Ugrás a tartalomhoz

Monica Vitti

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Monica Vitti
1990-ben
1990-ben
SzületettMaria Luisa Ceciarelli
1931. november 3.[1][2][3][4][5]
Róma[6]
Elhunyt2022. február 2. (90 évesen)[7][8][6]
Róma[9]
ÁlneveMonica Vitti
Állampolgársága
  • olasz ( – 1946. június 18.)
  • olasz (1946. június 19. – )
Nemzetiségeolasz
HázastársaRoberto Russo (1995–2022)
Élettársa
Gyermekeigyermek
Foglalkozása
IskoláiAccademia Nazionale d'Arte Drammatica Silvio D'Amico
Kitüntetései
  • Az Olasz Köztársasági Érdemrend főtisztje
  • a francia Becsületrend lovagja
  • Nastro d'Argento for Best Supporting Actress (1962)
  • Ezüst Szalag díj (1962)
  • Targa d'Oro (1963)
  • David di Donatello for Best Actress (1969)
  • Nastro d'Argento for Best Actress (1969)
  • David di Donatello-díj (1969)
  • David di Donatello for Best Actress (1971)
  • David di Donatello for Best Actress (1974)
  • David di Donatello for Best Actress (1976)
  • Nastro d'Argento for Best Actress (1976)
  • David di Donatello for Best Actress (1979)
  • Silver Bear for Outstanding Artistic Contribution (1984)
  • Golden Lion for Lifetime Achievement (1995)
  • Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka (1995. január 26.)[10]
Halál okadementia with Lewy bodies
SírhelyeCampo Verano[11]
Színészi pályafutása
Aktív évek1954–1992
Tevékenységszínésznő, komika
A Wikimédia Commons tartalmaz Monica Vitti témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Monica Vitti, eredeti neve Maria Louisa Ceciarelli (Róma, 1931. november 3. – Róma, 2022. február 2.) olasz színésznő. Az 1950-es évek közepétől filmez. Michelangelo Antonioni filmdrámáiban nyújtott alakításai révén vált világhírűvé. Az 1960-as évek közepétől átváltott a vígjátékokra, és hazája első számú – tulajdonképpen egyetlen igazi – női komikusa lett. Legnépszerűbb filmjei az 1960-as, 1970-es években készültek.

Pályafutása

[szerkesztés]

A kezdetek

[szerkesztés]

Monica Vitti pontos születési dátuma bizonytalan: egyes források szerint nem 1931-ben, hanem 1933-ban született. Elvégezte a római Színművészeti Akadémiát, ahol 1953-ban kapott diplomát. Az olasz fővárosban, illetve Milánó és Genova színházaiban játszott, és tévés megbízásokat vállalt. A világot jelentő deszkákon olyanok rendezték őt, mint Franco Zeffirelli és Michelangelo Antonioni. Utóbbi egy vígjátékban figyelt fel Monicára. Közös színházi együttműködésük legsikeresebb állomása John Van Druten I am a camera című darabjának színrevitele volt. Filmen Antonioni először szinkronfeladatot bízott Monicára: az 1957-es A kiáltásban ő volt Dorian Gray olasz hangja. (Később Pier Paolo Pasolini A csóró egyik szereplőjének hangját szintén Vittivel szinkronizáltatta.)

A fordulatot Antonioni A kaland című alkotása jelentette Vitti számára. A modern filmművészet ezen darabjában, amelyhez a cannes-i filmfesztivál történetének egyik legzajosabb botránya is fűződik, Monica a női főszereplőt keltette életre. Claudia talán a legszebb nőalak Antonioni filmjeiben, és ez nem utolsósorban Vitti hallatlanul érzékeny játékának köszönhető. A látszólag cselekménytelen filmben Monica az érzelmek széles skáláján játszik, arcának rezdüléseivel hihetetlenül sok mindent képes kifejezni. A Mester újabb remekében, Az éjszaka című drámában mellékszerepet alakított: egy unatkozó, gazdag lányt, aki láthatóan belefásult a jólétbe, de lázadás nélkül elviseli azt. A napfogyatkozásban Vittoriát, egy újabb, érzelmileg labilis nőfigurát formált meg, aki számára az Alain Delon megformálta szereplő sem jelent menekvést magánélete problémái elől. Különösen érdekes volt a szerepformálása a Vörös sivatagban, amely Antonioni első kísérlete volt a színes filmmel. A Vitti által játszott neurotikus Giuliana számára elviselhetetlennek tűnik a sivár, egyhangú ipari város, Ravenna, az alkalmazkodást pedig a körülötte lévőkkel szembeni érzelmi problémái is nehezítik. A Vörös sivatag érdekes vonása még, hogy amíg a korábbi Antonioni-filmekben a szereplők egymáshoz való viszonyának ábrázolása dominált, addig itt előtérbe került a főhős és környezete kapcsolatának bemutatása.

