Nagyfejedelem
A nagyfejedelem a történelem során a felkent királyi rangot el nem érő uralkodó rangja volt, aki valamilyen értelemben kiemelkedett más fejedelmek közül.
A magyar nagyfejedelem
[szerkesztés]
Bíborbanszületett Konstantin a magyarok legfőbb uralkodójára a nagyfejedelem (görögül megasz arkhón) megnevezést használja, és megadja a másik két kisebb fejedelem, a gyula (görögögül gilasz) és a harka (görögül karhasz) nevét is.[1][2]
Kérdés, mi a köze a kende méltóságnévhez, amit a honfoglalást megelőző időszakkal kapcsolatban arab forrásokból – Dzsajháni, ibn Ruszta, Gardézi – ismerünk, mint a magyarok szakrális főfejedelmét az akkori kettős fejedelemség rendszerében, amit a kazárok szakrális kettős királyságához nagyon hasonló rendszernek írnak le ezek a források.[1]
Vita folyik arról, viselte-e valaki a szakrális kende méltóságát a honfoglalás idején, vagy az Levedi fejedelemségének megszűntével véget ért. Bíborbanszületett Konstantin mindenesetre nem említi a kende méltóságot, miközben a gyulát és a harkát ismeri. Az a tény is ellentmond akár Árpád, akár Kurszán szakrális fejedelemségének, hogy mindketten vezettek hadat.[1]
Az orosz nagyfejedelem
[szerkesztés]A Kijevi Rusz idején Rurik varég dinasztiájának tagja eleinte a fejedelem (oroszul knyáz) méltóságot viselték. I. Szvjatoszláv volt az első, aki felosztotta a birodalmat fiai között, I. Jaropolk Kijevben uralkodott, testvére pedig a drevljánok felett. Jaropolkot kezdték emiatt először nagyfejedelemként (oroszul velikij knyáz) emlegetni.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép: Bevezetés a korai magyar történelem ismeretébe. Budapest: Balassi. 1997. ISBN 963 506 140 4
- ↑ Györffy György: István király és műve. 2. kiadás. Budapest: Gondolat. 1983. ISBN 963 281 221 2
- ↑ Mihail Heller. Az Orosz Birodalom története, Orosz történelem, 2000/Osiris Kiadó Budapest 1996. ISBN 963 379 178 2
