Pátka

Pátka
Római katolikus templom
Pátka címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Dunántúl
Vármegye	Fejér
Járás	Székesfehérvári
Jogállás	község
Polgármester	Buda Attila (Fidesz-KDNP)
Irányítószám	8092
Körzethívószám	22
Népesség
Teljes népesség	1803 fő (2024. jan. 1.)
Népsűrűség	40,66 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	147 m
Terület	40,38 km²
Földrajzi nagytáj	Dunántúli-középhegység
Földrajzi középtáj	Vértes–Velencei-hegyvidék
Földrajzi kistáj	Lovasberényi-hát
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 16′ 35″, k. h. 18° 29′ 41″47.276288888889, 18.494788888889
Pátka Pozíció Fejér vármegye térképén
Pátka weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Pátka témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A víztározó római korból való egykori gátja

Pátka község Fejér vármegyében, a Székesfehérvári járásban.

Fekvése

A Velencei-hegység nyugati peremén, ahol az a Zámolyi-medencére nyúlik le, a Székesfehérvár és Lovasberény közötti főútról leágazó út mentén terül el mint zsákfalu. A község a Császár-víz (mely a Vértes hegység déli lejtőin fakadó forrásokból ered) bal partján fekszik. Határában helyezkedik el a Velencei-tó vízkiegyenlítésében jelentős szerepet játszó Pátkai-víztározó, ami a Császár-víz közvetítésével összeköttetésben van a Zámolyi-víztározóval. A víztározók kialakítása révén a környezet üdülőterületté vált.

A községet déli irányból a Velencei-hegység gránit röghegységének maradványai határolják, melynek legmagasabb pontja, a Varga-hegy 169 méter magasan van a tengerszint felett. A Bicske–Székesfehérvár-vasútvonal 1898-ban épült meg, ami érintette a községet, de azon a személyforgalmat 1979-ben megszüntették. Azóta a község csak közúton közelíthető meg, Budapest irányából Lovasberényen át, a 811-es főútról letérve, a 81 114-es számú mellékúton, míg Székesfehérvárról 15 kilométer közúton, ahonnan menetrendszerű autóbusz-járatokkal is megközelíthető.

Története

A község délkeleti határában lévő Szűzvár mellett keltakori földvár sáncmaradványi találhatók, ami a terület bronzkori betelepültségét bizonyítja. Az 1800-as évek végén keltakori vagy korai római korból származó ezüst-leletek kerültek elő. A római korból a Császár-vízen duzzasztógát maradványai találhatók. A római korból útmaradványok, kőfaragványok és egy Mithrász-szentély maradványi is fennmaradtak. Az Árpád-kori templom maradvány körül a 11. századi halomsírokat találtak.

A község első írásos emléke 1192-ből származik, amikor Pacca néven említik. A községet I. Mátyás király a Zsámbékra betelepített pálos rendi szerzeteseknek adományozta. 1426-ban a település előbb a tatai vár, majd a csókakői vár uradalom része lett. A török hódoltság alatt a falu teljesen elnéptelenedett, míg 1692-ben a terület a Hochburg család (majd leszármazottaik) birtokába került. A kuruc időkben a község fontos tanácskozási hely volt, melyre emléktábla hívja fel a figyelmet.

1725-ben a falut tűzvész pusztította el, amely gondatlanságból keletkezett.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc híres pákozdi csatáját követően a községet a menekülő császári csapatok feldúlták.

A 20. század fordulójára a község lakosainak száma elérte a 2000 főt. A község területe 1945-ig a Hochburg, Lamberg, majd végül az Ivánka család birtokában volt. A második világháború harcai a községet sem kerülték el, a hullámzó front következtében a falu jelentős károkat szenvedett. Megsemmisültek a templomok berendezései, erősen megrongálódott a községháza, az iskola és az orvosi lakás is. A község 339 lakóházából 117 sérült meg kisebb-nagyobb mértékben, 34 pedig romos állapotba került.

A háború után kibontakozó „új magyar élet” képviselői egyik legelső feladatuknak tekintették a feudális eredetű nagybirtok teljes felszámolását, amit radikálisan végre is hajtottak. A korábbi rendszer népellenes bűnössé nyilvánított szereplőinek földbirtokait elkobozták. 1946. július 28-án alakult meg a földműves szövetkezet (136 gazda csatlakozott), majd október 28-án a népszövetkezet.

Második világháborús események

1944. november 26-án George W. Baird Jr. főhadnagy (azonosítószáma: O-823240), a csákvári repülőtér elleni bevetése során Pátka település mellett lezuhant és a helyszínen meghalt. Gépe egy P–38 Lightning típus volt, gyártási száma: 44-24078., a 'LADY LORRAINE II.' nevet viselte. A főhadnagy a belgiumi ardenneki amerikai katonai temetőben nyugszik, („D” parcella, 3. sor, 16-os sír; holttestének kijuttatásáról nincsenek információk).

A szovjet csapatok 1944. december 22-én érték el a falu környékét (3. Ukrán Front), a német hadsereg változó sikerrel próbálta feltartóztatni őket 1945. március közepéig, de január után már nem voltak heves összecsapások. A községi harcok során 282 szovjet katona vesztette életét, akik a katolikus temető sírkertjében vannak eltemetve. A sírkert közepén emlékoszlop található. Számos magyar és német katona esett el a falu határában, akiket ott a helyszínen temettek el. Pontos számadatokról nincsenek feljegyzések.

1945. március 16-án Pátka körzetében a magyar Puma vadászrepülő ezred rátámadt egy 10 db Il-2 repülőből álló szovjet csapatra, amelyből három gépet igazoltan lelőttek a falu déli határában. Dániel László repülő főhadnagy, Tobak Tibor repülő hadnagy és Pintér Gyula repülő hadnagy voltak a sikeres vadászok.

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Farkas Lajosné (független)
• 1994–1998: Hedlicska Károly (független)
• 1998–2002: Hedlicska Károly (független)
• 2002–2006: Fűri Béla (független)
• 2006–2010: Fűri Béla (független)
• 2010–2014: Nagy Dániel Ferenc (Fidesz-KDNP)
• 2014–2019: Nagy Dániel Ferenc (független)
• 2019–2024: Nagy Dániel (független)
• 2024– : Buda Attila (Fidesz-KDNP)

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között

Lakosok száma	1686	1678	1662	1789	1783	1795	1803
	2013	2014	2015	2021	2022	2023	2024

Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85,9%-a magyarnak, 5,3% cigánynak, 0,6% németnek mondta magát (13,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 35,6%, református 17,1%, evangélikus 0,8%, görögkatolikus 0,1%, felekezeten kívüli 14,9% (30,9% nem nyilatkozott).

2022-ben a lakosság 83,2%-a vallotta magát magyarnak, 1% cigánynak, 0,6% ukránnak, 0,6% németnek, 0,1-0,1% horvátnak, románnak, lengyelnek, ruszinnak, bolgárnak és szlováknak, 2,1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (16,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 19,1% volt római katolikus, 11,8% református, 0,7% evangélikus, 0,5% görög katolikus, 0,1% ortodox, 0,6% egyéb keresztény, 1% egyéb katolikus, 24,2% felekezeten kívüli (42% nem válaszolt).

Gazdasága

A község északi területein a termőföld jó minőségű. Lakossága földműveléssel és szőlőtermeléssel foglalkozott. 1949-ben a község területén fluorit reményében érckutatásokba kezdtek és galenit és szfalerit tartalmú telért találtak. A legeredményesebbnek a kutatás a községtől délkeleti irányban lévő Szűzvár térségében bizonyult. A gránitmagmatizmushoz kötött ércesedés ólom és cink ásványokon túl fluoritot s tartalmazott. Az ércbányát 1952-ben nyitották meg, majd 1959-ben ércelőkészítő és dúsító üzemet is létrehoztak, ahol a szomszédos Pákozd térségében termelt tarkaércet is dúsították. Az ércesedés 1967-ben kimerült, a bányát bezárták és 1973-ban az előkészítőművet is leszerelték.

A lakosság a helyi kisebb jelentőségű erdészetben, az egyre jobban fejlődő idegenforgalomban és egyéb helyi munkákon kívül a közeli Székesfehérváron talál munkalehetőséget.

Nevezetességei

• Református templom barokk stílusú épülete 1730 körül épült.
• Római katolikus templom, épült 1818-ban késő barokk stílusban.
• Ivánka-kúria, épült a 18. század második felében késő barokk stílusban. A második világháborút követően 2007-ig iskolaként működött, jelenleg polgármesteri hivatal és közösségi épület.
• Nepomuki Szt. János-szobor, a falu főterén a római katolikus templom előtt áll. Pillér formájú homokkő talapzaton, melyet egyszerű párkány zár. Rajta az életnagyságnál kisebb szoboralak: Nepomuki Szt. János papi ornátusban, jobbjában feszület.
• Pátkai víztározó. Európa egyik legrégebbi mesterséges tava. Jelenlegi formájában 1975-ben alakították ki a régi római kori víztározó helyén, a Császár-víz szabályozott visszaduzzasztásával, a Velencei-tó vízellátásának szabályozására. Az első tározót a 4. században Galerius császár korában zajló vízrendezési munkálatok keretében építették. A rómaiak által épített gát a mai napig látható. A tározó jelenlegi területe 312 hektár (árvízi terület: 328 hektár), legnagyobb vízmélysége: 6,8 méter (árvízkor: 7,2 méter).
• Pátka vasútállomásán forgatták a Te rongyos élet című film néhány jelenetét 1983-ban.

Híres emberek

• Itt született 1838. január 6-án Öreg János teológiai tanár.
• Gyermekkorában rövid ideig itt élt Gárdonyi Géza
• Élete utolsó éveit Pátkán töltötte Innocent Ferenc festőművész
• Itt született Biczó András festőművész
• Itt él Seres Ferenc olimpiai bronz érmes kötött fogású birkózó, egy-egy olimpiai és világbajnoki, valamint két Európa-bajnoki bronzérem és 8 magyar bajnoki aranyérem birtokosa.

Galéria

• 
  Pátka református temploma az udvarról (délkelet felől) nézve
• 
  Emléktábla a református templom falán
• 
  A református templom belső tere
• 
  Működő szélmalom-makett a templomudvaron
• 
  Gárdonyi Géza emléktáblája egykori pátkai lakhelye homlokzatán
• 
  Pátka 56-os emlékműve
• 
  Trianoni emlékkereszt
• 
  Falurészlet a víztározó gátjáról
• 
  A központ egy részlete
• 
  Hősi emlékmű Pátka központjában
• 
  Az első és második világháború pátkai hősi halottainak emléktáblái

Források

• Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 587. o. ISBN 963-9257-11-7  
• A magyar bányászat évezredes története. II. kötet. OMBKE.1996.