Karl Pfeffer-Wildenbruch
| Karl Pfeffer-Wildenbruch | |
 | |
| Született | 1888. június 12. Kalkberge |
| Meghalt | 1971. január 29. (82 évesen) Bielefeld, |
| Állampolgársága | német |
| Nemzetisége | német |
| Fegyvernem | tüzérség |
| Szolgálati ideje | 1907 - 1945 |
| Rendfokozata | SS obergruppenführer |
| Egysége | 4 SS hadosztály, VI. SS hadtest, IX. SS hegyihadtest |
| Csatái | Első világháború, Második világháború, azon belül a legjelentősebb Budapest ostroma |
| Kitüntetései | Lovagkereszt tölgylevelekkel, I. osztályú német Vaskereszt (2X), II. osztályú német Vaskereszt (2X), Sebesülési jelvény, Anschluss-medál, Szudéta-vidék érem, Érdemkereszt, SS-érdemgyűrű. |
| Halál oka | közúti baleset |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Karl Pfeffer-Wildenbruch témájú médiaállományokat. | |
Karl Pfeffer-Wildenbruch (Kalkberge, 1888. június 12. – Bielefeld, 1971. január 29.) német katonatiszt az első világháborúban, majd tiszt az SS-ben a második világháború idején. A budapesti csata idején a német csapatok főparancsnoka volt.
Élete
[szerkesztés]Iskoláinak elvégzése után katonai iskolába iratkozott. 1907-ben végzett hadnagyi rangban. 1908 – 1911 között a berlini Katonai Műszaki Iskolához volt beosztva.
Az első világháború idején egy üteg parancsnoka volt, majd vezérkari tiszt lett. Colmar von der Goltz tábornagy alatt szolgált Bagdad-ban, majd miután a város elesett, hazavezényelték Németországba, ahol a 11. Tüzérhadosztály vezérkari tisztje lett.
A háború után, 1919-ben a rendőrséghez jelentkezett, amelynek kötelékében Osnabrück és Magdeburg rendőr-főparancsnoka lett. 1928 – 1933 között Santiago de Chilében teljesített szolgálatot.
1933 júniusától ezredesként teljesített szolgálatot Frankfurt an der Oderben, majd 1936-tól a rendőrakadémiák főinspektora volt, 1937-től vezérőrnagyi rangban. 1939-ben jelentkezett az SS-be, ahol SS-Brigadeführerként a vezérkarban szolgált.
1939 végén megbízták a 4. SS rendőrhadosztály vezetésével, egyúttal megkapta az SS-Gruppenführer rendfokozatot is. A Franciaország elleni hadjáratot követően hazatért, majd 1941-ben kinevezték a rendőrség főparancsnokának. 1943 októberében átvette a VI. SS hadtest parancsnokságát SS-Obergruppenführer rangban.
1944 decemberében a IX. SS hegyihadtest parancsnokává nevezték ki, amelynek székhelye Budapesten volt. Hitler őt bízta meg a város védelmével, kijelentve, hogy semmilyen körülmények között nem adhatja fel a várost. A védelmet magyar részről Hindy Iván vezette.
A szovjet csapatok december 24-én vették ostrom alá a várost. Budapest védői 49 napig álltak ellen. A védők végül is a tarthatatlan helyzet miatt 1945. február 11-én Hitler tiltása ellenére megkíséreltek kitörni a városból, de ez kudarcba fulladt, Wildenbruch és Hindy pedig bevárva a szovjeteket, fogságba estek.[1] Wildenbruch ezenkívül súlyosan meg is sebesült.
Miután felépült, 1949. augusztus 10-én a szovjetek 25 év kényszermunkára ítélték. 1955 októberében szabadon engedték, az NSZK-ban telepedett le. 1971. január 29-én hunyt el autóbalesetben.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Mihályi Balázs, Tóth Gábor, Tulok Péter: A Várnegyed ostroma. Buda 1944-45. – Budavári Önkormányzat, Litea Könyvesbolt, Budapest, 2018, ISBN 9786150010755
- Berger, Florian. Ritterkreuzträger mit Nahkampfspange in Gold. Selbstverlag Florian Berger, 2004. ISBN 3-9501307-3-X
- Fellgiebel, Walther-Peer. Die Träger des Ritterkreuzes des Eisernen Kreuzes 1939-1945. Friedburg, Germany: Podzun-Pallas, 2000
- http://www.budapest-ostroma.hu/ Archiválva 2018. február 15-i dátummal a Wayback Machine-ben Budapest ostroma 1944-45
