Kemence (építmény)
A kemence az egyik legősibb, ember által épített tűzhely, tűzrakóhely-típus. Általában sütésre, főzésre, pörkölésre vagy egyéb élelmiszer-feldolgozásra használták őseink a mindennapjaikban. Tüzelőanyaga általában fa, az épület belsejében lévő kemence kéményhez csatlakozik, és a belső tüzelésűek az égéshez a helyiségbe bevezetett levegőt használják.
Felépítése
[szerkesztés]A kemence a hagyományos paraszti házakban a szoba konyha felőli falához épült. A nagyobbaknak négyszögletű, a kisebbeknek tojás alakú alaprajzuk volt. Általában a kemencék alá padkát raktak, ezzel emelve meg a kemenceszáj szintjét. Ennek magassága kb. 80–100 cm. Ez nemcsak hogy megkönnyítette a munkát, hanem hőszigetelő rétegként is működött. A padka a kemencénél nagyobb alapterületű volt, így erre lehetett ülni vagy pakolni. A kemencetest háta és a fal között lévő részt hívták kuckónak vagy sutnak. A kemencetest legtöbbször íves kialakítású. A kemence, mint tűzhely, egyes változatai azonosak a többcélú cserépkályháéval (járatos, tűzhelyes kemence, mely tartalmaz egy épített tűzhelyet főzőlapokkal, és mellette egy épített, független légterű sütőteret).
Története
[szerkesztés]Szinte a tűz meleget adó, és ételt ízesebbé tevő képességének felfedezésével egyidőben jött az emberek igénye a tűz kordában tartására. A barlangban lakó őseink a kezdetben csak a földre rakott tűzhelyet kezdték el kövekkel körbebástyázni.
Az ókori Római Birodalomban már építettek fűtési funkciót ellátó külső tüzelésű kemencéket, amelyek füstjét a helyiségekben álló üreges oszlopok belsejében vezették ki a szabadba. Más helyen a fűtendő helyiség alá épített fűtőkamra/tűztér boltíves tetején lyukakat hagytak, fölé kövekből vastag hőtároló réteget emeltek, amelyen a kiáramló meleg füst és levegő távozott. Nagyobb rendszerekben az oszlopokra épített padló alatt vitték ki a füstöt. Az erre épített padlón bedugaszolható lyukak voltak, amit tüzelésnél bedugtak, hogy a füst ne áramoljon a lakóhelyiségbe. Amikor kellőképpen felmelegítették a hőtároló köveket, akkor a tüzet hagyták kialudni, és utána a padlón lévő lyukakat szabaddá tették. A köveken átáramoltatott levegő felmelegedett, és szabadon beáramolhatott a helyiségbe. Ezt hypocaustum rendszernek nevezték. Később ezt a rendszer a középkori kolostorok (Margit-szigeti domonkos kolostor), és pl. a magyar budai, az esztergomi, és a visegrádi királyi vár fűtésében is alkalmazták.
A 13. század környékén kezdtek kialakulni a mai kemencék. Egyszerű építési módjuk és jó hőtartó képességük miatt terjedtek el Magyarországon is.
A 20. században a kültéri kemencék vették át a beltéri, belső tüzelésűek helyét. Sok falu határában közös kemencéket építettek.
Fajtái
[szerkesztés]
Anyaguk szerint
[szerkesztés]- sárkemencék
- agyaghurkából épített kemencék
- agyagtégla kemencék
- cserépkemencék
- vályogkemencék
- téglakemencék
Felhasználási mód szerint
[szerkesztés]
- Sütésre, főzésre használatos kemencék
- Szárításra, pörkölésre használatos kemencék
- Füstölőkemencék
Tágabb értelemben léteznek még nem házi célra készült típusok (lásd: egyértelműsítő lap: nagy hőmérsékleten végbemenő technológiai folyamatok elvégzésére alkalmas berendezés):
- Ipari égetőkemencék
- Fazekas kemence
- Mészégető kemence
- Cementégető kemence
- Hoffmann-féle körkemence (téglagyári kemence)
- Kohászati, fémipari kemencék
- Hőkezelő kemencék
- Izzító, melegítő kemencék
Építési mód szerint
[szerkesztés]- épületen kívül eső kemencék
- épületen belüli, belső tüzelésű kemencék
- épületen belüli, külső tüzelésű kemencék
Források
[szerkesztés]- Bokor József (szerk.). kemence, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2012. március 25.
- Magyar néprajzi lexikon III. (K–Né). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1980. ISBN 963-05-1288-2
További információk
[szerkesztés]
- kemence.lap.hu
- Kemenceépítés amatőröknek
- Kemenceépítő mesterek, képek, kemence weboldal-gyűjtemény
- Csülkös cipó sütése kerti kemencében
- aquincumi padlófűtések
- Margit-szigeti domonkos kolostor fűtése Archiválva 2017. február 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Zsíros Zoltán: Kemenceépítés és kenyérsütés. Ahogy mi csináljuk; Pangea Egyesület, Pénzesgyőr, 2005 (Pangea füzetek)
- Sabján Tibor: A búbos kemence; 2. bőv. kiad.; Terc, Bp., 2002 (Népi kultúra)
- Sabján Tibor: Kenyérsütő kemencék; Terc, Bp., 2008 (Népi kultúra)
- Oláh Anna: Bolyai Farkas hőtani elméletei, kemencerakó, -öntő tapasztalatai. "Mint kemencemester is országszerte híres"; L'Harmattan, Bp., 2015
- Jana Spitzer–Reiner Dittrich: Kemencék kint és bent. Saját készítésű modellek, bevált receptek; ford. Szüle Dénes; Cser, Bp., 2017