Ugrás a tartalomhoz

Párducpetymeg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A párducpetymeg (Genetta pardina) az emlősök (Mammalia) osztályába, a ragadozók (Carnivora) rendjébe, a macskaalkatúak (Feliformia) alrendjébe és a cibetmacskafélék (Viverridae) családjába tartozó petymegek (Genetta) nemébe tartozó faj.

Párducpetymeg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Macskaalkatúak (Feliformia)
Család: Cibetmacskafélék (Viverridae)
Alcsalád: Petymegformák (Genettinae)
Nem: Petymeg (Genetta)
Faj: G. pardina
Tudományos név
Genetta pardina
I. Geoffroy Saint-Hilaire, 1832
Szinonimák
  • Genetta amer
  • Genetta dubia
  • Genetta pantherina
  • Genetta genettoides
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Párducpetymeg témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Párducpetymeg témájú kategóriát.

Szinonimái többek között a G. amer, a G. dubia és a G. genettoides. Ez utóbbit a párducpetymeg és a rozsdafoltos petymeg (G. maculata) közötti hibridnek tekintik;[1] a korábban szinonimának tartott királypetymeget (G. poensis) ma már külön fajként kezelik.[2]

Megjelenése

[szerkesztés]

A párducpetymeg erőteljes testfelépítésű petymeg, rövid és durva szőrzettel. A test felső oldalának színe sárgásszürkétől halvány- vagy homokszürkéig terjed. A széles, sötét háti csík a vállak mögött kezdődik és az állat farkának tövéig húzódik, a háti sörény hiányzik. A hátán lévő foltok sötétbarnák vagy vörösesek, megnyúltak, szögletesek és sötét gyűrűkkel határoltak. A két felső sor foltjai aránylag egyenletesen helyezkednek el, körülbelül a hátcsíkkal megegyező szélességűek, a foltok a test alsó része felé egyre kisebbek és szabálytalanabbak. Az arcon világos mintázatok között tisztán meghatározott sötét maszkot visel. A farkon 6-7 világos gyűrű látható, amelyek jóval szélesebb sötét csíkokkal váltakoznak, a farok hegye világos, a fej-testhossz 41-55,3 (hímek) vagy 41-53 (nőstények) centiméter hosszú. A farokhossz hímek esetén 39-49, nőstényeknél 42-45 centiméteres, a tömegük akár 3,1 kilogramm is lehet.[3]

A faj ábrázolása

Elterjedése, élőhelye

[szerkesztés]

A párducpetymeg elterjedési területe Szenegáltól és Malitól Gambián, Guineán, Bissau-Guineán, Sierra Leonén, Libérián és Elefántcsontparton át Ghánáig és Burkina Fasóig terjed, bár ezen terület keleti határa bizonytalan. Crawford-Cabral a Volta folyót javasolta a faj elterjedésének lehetséges gátjaként, de nincs kizárva, hogy Togóban és Beninben is jelen van, mivel mindkét országban G. pardina fenotípusú egyedeket figyeltek meg. A párducpetymeg Mauritániában is előfordulhat, de publikált feljegyzések nem ismertek. Élőhelyei többek között őserdők és másodlagos esőerdők, galériaerdők és nedves szavannák, a bozótosokon, erdőültetvényeken és a külterületeken is előfordul.[4][3]

Életmódja

[szerkesztés]

A párducpetymeg életmódja nagyrészt ismeretlen, úgy tartják, hogy rágcsálókkal, gerinctelenekkel és gyümölcsökkel táplálkozik, valószínűleg éjszaka aktív.[3]

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

Viszonylag széles elterjedési területe és különböző élőhelyeken való előfordulása miatt a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a párducpetymeget a nem fenyegetett kategóriába sorolja. Úgy gondolják, hogy a populáció létszáma nem csökken olyan gyorsan, hogy indokolttá tegye a magasabb kategóriába való áthelyezést. A területen élő petymegekre nehezedő nagy vadászati nyomás miatt azonban státuszuk újraértékelése szükségessé válhat.[4]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Pardelgenette című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. http://media.withtank.com/3954452aa8/integrative_taxonomy_and_phylo-genetic_systematics_of_the_genets.pdf
  2. https://www.iucnredlist.org/species/136435/45221269#taxonomy
  3. a b c J. Jennings A.P. & G. Veron (2009): Family Viverridae. In: D. E. Wilson. & R. A. Mittermeier (Eds.) Handbook of the Mammals of the World. Volume 1: Carnivores. Lynx Edicions, Barcelona.
  4. a b https://www.iucnredlist.org/species/136437/45221360
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy