Ugrás a tartalomhoz

Makarov-pisztoly

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
PM

Típuspisztoly
OrszágSzovjetunió
TervezőNyikolaj Makarov
Alkalmazás
Használó országSzovjetunió, Varsói Szerződés egyes tagállamai, Kína
Műszaki adatok
Űrméret9 mm
Lőszer9×18 mm Makarov
Tárkapacitás8 db
Működési elvszabad hátrasiklású tömegzár
Tömeg730 g (töltetlen tárral),
810 g (tele tárral) kg
Fegyver hossza161,5 mm
Csőhossz93,5 mm
Csőtorkolati sebesség315 m/s
A Wikimédia Commons tartalmaz PM témájú médiaállományokat.

A Makarov-pisztoly, más néven PM, vagy PM–9 (ПМ – Пистолет Макарова) egy szovjet félautomata pisztoly, amelyet Nyikolaj Fjodorovics Makarov tervezett 1948-ban. A hidegháború időszakában a Szovjet Hadseregben és egyéb rendvédelmi szerveknél legelterjedtebben használt oldalfegyver volt. A keleti blokk egyes országaiban is gyártották.

Története

[szerkesztés]

A Szovjetunióban 1945-ben írtak ki pályázatot a TT-pisztoly leváltására. Az 1933-ban rendszeresített és a második világháborúban széleskörűen használt TT 1945-re elavult, megbízhatósága már nem felelt meg a kor követelményeinek, ezen kívül túl nehéz volt. A tulai CKB–14 tervezőirodában (ma: KBP) dolgozó Nyikolaj Makarov 1947-re a pályázatra két prototípust dolgozott ki. A TKB–412 típusjelű prototípus a TT-pisztolynál is alkalmazott 7,62×25 mm-es lőszert használta. A másik, TKB–429 típusjelű prototípushoz Makarov saját lőszert tervezett. A kifejlesztett új lőszer a Browning .380 ACP (vagy 9×17 mm) töltényén alapult, de a lövedék kialakítása és a geometriai méretek eltértek. A Makarov által kidolgozott 9×18 mm-es lőszert alkalmazó TKB–429 sikeresen szerepelt a lőtéri próbákon, így ezt a típust választották ki sorozatgyártásra. A PM, vagy PM–9 típusjelet kapott fegyvert 1951-ben rendszeresítették a Szovjet Hadseregben, majd ezt követően a rendvédelmi szerveknél. Oroszországban a Makarov-pisztolyt a 2003-tól gyártott Jarigin-pisztoly váltotta fel. A fegyver még napjainkban is igen elterjedt a szovjet utódállamokban. Csak a Szovjetunióban közel 2 millió darab készült belőle. A fegyvert gyártó, a Bajkal nevet is használó Izsmeh (az Izsmas része) még ma is gyártja egyes változtait.

Szerkezeti kialakítása

[szerkesztés]

A Makarov-pisztoly egy közepes méretű félautomata (öntöltő) maroklőfegyver. Szabad hátrasiklású, tömegzáras rendszerű fegyver. A kialakítása rendkívül egyszerű. Külsőre a német Walther PP-re hasonlít, de szerkezete eltérő, annál lényegesen egyszerűbb. Úgy alakították ki, hogy minden alkatrésze egynél több funkciót töltsön be. A cső rögzítése a Walter PP kialakítását követi, a tokba mereven van beépítve. A zár helyretoló rugója a cső körül helyezkedik el. A zár, és maga a fegyver is viszonylag nehéz a méretéhez képest. Ez nagyobb tehetetlenséggel párosul, így a viszonylag nagy energiájú 9×18 mm-es lőszernél is mérsékelt hátrarúgást biztosít. Elsütőszerkezete revolverező típusú. A fegyver szánakasztóval van felszerelve, az utolsó lőszer kilövése után a zár hátsó helyzetben marad. A tűzbiztosító karja a szán bal oldalán van. Biztosított helyzetben a felhúzott kakas a biztosítóra csapódik, az elsütőbillentyűt pedig nem lehet elhúzni. A biztosítót tüzelési helyzetbe kapcsolva a revolverező elsütőszerkezet segítségével a kakast az elsütőbillentyűvel lehet ismét felhúzni, majd kiváltani a lövést. A pisztoly szabadon mozgó ütőszeggel rendelkezik. Az eredeti Makarov-pisztoly tárjában 8 db lőszer fért el, de később készült hozzá 10 és 12 lőszert befogadó tár is.

Változatai

[szerkesztés]

A pisztolyt a Szovjetunión kívül a keleti blokk több országában is gyártották. Készítették az NDK-ban, Bulgáriában és Kínában is, ezek a változatok teljesen megegyeztek az eredeti Makarov-pisztollyal. A bolgár változat kidolgozottsága és minősége azonban gyengébb.

A legelterjedtebb típusváltozata a PMM típusjelű pisztoly, amelyet a Makarov-pisztoly áttervezésével alakítottak ki. 1990-ben a pisztolyhoz új lőszert készítettek, amelynél növelték a lőpor mennyiségét. Ennek eredményeként a csőben lövéskor 25%-kal emelkedett a gáznyomás, és nőtt a lövedék kezdősebessége. Az új lőszer a 9 × 18 mm PMM típusjelet kapta. A PMM tárkapacitása 12 db-os, és más apróbb módosításokat is végeztek, például kényelmesebb markolatot és módosított huzagolást alkalmaztak. A PMM változat az eredeti Makarov-lőszer tüzelésére is alkalmas.

Az orosz Bajkal fegyvergyár polgári használatra, főként az USA-piacra IJ–170 néven gyártja a pisztolyt, a hagyományos és a növelt energiájú lőszerrel egyaránt, de elkészítették a .380 APC lőszert tüzelő változatát is. A Bajkal, ugyancsak amerikai exportra, gyártotta a fegyver légpisztoly-változatát MP645K típusjelzéssel. Ez a változat .177-es (4,5 mm-es) lőszert alkalmaz, a hajtógáz patronban tárolt szén-dioxid. A hajtógáz patronját a módosított tárban helyezték el. A fegyver külsőre megegyezik a Makarov-pisztollyal, és működésében is olyannyira élethű, hogy az elsütőszerkezete revolverező típusú.

A Bajkal a .380 ACP lőszerhez az IZS–71 típusjelű, valamint a 9 × 18 mm-es lőszerhez a Bajkal–422 típusjelű változatát napjainkban is gyártja.

Lengyelországban és Magyarországon is gyártottak 9 × 18 mm-es Makarov-lőszert tüzelő pisztolyokat. A lengyel P–64 és P–83 típusok, valamint a magyar PA–63 külsőre sok hasonlóságot mutat a Makarov-pisztollyal, ezek azonban valójában nem a PM áttervezésével kialakított fegyverek, hanem a Walther PP pisztoly leszármazottai.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy