Oskar Lafontaine

Oskar Lafontaine
Németország Federal Minister of Finance A Bundestag tagja polgármester A Saar-vidék tartományi parlamentjének tagja miniszterelnök President of the Bundesrat of Germany
Született	1943. szeptember 16. (81 éves) Saarlouis
Párt	Bündnis Sahra Wagenknecht (2024–, jelenleg érvényes érték)
Házastársa	Sahra Wagenknecht (2014. december 22. – )
Foglalkozás	politikus publicista békeaktivista fizikus
Iskolái	Bonni Egyetem Saar-vidéki Egyetem
Vallás	katolicizmus
Díjak	Golden Duck Award (1987)
A Wikimédia Commons tartalmaz Oskar Lafontaine témájú médiaállományokat.

Bundestag-választási plakát Oskar Lafontaine-nel 1990-ben

Oskar Lafontaine (német kiejtés: [lafɔntɛn]) (Saarlouis, 1943. szeptember 16. –) német pártonkívüli, baloldali politikus és publicista. Francia származású, római katolikus. Negyedik felesége Sahra Wagenknecht, német politikus, aki a Bündnis Sahra Wagenknecht párt alapító elnöke.

Élete, pályája

Lafontaine 1969-ben diplomázott; majd 1974-ig a Saarbrückeni Versorgungs- und Verkehrsgesellschaft Saarbrücken vállalatnál dolgozott, amelynek 1971-től igazgatósági tagja volt.

1985 és 1998 között Saar-vidék tartomány miniszterelnöke volt, 1995 és 1999 között pedig a Szociáldemokrata Párt (SPD) szövetségi elnöke.

Lafontaine helyi szinten Saarbrücken polgármestereként vált ismertté, szélesebb körben pedig Helmut Schmidt kancellárnak a Pershing II rakéták németországi telepítésére vonatkozó NATO-terv támogatásának kritikusaként vált ismertté. 1985 és 1998 között a Saar-vidék miniszterelnöke volt. Ebben a pozícióban a tartomány ipari bázisának megőrzéséért küzdött, amely az acélgyártásra és a szubvenciókkal támogatott szénbányászatra épült. 1992-ben és 1993-ban a Bundesrat elnöki tisztségét töltötte be.

Lafontaine az SPD kancellárjelöltje volt az 1990-es német szövetségi választásokon, de nagy különbséggel veszített. A választást két hónappal Németország újraegyesítése után írták ki, és a hivatalban lévő Helmut Kohl-kormány szinte behozhatatlan helyzetben volt. A kampány során egy kölni beszéde után egy mentálisan zavart nő késsel támadt rá. Átvágta a nyaki ütőerét, Lafontaine több napig válságos állapotban volt.

Az SPD 1998-as szövetségi választásokon aratott győzelme után Gerhard Schröder kancellár alatt pénzügyminiszter volt, de kevesebb mint hat hónappal később lemondott mind a minisztériumról, mind a parlamenti képviselőségéről, mivel a bulvársajtóban Schröder politikájának népszerű ellenfeleként pozicionálta magát.

2022-ben megjelent Ami, it's time to go! Plädoyer für die Selbstbehauptung Europas című könyve, amelyben bírálja a NATO-t és az amerikai befolyást a német politikában, azzal érvelve, hogy Németország amerikai vazallusállammá vált. A könyv bestseller lett.

Család

Lafontaine négyszer volt házas, második és harmadik feleségétől egy-egy fia született. 2011 novemberében Lafontaine hivatalosan is új barátnőjeként mutatta be 26 évvel fiatalabb politikustársát, Sahra Wagenknechtet, akit aztán 2014-ben elvett feleségül. Wagenknecht 2024-ben megalapította a saját magáról elnevezett Bündnis Sahra Wagenknecht pártot.

Bibliográfia

• Joachim Hoell: Oskar Lafontaine. Provokation und Politik. Eine Biografie. Dirk Verlag EK, Lehrach 2004, ISBN 3-9806151-8-9
• Matthias Küntzel, La fontaine nucleaire, konkret, Februar 1996, auch abrufbar unter matthiaskuentzel.de, [1]
• Evelyn Roll: Oskar Lafontaine. Wilhelm Heyne Verlag, München 1990, ISBN 3-453-04718-4
• Werner Filmer, Heribert Schwan: Oskar Lafontaine. Econ Verlag, Düsseldorf 1990, ISBN 3-430-12743-2
• Wolfgang Filc: Mitgegangen – mitgehangen. Mit Lafontaine im Finanzministerium. Eichborn, Frankfurt a. M. 1999, ISBN 3-8218-1622-8.
• Robert Lorenz: Oskar Lafontaine. Portrait eines Rätselhaften. Monsenstein und Vannderdat, Münster 2013, ISBN 978-3-86991-970-6.
• Robert Lorenz: Techniker der „kalten Fusion”. Das Führungspersonal der Linkspartei, in: Tim Spier u. a. (Hrsg.): Die Linkspartei. Zeitgemäße Idee oder Bündnis ohne Zukunft?. VS Verlag für Sozialwissenschaften, Wiesbaden 2007, ISBN 978-3-531-14941-7, S. 275–323.
• Hoell, Joachim: Oskar Lafontaine. Provokation und Politik. Eine Biografie. Dirk Verlag EK, Lehrach 2004, ISBN 3-9806151-8-9.
• Lorenz, Robert: Oskar Lafontaine. Portrait eines Rätselhaften. Monsenstein und Vannerdat, Münster 2013, ISBN 978-3-86991-970-6.
• Lorenz, Robert: "Techniker der 'kalten Fusion'. Das Führungspersonal der Linkspartei". In: Tim Spier u.a. (Hrsg.): Die Linkspartei. Zeitgemäße Idee oder Bündnis ohne Zukunft? VS Verlag für Sozialwissenschaften, Wiesbaden 2007, ISBN 978-3-531-14941-7, S. 275–323.
• Das Lied vom Teilen. Die Debatte über Arbeit und politischen Neubeginn. Heyne, München 1989, ISBN 3-453-04001-5.
• Keine Angst vor der Globalisierung. Wohlstand und Arbeit für alle. Dietz Verlag, Bonn 1998, ISBN 3-8012-0265-8 (zusammen mit Christa Müller).
• Das Herz schlägt links. Econ Verlag, München 1999, ISBN 3-430-15947-4.
• Die Wut wächst. Politik braucht Prinzipien. Econ Verlag, München 2003, ISBN 3-548-36492-6.
• Politik für alle. Streitschrift für eine gerechtere Gesellschaft. Econ Verlag, München 2005, ISBN 3-430-15949-0.
• Ami, it's time to go! Plädoyer für die Selbstbehauptung Europas. Westend Verlag, Frankfurt 2022, ISBN 978-3-86489-406-0.