Ugrás a tartalomhoz

Oláhlápos

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Oláhlápos község szócikkből átirányítva)
Oláhlápos (Lăpuș)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeMáramaros
KözségOláhlápos
Rangközségközpont
Irányítószám437175
SIRUTA-kód108231
Népesség
Népesség3278 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság21 (2011)
Népsűrűség45 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság393 m
Terület86,55 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 29′ 44″, k. h. 24° 00′ 25″47.495556°N 24.006944°EKoordináták: é. sz. 47° 29′ 44″, k. h. 24° 00′ 25″47.495556°N 24.006944°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Oláhlápos témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Oláhlápos (románul: Lăpuș) falu Romániában, Máramaros megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Máramaros megyében, Magyarlápostól északkeletre, Rogoz és Kohóvölgy között, a Lápos folyó mellett fekvő település.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Nevét a területén keresztül folyó Lápos folyó vizéről, s az egykori lápos, mocsaras fekvése után kapta. Előnevét pedig lakosairól.

Története

[szerkesztés]

A település nevét 1315-ben említették először az oklevelek Lapos terra, 1505-ben Lapos, 1548-ban Olah-Lapos néven. Oláhlápos keletkezését is az 1500-as évek közepe tájára teszik, mivel a láposvidék urai a Bánffyak által felsorolt községek között még nem szerepelt neve mikor a birtokot Harinnai Farkas családnak zálogba adták.

A falu a Bánffy család ősi birtoka volt, melyet 1315-ben Károly Róbert király mint ősi örökségüket adta vissza a Bánffy család tagjainak Dénes fiainak Tamásnak és Istvánnak.

1506-ban birtokosai III. (Vak) Bogdán moldvai fejedelemnek adták el.

1506-ban Báthory Zsigmond a láposi ezüstbányákat haszonbérbe adta 500 tallérért Grison Jakab és Marconio Rocco nevű olaszoknak, s munkásoknak mellé adta Oláhlápost és lakosságát, mely e bányák szomszédjában volt.

1593-ban lakosai a nagybányai bányáknál teljesítettek szolgálatot.

1594-ben a település Herberstein Frigyes báró birtoka volt, aki azt 1598-ig Krakker Szaniszlónak adta haszonbérbe.

1598-ban Oláhlápos a kapniki ezüstbányákhoz tartozott.

1602-ben Báthory Zsigmond a települést - a hozzá tartozó Szászmező-pusztával együtt Szentlászlói Kamuthy Farkasnak és testvérének drági Kamuthi Balázsnak adományozta.

1618-ban Báthory Zsigmond fejedelem birtoka volt.

1659-ben Barcsay Ákos e birtokot Bánffy Györgynek Györgynek és Dénesnek adta zálogba. A Bánffyaké maradt a későbbiekben is egészen 1769-ig.

1661 július 30-án Kemény János fejedelem Négerfalváról kiindulva itt szállt, s pihent meg megvert seregével, azonban a tatárok mindenütt a nyomukban voltak Ali basa vezérletével, s nagy pusztítást végeztek köztük; az elfogottakat legyilkolták vagy rabláncra fűzték.

1769-ben a kincstár a Bánffy örökösöktől az oláhláposi birtokot magához váltotta, s azt a nagybányai bányaigazgatóságnak adta át.

Ortodox templom

Oláhlápos határának 3600 holdnyi területe 1870-ig magába foglalta az oláhláposbányai arany-, ezüst és réztermelő bányatelepet a horgospataki (Sztrimbuly) kohászatot és erdészetet, valamint az 1846-1848-ban épített, 1850-ben üzembe vett, de 1892 év tavaszán beszüntetett rojahidai magyar királyi vasgyár-telepet is.

Az itteni vasgyár 1892-es bezárásáig a település lakossága viszonylag jólétben élt, azonban a kincstári uradalom, igazgatóság, vashámor, és a rojahidai vasgyár megszűntével lakói elszegényedtek.

1892-ben a település birtokosa az államkincstár volt.

A település lakói a 19. század végén, 20. század elején túlnyomóan románok voltak, de feles számú magyar lakossága is volt.

1857-ben a településnek 2406 lakosa volt, ebből 428 római katolikus, 1929 görögkatolikus, 3 evangélikus, 36 helvét lakosa volt.

1891-ben 2708 lakosából 416 római katolikus, 2235 görögkatolikus, 5 görögkeleti, 16 református, 3 lutheránus, 33 izraelita volt.

Oláhlápos a trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye magyarláposi járásához tartozott.

Nevezetességek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Lista monumentelor istorice: Județul Maramureș. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy