Ugrás a tartalomhoz

N1

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az N1 jellegrajza. Az ábrán a zöld színű rész az A, B és V fokozatok, míg a szürke rész az G és D fokozatot magában foglaló L3 holdrakéta.

Az N1 szovjet nehéz hordozórakéta, amelyet emberes holdrepülésre szántak a szovjet holdprogramon belül. A rakéta programját az OKB–1 tervezőirodában kezdetben Szergej Koroljov vezette 1966-os haláláig, majd Vaszilij Misin vette át az irányítását. A projektnek valószínűleg nem volt meg a teljes anyagi fedezete és kudarccal végződött. A teljes holdrakéta jelzése N1–L3 volt, ahol az N1 az indítórakéta, az L3 pedig a Holdhoz eljuttató rakéta volt. Az N1 programja 1974-ben fejeződött be. Ezt előbb a Vulkan elképzelés követte, amely egy hatalmas, Proton-szerű, hipergol hajtóanyagú rakéta, majd 1976-ban az EnyergijaBuran-program.

A rakéta (az NK–15 továbbfejlesztésével létrehozott) NK–33 főhajtóművét több, napjainkban fejlesztés alatt álló hordozórakétába tervezik beépíteni.[1]

Leírás

[szerkesztés]

Az N–1 egy Saturn V-höz hasonló hatalmas rakéta volt. 95 tonnát állíthatott alacsony pályára, magassága több mint 100 méter volt, ez a valaha épített legmagasabb szovjet rakéta. A hajtóművek elhelyezése és a hajtóanyag vezetékrendszere túlságosan bonyolult volt. A gyártás gyorsítása és a pénzmegtakarítás végett az NK–15 hajtóműveket (amelyekből 30 volt a rakétán[2]) soha nem tesztelték kombinációban, csak külön. Ennek következtében a rakéta minden indításnál súlyosan berázkódott, irányíthatatlan forgásba kezdett, a vezetékek és a turbinák szétmentek, a rakéta végül felrobbant. Akkor még nem ismerték a kudarcok okát. A sikeres amerikai Saturn V-nek csak öt nagy (F–1) hajtóműve volt, míg az N1-nek 30.

Repülések

[szerkesztés]

A technikai nehézségek és a pénzhiány miatt az N1 soha nem jutott el a sikeres tesztrepülésig. Mind a négy személyzet nélküli indítás a tervezett 12 tesztrepülésből sikertelenül végződött még az első fokozat leválása előtt. A leghosszabb repülés 107 másodpercet tartott. 1969-ben két tesztet hajtottak végre, 1971-ben egyet, 1972-ben az utolsót.

Indítások:

  • 1969. február 21.: robbanás 12 200 méteren, 69 másodperccel a felszállást követően.
  • 1969. július 3.: indításnál meghibásodott az első fokozat. Az ok egy meghibásodott tüzelőanyag-szivattyú volt, az automatikus irányítórendszer ezt észlelte, és leállított 29 hajtóművet a 30-ból. 23 másodperccel a hajtóművek leállása után a rakéta felrobbant, a rakétatörténet legnagyobb robbanását okozva.
  • 1971. június 24.: irányíthatatlan forgás indítás után. A rakéta 51 másodperccel a felszállást követően, 1 km magasságban megsemmisült.
  • 1972. november 22.: 106,93 másodperccel a felszállást követően az első fokozat egy hajtóművénél Pogo oszcilláció lépett fel, amely 40 km magasságban automatikus hajtómű-leállítást okozott. A rakéta darabjaira hullott.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
Commons:Category:N-1 (rocket)
A Wikimédia Commons tartalmaz N1 témájú médiaállományokat.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Zak, Anatoly: The Soyuz-1 rocket. Russian Space Web. (Hozzáférés: 2010. március 7.)
  2. Archivált másolat. [2013. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 29.)
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy