Levante

Levante
Népesség
Népesség	44 550 926 fő (2100)
Térkép
Pozíció Közel-Kelet térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Levante témájú médiaállományokat.

Levante ([leˈvantə]) történelmi földrajzi régió, amely a Közel-Keleten terül el. Tágabb értelemben azok a tartományok, melyek a Földközi-tenger mellett az Eufrátesz és a Nílus folyóig Itáliától keletre estek.

Története

A Levante olasz eredetű szó, mely főleg a 13. és a 14. században az olasz tengeri kereskedelemmel kapcsolatban volt használt a kelet-mediterrán térségben, beleértve Görögországot, Anatóliát, Szíria-Palesztinát és Egyiptomot, vagyis a Velencétől keletre fekvő területeket.

A szűkebb értelemben vett Levantét északon a Torosz-hegység középső és keleti vonulatai, keleten Mezopotámia, délen az Arab-félsziget sivatagos vidéke, nyugaton a Földközi-tenger határolta, vagyis a mai Szíria, Libanon, Izrael, Palesztina és Jordánia területének felelt meg. Tágabb értelemben ide sorolták a Földközi-tenger Itáliától keletre eső partvidékét (tehát az előbbieken túl Egyiptomot, Kis-Ázsiát, sőt, időnként Görögországot is). Nem foglalja magában azonban sem az Arab-félszigetet, sem a Kaukázus vidékét. A régió mindazonáltal nem határolható körül élesen, mivel inkább kultúrtörténeti, mint földrajzi fogalom. A kifejezés itáliai szemléletet tükröz, a szó maga is az olaszból származik, jelentése (nap)felkelte, (nap)kelet.

Levante ismert a Földközi-tenger keleti partvidékéhez kapcsolódó kereskedelméről is. E vidék főbb kereskedelmi városai Konstantinápoly, Szmirna, Alexandrette, Haleb és Alexandria voltak.

Kínából, Iránból selyem, Indiából gyapot, az indonéz szigetvilágból fűszerek érkeztek a szárazföldi karavánutak központjaiba (Bizánc, Antiochia, Alexandria), innen tengeri úton vitték tovább. Mindezekért cserébe nemesfémet, nyersanyagokat, később iparcikkeket szállítottak Ázsiába. A levantei kereskedelem urai kezdetben az arabok voltak, később a bizánciak, majd a keresztes háborúk idejétől az itáliai kereskedőállamok (Velence, Genova, Pisa) kezébe került a tengeri szállítás.

Források

• Magyar nagylexikon XII. (Len–Mep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 75. o. ISBN 963-9257-07-9  
• Pallas nagy lexikona