Ugrás a tartalomhoz

Leo Thun

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Leo Thun
Leo Thun Josef Kriehuber litográfiáján, 1850
Leo Thun Josef Kriehuber litográfiáján, 1850
Született1811. április 7.[1][2][3][4][5]
Děčín[6][4]
Elhunyt1888. december 17. (77 évesen)[1][2][3][4][5]
Bécs[7]
Állampolgársága
HázastársaCaroline von Thun und Hohenstein[8]
SzüleiTerezie, Gräfin von Brühl
Franz Anton I. Thun-Hohenstein
Foglalkozása
  • politikus
  • education activist
  • filantróp
Tisztsége
  • Ausztria szövetségi minisztere
  • a cseh tartomány­gyűlés tagja
  • az Osztrák Birodalmi Tanács főrendiházának tagja (1861. április 18. – )
IskoláiKároly Egyetem
SírhelyeThun-Hohenstein Vault in Děčín-Chrást
A Wikimédia Commons tartalmaz Leo Thun témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Leo von Thun-Hohenstein gróf (Magyarországon elterjedt névalakjában: Leo Thun; Tetschen (ma: Děčín), Csehország, 1811. április 7.Bécs, 1888. december 17.) osztrák politikus, vallás- és közoktatásügyi miniszter, író. Hazánkban elsősorban a neveléstörténetben jelentős szerepet játszó oktatási reform, az Organisationsentwurf (közismertebb nevén Entwurf) révén ismert.

Névalakjai

[szerkesztés]

Neve sokféle formában előfordul.[9] Keresztneve eredetileg Leopold volt, de a családban csak Leónak szólították, amit később hivatalosan is felvett, és a Leopold Leo nevet viselte. Általában azonban ezután is Leo néven említették.[10]

Pályája

[szerkesztés]

A régi német Thun und Hohenstein grófi családból származott. Jogot végzett, és a prágai udvari kancellárián, majd Galíciában dolgozott. 1848 első felében a tartományi kormányzóság elnöke (kormányzó) volt Prágában. Május 29-én kormányt alakított a nemzeti komité tagjaiból, de a pünkösdi felkelés (június 12) alatt a forradalmár diákok elfogták. A felkelést hat nap múlva Windisch-Grätz herceg leverte.[11]

1849. július 28-án vallás- és közoktatásügyi miniszterré nevezték ki; e minőségében Ausztria és Magyarország közoktatását is irányította egészen 1860. október 20-áig, amikor Ferenc József az októberi diploma kiadásával egyidejűleg felmentette, és érdemei elismeréseként a Lipót-rend nagykeresztjével tüntette ki. Minisztersége tehát lényegében egybeesett a Haynau- és a Bach-korszakkal. Később sem hagyta el a politikát: tagja volt a felsőháznak és három ízben (1861–1867, 1870, 1883–1889) a cseh tartományi gyűlésnek. Konzervatív katolikusként ellenezte a kiegyezést és a dualizmust.

Minisztersége alatt teljesen átszervezte az oktatásügyet és a bécsi tudományos akadémiát. Reformjának egyes elemei a mai napig élnek közoktatásunkban.

Nevéhez fűződik a sokat bírált 1855-ös konkordátum, melynek megszüntetése ellen 1870-ben hevesen küzdött.

1857-ben Innsbruck díszpolgára lett.

Az Entwurf

[szerkesztés]

Thun pályájának legfontosabb mérföldköve – egyúttal a magyar oktatásügy történetének egyik legfontosabb dokumentuma – az ausztriai gimnáziumok és reáliskolák működését átszervező 1849-es rendelet, amelyet hamarosan Magyarországra is kiterjesztettek. Az Entwurf a korábbi felsőfokú képzés egy részének középszintre helyezésével bevezette a nyolcosztályos gimnázium és a hatosztályos reáliskola rendszerét, a képesítéshez kötött szaktanári rendszert és az érettségi vizsgát. A tanítás nyelvévé az intézmény székhelyén élő lakosság többségének anyanyelvét tette. Ettől azonban Thun már 1855-ben visszakozott, amikor a német nyelvű tanítást kezdte erőltetni, de ez a magyar iskolák ellenállása miatt csak részben valósulhatott meg, s az 1860-as októberi diplomával végleg kudarcot vallott.

Értékelése

[szerkesztés]

Tevékenységét sok kritika érte, de hamar megmutatkoztak reformjainak maradandó elemei is. Modernizálta a köz- és felsőoktatást, bevezette a szaktanári rendszert, de tanárvizsgát minisztersége alatt Magyarországon nem, csak a Habsburg Birodalom más országaiban lehetett tenni, ami megnehezítette a rendszer kiépítését hazánkban. Abszolutisztikus, központosító törekvései mellett az erőszakos németesítés és a papság oktatásügyi befolyásának növelése is kivívta kritikusainak ellenszenvét.

Művei

[szerkesztés]
  • Über den gegenwärtigen Stand der böhmischen Literatur. Prága, 1842
  • Die Stellung der Slowaken in Ungarn beleuchtet. Prága, 1843

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b c Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  5. a b BnF-források (francia nyelven)
  6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  7. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  8. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2023. július 31.)
  9. Neveinek listája a Német Nemzeti Könyvtár katalógusában. [2016. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 4.)
  10. Allgemeine Deutsche Biographie
  11. Hóman Bálint: Prága forradalma

Források

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy