Ugrás a tartalomhoz

Montferrati Bonifác

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Montferrati Bonifác

UralkodóházAleramici
Született

Piemont
Elhunyt1207. szeptember 4. (56-57 évesen)[6][3]
Mosynopolis
ÉdesapjaWilliam V, Marquess of Montferrat
ÉdesanyjaJudith of Babenberg
Testvére(i)
Házastársa
Gyermekei
  • William VI, Marquess of Montferrat
  • Demetrius of Montferrat
  • Agnes of Montferrat
A Wikimédia Commons tartalmaz Montferrati Bonifác témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Montferrati Bonifác (1150 k. – 1207. szeptember 4.), Montferrat őrgrófja, a IV. keresztes hadjárat vezetője, a Thesszalonikéi Királyság alapítója és első királya.

A keresztesek élén

[szerkesztés]

Bonifác családja jó kapcsolatokkal és erős pozícióval rendelkezett a Földközi-tenger keleti medencéjében: legidősebb bátyja, Vilmos volt V. Balduin jeruzsálemi király apja, másik fivére, Konrád a harmadik keresztes hadjárat lovagja, egy harmadik testvére, Rainer pedig I. (Komnénosz) Manuél bizánci császár veje volt, emellett Fülöp svábföldi fejedelem volt az unokatestvére. Mindemellett amikor 1201-ben elhunyt a negyedik keresztes hadjárat vezetésére kiszemelt III. Theobald, Champagne grófja, semmi sem szólt amellett, hogy Bonifácot kellene megbízni a hadvezetéssel, hiszen nem voltak hadi tapasztalatai, inkább a trubadúrok pártfogójaként jeleskedett. (Útjára is elkísérte Raimbaut de Vacqueiras, a dalnok.)[7]

A keresztes sereg a velencei dózse adósa volt, aki biztosította a lovagok számára a flottát, amivel az eredeti elképzelések szerint Egyiptom ellen vonulhattak. A vén Enrico Dandolo utasította a lovagokat, hogy az adósságok fejében térítsék Velence hűségére a lázongó Trieszt, Moglie és Zára városokat.[7]

Sváb Fülöp a trónjáról letett II. (Angelosz) Iszaakiosz császár sógora volt annak nővére, Iréné révén. Miközben a keresztesek Dalmáciában hadakoztak, Bonifác elutazott Svábföldre, unokafivéréhez, ahol találkozott Alexiosz Angelosszal, a bitorló III. Angelosz addig fogságban tartott unokaöccsével, II. Iszaakiosz fiával. A bizánci herceg ígéreteket tett a kereszteseknek és a hadjáratot finanszírozó dózsénak, hogy megtéríti az adósságokat nagy jutalmat ad nekik, ha segítenek neki megszerezni a konstantinápolyi trónt.[7]

Mind Bonifác, mind Alexiosz elutazott Rómába, III. Ince pápa áldását kérni, aki külön figyelmeztette a keresztesek vezérét, hogy ne támadjon keresztényekre, még ha azok bizánciak is. A dalmáciai városok megtámadásán feldühödött egyházfőt a kereszténység újraegyesítésének ígéretével lecsillapították. Ekkorra már egyértelműen a dózse vezette a keresztes hadakat, Bonifác pedig csak a névleges vezére volt a seregnek, amely 1203-ban vitorlát bontott, hogy meghódítsa Konstantinápolyt.[7]

A Thesszalonikéi Királyság

[szerkesztés]

Konstantinápoly 1204-es eleste után mind a leigázott görögök, mind a keresztes lovagok arra számítottak, hogy Bonifác lesz a Latin Császárság első uralkodója, ám a választást megvétózták a velenceiek, akik úgy ítélték meg, hogy a vezér túl sok bizánci kapcsolattal rendelkezik. Helyette Flandriai Baldvint tették meg császárnak. Bonifác ekkor megalapította a Konstantinápolyi Latin Császárság hűbéres államát, a Thesszalonikéi Királyságot. Krétai területeit hamarosan eladta Velencének.[7]

Utódlás

[szerkesztés]

Bonifác első felesége Helene di Busca volt, akit 1170 körül vett nőül. Halála után egy fia maradt:

  • Vilmos (Guglielmo) (szül. 1170 k.), Montferrat őrgrófja

Bonifác új felesége III. Umberto savoyai, aostai és morianai gróf leánya volt, aki 1202-ben hunyt el gyermektelenül.

Konstantinápolyban vette feleségül Margit magyar hercegnőt, III. Béla király lányát, II. Iszaakiosz császár özvegyét. Egy gyermekük született:

Bonifác egy bolgár rajtaütésben vesztette életét. Fejét Kaloján cárhoz küldték.

Források

[szerkesztés]
  1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 12.)
  2. The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Kindred Britain
  4. opac.vatlib.it (angol, olasz és japán nyelven)
  5. Sapere Encyclopedia (olasz nyelven). De Agostini Editore, 2001
  6. The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. a b c d e Goria, Axel. Vol. 12, Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven). Istituto dell'Enciclopedia italiana (1971). Hozzáférés ideje: 2012. március 17. 
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy