; 40 rajz Krisztus életéből; A hét szentség stb.[9] Munkássága végére a kezdeti tiszta, reneszánsz szellem eltűnt, és helyét átvette a katolicizmus dogmatizmusa. 1869-ben hunyt el, Rómában.
Leghíresebb művei
[szerkesztés]- Bevonulás Jeruzsálembe (1809–1824)
- Itália és Germánia (1811–1823)
- Casino Messina (1818–1827)
- Rózsák csodája (1829)
- A vallás diadala a művészetekben (1840)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Friedrich Overbeck (holland nyelven)
- ↑ a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ Freskói a Massimo villában
- ↑ Lásd Joseph Beavington-Atkinson: Overbeck. London 1882. (Illustrated biographies of the great artists); Margaret Howitt: Friedrich Overbeck, sein Leben und Schaffen (1. kötet, 2. kötet, Freiburg, 1886); Robert Dohme: Kunst und Künstler des Mittelalters und der Neuzeit. Vierte Abtheilung. Leipzig 1886.
Források
[szerkesztés]- A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
