Kelenken guillermoi
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Középső miocén, 15 Ma | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Kelenken guillermoi rekonstrukciója
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Fosszilis | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Kelenken guillermoi Bertelli et al., 2007 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Kelenken guillermoi holotípusának lelőhelye.
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kelenken guillermoi témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kelenken guillermoi témájú kategóriát. |
A Kelenken guillermoi a madarak (Aves) osztályának kígyászdarualakúak (Cariamiformes) rendjébe, ezen belül a fosszilis gyilokmadarak (Phorusrhacidae) családjába tartozó faj.
Nemének az egyetlen faja.[1]
Tudnivalók
[szerkesztés]A középső miocénben élt a Kelenken guillermoi faj, amelynek fosszíliáját 2006-ban fedezték fel Patagóniában, a koponya nagyságát tekintve a legnagyobb eddig ismert röpképtelen húsevő madár. A csaknem teljes megtalált koponya 71,6 centiméter hosszúságú.[2] A mai ragadozó madarakéhoz hasonlóan horgas végű csőre volt.
A Kelenken guillermoi fosszíliája ugyanazon állat lábcsontjainak egy részét is tartalmazza, amelyek cáfolják azt a korábbi véleményt, hogy a nagy testű gyilokmadarak nehézkesek és lassúk lehettek. A csontok alapján az állat akár 50 kilométeres óránkénti csúcssebességre is képes lehetett.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Genus Taxonomy. [2012. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 23.)
- ↑ (2007) „A new phorusrhacid (Aves: Cariamae) from the middle Miocene of Patagonia, Argentina”. Journal of Vertebrate Paleontology 27 (2), 409. o. DOI:[409:ANPACF2.0.CO;2 10.1671/0272-4634(2007)27[409:ANPACF]2.0.CO;2].
- ↑ Anitei, Stefan, "The Largest Terror Bird - It had the largest bird skull" [1]
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Kelenken című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]
- Bertelli, S.; L.M. Chiappe, and C. Tambussi. 2007. A new phorusrhacid (Aves: Cariamae) from the middle Miocene of Patagonia, Argentina. Journal of Vertebrate Paleontology 27. 409. Accessed 2018-09-30.
- Jones, Washington W. 2010. Nuevos aportes sobre la paleobiología de los Fororrácidos (Aves: Phorusrhacidae) basados en el análisis de estructuras biológicas (PhD thesis), 1–213. PEDECIBA. Accessed 2018-09-30.
- Rehr, Darryl. 2007. Prehistoric Predators - Terror Bird, 5:40–11:40. National Geographic. Accessed 2018-09-30.
- Tonni, Eduardo P., and Alfredo A. Carlini. 2008. Chapter 13, "Neogene Vertebrates from Argentine Patagonia: Their Relationship with the Most Significant Climatic Changes" in "J. Rabassa (ed.) The Late Cenozoic of Patagonia and Tierra del Fuego", 269–284. Elsevier Science.
- Dalla Salda, Luis, and Juan Franzese. 1987. Las megaestructuras del Macizo y Cordillera Norpatagónica argentina y la génesis de las cuencas volcano-sedimentarias terciarias. Revista Geológica de Chile 31. 3–13. Accessed 2018-09-04.
- Degrange, F.J.; C.P. Tambussi; K. Moreno; L.M. Witmer, and S. Wroe. 2010. Mechanical Analysis of Feeding Behavior in the Extinct "Terror Bird" Andalgalornis steulleti (Gruiformes: Phorusrhacidae). PLoS ONE 5. e11856. Accessed 2018-09-30.
- Escosteguy, Leonardo, and Mario Franchi. 2010. Estratigrafía de la región de Chapelco, Provincia del Neuquén. Revista de la Asociación Geológica Argentina 66. 418–429. Accessed 2018-09-10.
- Kramarz, Alejandro; Alberto Garrido; Analía Forasiepi; Mariano Bond, and Claudia Tambussi. 2005. Estratigrafia y vertebrados (Aves y Mammalia) de la Formación Cerro Bandera, Mioceno Temprano de la Provincia del Neuquén, Argentina. Revista Geológica de Chile 32. 273–291. Accessed 2017-10-20.