  • Vittoria szerepében A napfogyatkozás című filmben
    Vittoria szerepében A napfogyatkozás című filmben
  • Giuliana szerepében a Vörös sivatag című filmben
    Giuliana szerepében a Vörös sivatag című filmben

A komika

[szerkesztés]

Monica átnyergelése a drámákról a komédiákra egyáltalán nem hirtelen történt: már az Antonioni-filmek idején is vállalt vígjátéki felkéréseket, de ezek a produkciók eleinte alkalmi kitérőknek tűntek csupán. A manapság inkább erotikus botrányfilmjeiről ismert Tinto Brass szatírája, A repülő csészealj jelentette a fordulópontot: ebben Monica először játszott Alberto Sordival, aki egyik kedvenc partnere és rendezője lett. A csalfa nőkről szóló két szkeccsfilm, a Cicababák és a Tündéri nők közül az előbbi volt a híresebb, köszönhetően az olasz cenzúra álszent felháborodásának. A tekintélyes rendező, Joseph Losey – egy évvel megelőzve Roger Vadim híres Barbarella című filmjét – egy képregényhősnő, Modesty Blaise szerepét bízta Vittire. A színésznő élvezettel komédiázott a szerepben, de a film nem lett túl sikeres, és sokan úgy vélték, Monicához se illett a szerep. Kirobbanó sikert aratott viszont Mario Monicelli Lány pisztollyal című filmjében mint a szicíliai Assunta, aki hűtlen csábítója után utazik Londonba, hogy megölje a férfit. Alberto Sordi rendezése, a Szerelmem, segíts! újabb sikert hozott a színésznőnek.

A drámával sem szakított teljesen: több komédiájának is van drámai vonulata. Példaként említhető Ettore Scola Féltékenységi dráma című filmje, melyben Marcello Mastroianni és Giancarlo Giannini mellett ő a szerelmi háromszög csúcsa, vagy akkori élettársa, Carlo Di Palma operatőr rendezése, a Teresa, a tolvaj. Luigi Magni irányítása alatt a híres operahősnő, Tosca szerepét is eljátszotta. A Ninì Tirabusciò: la donna che inventò la mossa című filmben ugyancsak dalra fakadt. Főszerepet vállalt Jancsó Miklós első olasz filmjében, A pacifista című drámában is. A várva várt közös munka a magyar rendezővel azonban mindkét fél számára csalódást okozott, ráadásul a témájában a korát megelőző alkotás megbukott. Örömmel tett eleget Luis Buñuel felkérésének, és kicsiny szerepet játszott A szabadság fantomja című filmben. A Magyarországon is jól ismert Éjfélkor indul útjára a gyönyör című vígjátékban egy temperamentumos nőt alakított, akit azzal vádolnak, hogy egy vita hevében megölte férjét. Partnerei: Vittorio Gassman, Claudia Cardinale és ismét Giancarlo Giannini. Ellenállhatatlanul komédiázott mint válni készülő feleség a Narancsos kacsasült című vígjátékban nagyszerű partnere, Ugo Tognazzi oldalán. Alakításáért több díjat is kapott.

Díjjal ismerték el szerepformálását mint bigámista feleség a Szerelmeim című filmben is. André Cayatte Államérdek című rendezésében ismét a drámai műfaj felé tett kitérőt, ahová Antonioni is visszacsábította Az oberwaldi titok női főszerepével. A Jean Cocteau-műből készült hosszadalmas kamaradráma ma már leginkább arról nevezetes, hogy Antonioni a videotechnika lehetőségeivel kísérletezett benne. 1986 óta Vitti mint docens ténykedik a Silvio D’Amico Színházművészeti Akadémián. Megpróbálkozott a rendezéssel is, de a Titkos botrány című filmje nem lett sikeres se a kritika, se a közönség körében. 1997-ben II. János Pál pápa magánkihallgatáson fogadta őt, valamint Sordit és Gassmant: a három művész lemezfelvételt készített a Szentatya 1957 és 1975 között írt verseiből.

  • Tina Candela szerepében az Éjfélkor indul útjára a gyönyör című filmben
    Tina Candela szerepében az Éjfélkor indul útjára a gyönyör című filmben
  • Lisa Stefani szerepében a Narancsos kacsasült című filmben
    Lisa Stefani szerepében a Narancsos kacsasült című filmben

Magánélete mentes volt a botrányoktól. Hosszabb ideig élt együtt előbb Antonionival, majd Carlo Di Palma operatőrrel. Az 1980-as évektől kezdve a nála 16 évvel fiatalabb Roberto Russo rendező volt a társa, akihez 1995-ben feleségül ment.

Filmjei

[szerkesztés]
Claudia szerepében A kaland című filmben

Díjak és jelölések

[szerkesztés]

Arany Oroszlán díj

[szerkesztés]
  • 1995 életműdíj a filmművészet 100 éves jubileuma alkalmából

BAFTA-díj

[szerkesztés]

David di Donatello-díj

[szerkesztés]

Ezüst Medve díj

[szerkesztés]

Ezüst Szalag díj

[szerkesztés]

San Sebastián-díj

[szerkesztés]
  • 1968 díj Lány pisztollyal, legjobb színésznő

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 12.)
  2. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ FemBio database (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ a b Maurizio Porro: È morta Monica Vitti, l’attrice aveva 90 anni (olasz nyelven). RCS MediaGroup. (Hozzáférés: 2022. február 2.)
  7. ↑ Walter Veltroni, 2022. február 2., 1488832020029575168
  8. ↑ È morta Monica Vitti, talento smisurato del cinema italiano (olasz nyelven). GEDI Gruppo Editoriale. (Hozzáférés: 2022. február 2.)
  9. ↑ https://www.ansa.it/sito/notizie/cultura/cinema/2022/02/02/e-morta-monica-vitti_658b356e-9a12-483b-aeef-d983d2cb794a.html, 2022. február 5.
  10. ↑ https://www.siv.archives-nationales.culture.gouv.fr/siv/rechercheconsultation/consultation/ir/pdfIR.action?irId=FRAN_IR_026438, 2019. május 3.
  11. ↑ https://www.findagrave.com/memorial/236423710

További információk

[szerkesztés]
  • Máté Judit: Monica Vitti; Gondolat, Budapest, 1985 (Szemtől szemben)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Monica_Vitti&oldid=26716198”
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy